Nem komoly
Bryn Terfel koncertjén az áriák kifogástalan kivitelezésénél fontosabb szempont volt a szórakoztatás. KRITIKA
Bryn Terfel koncertjén az áriák kifogástalan kivitelezésénél fontosabb szempont volt a szórakoztatás. KRITIKA
Az új Nemzeti Színház megnyitásának jubileumára nagyszabású programsorozattal készülnek.
Az improvizáció kétségtelenül rizikós vállalkozás - akárcsak a párbaj. Karosi Bálint és Sietze de Vries improvizációs orgonapárbajára február 10-én, a Müpában kerül sor.
80. születésnapját ünnepli a Kossuth-díjas rendező, színházigazgató, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, mesterművésze.
Hangszerészek és borászok bemutatkozása mellett klasszikus és népzenei koncerteket kínál a budai zeneház három februári szombaton.
A közelgő Mozart-maraton aprópóját megragadva a BFZ új vezetősége stratégiai együttműködési megállapodást kötött Káel Csabával.
A Madách Színház következő premierje az Én, József Attila című darab. A produkcióban a költő egyik megszemélyesítője Posta Victor. INTERJÚ
Novák Eszter Tanítónő-rendezéséből megkapjuk a választ arra a kérdésre, miért nem lehet száz évvel ezelőtti színházat csinálni. KRITIKA
Keresem a zenekari névsort a honlapon: http://www.filharmonikusok.hu/zenekar
Miért nincs, mint például itt?
Berlini Filharmonikus Zenekar
Bécsi Filharmonikusok
New Yorki Filharmonikusok
Mi maradhatunk a Mikrokosmos címnél, de ebben még a zenetörténészek sem egységesek: a füzeteket először a Boosey & Hawkes Inc. adta ki és nem is Bartók Béla, hanem Béla Bartók írta az angolnak megfelelően Mikrocosmosnak. Később is megtalálni ezt az eredeti formát / pl. az újabb füzetek címlapján, Szőllősy András azon műjegyzékében, amit pl. Agatha Fassett közöl Bartók amerikai évei c. könyvében/.
Az eltérő írásmódok változatosak: Ujfalussy József ugyancsak a Szőllősy-jegyzéket adja közre, de itt már Mikrokozmosz, ifjabb Bartók Béla következetesen utóbbit használja Apám életének krónikája c. könyvében, Bónis Ferenc 2006-ban megjelent Élet.képek: Bartók Béla c. albumában szintén kizárólag Mikrokozmoszt ír, miközben a kották címlapján az említett Mikrocosmos van.
Az 1974-es Bartók breviáriumban megjelent két olaszországi műsor terve, amit maga Bartók küldött akkori hangversenyrendezőjének, Kun Imrének, és ebben Mikrokosmos szerepel /1939. nov. 15./. Ugyancsak Bartók közeléből származik az az interjú, amelyet Szentjóbi Miklós folytatott Bartókkal, és amely a Magyar Nemzetben jelent meg 1940. okt. 3-án /Utolsó magyarországi interjú [ A Mikrokosmosról, az új magyar zenészgenerációról és az amerikai útról.] Ebben végig a cikk alcímének megfelelően szerepel a mű, mutatva, hogy Bartók ehhez ragaszkodott. Ugyancsak ebben a formában adják meg a mai német és angol nyelvű lexikonok, könyvtárak, de pl. az említett breviáriumban közölt Denijs Dille műjegyzében és az egyéb hivatkozásokban megint csak a Mikokozmosz változat szerepel.
A mai hazai zeneműkiadók is következetesen Mikrokozmoszt írnak, tehát elfogadható, hogy én is ezt használtam. Az eredeti görögből vett eredetiségét nem vitatva azért hozzáteszem: annak kiejtése zavart is okozhat a nem kellően művelteknek, pl. a zongorázni kezdő gyerekeknek, hisz kétszer is "s"-t mondhatnak, joggal.
Vagyis: ebben az esetben nem kell a Mikrokosmosnál maradjunk, ahogy a szakma egy része sem teszi.
Ha így lenne, nem írtam volna feltételen módban.
A népdaloknak kezdősoruk van.
És Mikrokosmos, hogy a bartóki címadásnál maradjunk.
beszéltél vele?
Egy Bocskai korabeli bocskai igazán illik egy Bocskai korabeli zsoltárhoz, teljesen egyetértek. A 23 alatti megjegyzés, de az én reakcióm sem lett volna, ha nyocker nem említi meg ezt a dolgot. Reagálni csak arra lehet, ami elhangzik, vagy amit leírnak. A valóban zenéhez értő vitaindítót kielemezték mások, mert abban igazad van, hogy én pl. nem vagyok se zenész , se zenekritikus, csupán egy átlagos zenehallgató-koncertre járó, így tőletek igyekszem tanulni a zenehallgatás és zeneértés mélységeit, és ezt nyocker korrigált válaszai alapján is gyakorolhattam. A néhány tucat cd esetén a néhányat nem érdemes pontosítani, de ez a megjegyzés azért kissé nagyképű.
:-)
Maradjunk abban hogy Bartók örült volna...
A műsorösszeállítás valóban érdekes benyomást tett elsőre, de eredeti és érdekes metszetét adta az életműnek. Kifejezetten helyeslem a Bartók és Kodály művek társítását koncerteken, dacolva azokkal, akik ezt a két szerzőt szembe akarják állítani, vagy akik úgy gondolják, hogy Kodály zeneszerzői munkásságáért nemzetközi téren nincs miért kihúzni magunkat. Kortársai egy részéhez mérve igen sokat újított, és kórusműveivel hiánypótló módon a kórusmozgalmaknak jelentős lökést adtak. E téren Bartók méltó zeneszerző pályatársának bizonyult.
A Bocskai-ruhát összhangban állónak éreztem a zsoltárral.
Szóval... tegnap(előtt) egy nagyszerű koncerten a MŰPA-ban kétségtelenül voltak hibák, de összességében hallgatható koncert volt. Nem?
nyocker, Te meg nem jottel ra, hogy vannak itt olyanok akik agyaban nem fer ketseg afelol, hogy tiszteletremelto cselekedet belekotni olyan kérdésekbe, melyek a tema szempontjabol indifferensek, viszont mosolyra fakasztoan gyerekesek annak fenyeben, hogy eppen a lenyeglatasuk hianyzik (lasd bocskai, trianon stb.) Ellenben igyekeznek fitogtatni "zenei tudasukat", nehany tucat cd meghallgatasa jogan, fitymalva a valoban zenehez erto kritikat, talan irigysegbol, de inkabb onfenyezes celjabol, ok azok akik csak arra varnak, hogy legyen mar vegre valami belekotnivalo is. Ennyi orom persze megengedheto ebben a lelektelen vilagban.
hú de sok prókátora van itt Ránkinak :-) szóval: a mobiltelefon tényleg gáz volt, de erről tényleg nem akartam írni. így is belekötöttetek a bocskaiba, ami kb. pont ennyire számít. azért nem lemezkész, mert a tempó összehangolása a szóló (zongora) és zenekar között, vagy a kürt arányainak rendbetétele az nem esetleges. mint az angolkürt a második tételben, ami mindentől függetlenül nem tetszett.
két dolgot félreértettek egyesek: a BTF Bartók-hiányát kifogásoltam, nem úgy általában a pesti koncertéletét; továbbá a műsorválasztást. szerintem ezek a kórusművek nem valók egy kiemelt ünnepi koncertre, mert egyszerűen nem olyan mutatósak, mint más Bartók-darabok, vagy éppen mint a Psalmus. a két kórust pedig azért lehet összemérni, mert egymás után énekeltek.
felvétel alapján pedig nem ér beszámolót írni, viszont bele is kell kötni mindabba, amit az ember meg tud ítélni, hogy lehetett volna jobb.
Az apró hibákért elnézést: Bartók Béla stb.!
A zeneművek címei megérnek egy misét:
- vannak egyszerű elnevezések, amelyeknek semmilyen más szerepük nincs, mint valamilyen megközelítése a témának, hangulatnak stb. Pl. Simple symphony, mondja a művelt műsorvezető a Muzsikálóban, holottt Britten és Nielsen is csak annyit közölt, hogy egy ez Egyszerű szimfónia, tehát magyarul célszerű mondani, de még a Szimpla szimfónia is elmegy.
- Eine kleine Nachtmusik: szintén semmi különös, mindössze Egy kis /kevéske, rövidke értelemszerűen/ éji zene.
- Tavasz szimfónia vagy Tavaszi szonáta: nyilván így és nem németül, ahogy a Négy Évszak sem másként, miként Haláltánc, Hattyúdalok stb.
A Túrót eszik a cigány úgyanúgy maradhat, mint Vörösmarty Vén cigánya vagy a nem hátrányos helyzetű Cigánybáró.
Múltkor említettem megint a Rhapsody in Blue, ami Kék Rapszódiának helytelen, míg a Rapszódia, kékben nem mindenkinek érthető. A Szomorú Rapszódia pl. kifejezőbb.
Hibás a Felkérés keringőre a Táncrakérés helyett, de ezek kitörölhetetlen dolgok sajnos.
Bajok vannak a tombeau magyarra fordításával, mert sokszor valakinek a sírjaként mondják, holott a tombeau a hommage megfelelője, vagyis valakinek egy elhunyt emlékére, tiszteletére utal.
Ha pedig a szerző egyértelműen meg akarta különböztetni a művét a címével, akkor: Concerto, Ruralia Hungarica, Psalmus Hungaricus, Eigma-változatok, Cantata profana /ami ugyan lehetne Profán kantáta, vagyis Profán ének is/, Mikorokozmosz /legfeljebb Mikrocosmos/ stb. - bizonyára éppen a teljeskörű érthetőség érdekében, akkor ezeket nem illik lefordítani.
Ezek szerint is helyes a példád, hogy a Gyermekeknek az legyen csak For children vagy Für Kinder stb.
Pozsonyról jut az eszembe, hogy Dohnányi néhol Bratislava szülötte, de olvastam már zeneo oldalon Pószonyi helységnevet is :-)
A zenélés mellett azért vannak fontos egyéb megjegyzendők is: akusztika, zavaró zajok, akár a Bartó Béla Nemzeti Hangversenyterem tümmögő klímája, míg a többi csak apróság, amit nyugodtan szóvá lehet tenni, ha az előadás apró jellegzetességei éppen nem jutnak el az agyunkba a nem kellően vájt fülünkön át. Hallottam én olyan ÚUÚ-kritikát, hohy az előadás nagyaszerú, kiváló, kiérlelt, halovány stb. volt, és ebből semmi közelebbi nem derült ki, mint amit egy közönséges koncertlátogató is meg tud állapítani. De hogy pl.a 61. ütemben ez és ez a hangszer..., ahhoz azért több kell.
Írtam... Az első kiadás idején még a Monarchia fennállt és a címben a "din Ungaria" is szerepelt, aztán értelemszerűen lemaradt. Ez a hivatalos cím különben, a kottán ez (is) szerepel. Maga a műsorfüzet volt kétnyelvű, tehát a magyar/angol is értelemszerűnek tűnik (az már más kérdés, hogy a kórusművekről szinte semmi ismertetés nem jelent meg). Kizártnak tartom, hogy ha Pozsonyban valaki előad mondjuk a Gyermekeknek-ből egy válogatást, a magyar cím is szerepeljen a Pro děti mellett. Ezeket is a politika generálja. Nevetséges, hogy Dvořák "Néger" kvartettje is "American"-ra változott, Debussy "The little nigar" c. darabjával, sőt Bartók "Oláhos"-ával is baj van bizonyos helyeken. És mi lesz később? "Túrót eszik a hátrányos helyzetű kisebbség"?
Egyébként főleg nem veled van bajom, hanem azzal az általános szemlélettel, ami rögtön azt keresi, mibe lehet belekötni. A zene, a zenélés nem erről szól.
A szlovák címet azért reklamáltam, mert a magyar mellett angolul pl. közölték :-) Egyébként a mű helyes címe: Négy tót népdal, és a népdaloknak van címük, a tótoknak tót eredendően, amit ugyanúgy le lehet fordítani, mint egy magyart más nyelvre, de a Román népi táncokban nem ezt adják meg a műjegyzékek románul, hanem a 6 táncnak a címét: Jocul cu bata, Brâul, Pe loc, Buciuemana, Poarga româneasca, Maruntelul, amit aztán lehet magyarul is vagy bármely más nyelven megadni. Hogy jön ide Trianon?
Talán észrevetted, hogy örültem a koncertnek, és éppen csak egy apróságot hiányoltam, aminek szükségességét megpróbáltam megértetni. Érted?
Az egyetlen jelentős hiba mellett nem biztos, hogy a nem jelentőseket észreveszi az átlagos képzettségű hallgató, hiszen annyira nem ismerem a művet, mint te, így egyiket sem vettem észre :-)
Na de ha visszahallgatható, akkor miért nem említi senki az egyetlen jelentős hibát a zongoraversenyben (2. t. 5-ös próbajel), amelynek esetében elképzelhető, hogy Ránki memóriazavarát a mobiltelefon megszólalása - nagyon jól hallatszik a felvételen - is elősegítette? Ezen kívül mi volt a baj? Mit nevezünk "kiérleletlenségnek" egy alapvetően perkusszív indíttatású mű előadásánál, ha egyébként minden (tempók, arányok, hangvétel) rendben van?
Aztán: hogy lehet összemérni a gyermekkar teljesítményét a vegyeskaréval, amely utóbbi ezen az estén az irodalom egyik legnehezebb kórusművét adta elő? Vagy a két zeneszerzőt? Miért kellene egy magyar nyelvű szórólapon szlovákul is szerepelnie egy olyan műcímnek, amelynek megvan a szerző által adott magyar nyelvű változata? Vagy a "tót" már nem szalonképes? Képzeljük csak el egy magyar nyelvű plakáton a Román népi táncok helyett a Jocuri poporale româneşti (din Ungaria, ha már az első kiadás Trianon előtti állapotra való utalását is belekombináljuk)... Ahelyett, hogy örülnénk, hogy hallottunk egy koncertet, ahol nem kellett végig azon idegeskedni, hogy mikor megy már szét az I. zongoraverseny vagy nem untuk magunkat halálra a Psalmuson.
Helyesen: de ő most imaszerűbb előadást fog képviselni.
Az ikercsillagokra jól rímel Kocsis ezen megjegyzése a beszélgetésben: " Az köztudomású, hogy azonos tőről jöttünk..." A BÚS-ban mindhárom zongoraversenyt Ránkival veszik fel, és a legautentikusabb metrnómjelzéseket veszik figyelembe,a Bartók Péter-félét.
Brickner Szabolcs is érdekeseket mond az ő Dávid királyi elképzeléséről, megemlítve a nagy elődöket, és igazat adva nyockernek, hogy még tíz év biztos kell az elmélyültebb interpretációhoz, de ő a mos imaszerűbb előadást fog képviselni.
Nem ÁHZ, hanem a Budapest Szimfónikus Zenekar, vagyis a nememer, tehát a
Magyar Rádió Szimfónikus Zenekara..., bocs.
BARTÓK Béla: 1. zongoraverseny Sz. 83 / W 58 BB 91
Kocsis Zoltán - zongora, A Magyar Rádió és Televízió Szimfónikus Zenekara
(felvétel: Budapest, Torockó tér 1., 1970.12.21-22.)
Később a BFZ-ral is lemezre játszotta Kocsis a művet 1985. december 27-én az Olasz Kultúr Intézetben.
A szünetbeni beszélgetésben választ is ad Kocsis nyocker egy kérdésére.
MIvel a Bartók Rádió élőben közvetítette a koncertet, az alábbi címről egy nappal visszalépve, pontosan 8-tól visszahallgatható a zongoraverseny is: szólistástul, kürtöstűl stb. Utána mondjon véleményt, aki nem volt ott, és otthon sem hallgatta! Kíváncsi vagyok az ízlések különbözőségére. Nekem nagyon ütős most is.
Egyébként nekem az nem tetszett, hogy a Négy tót népdal címét éppen szlovákul nem adták meg a műsorlapon.
Különben nagyon jól emlékszem ama etalon előadásra, amelyben Kocsis Zoltán volt a szólista, és Lehel György vezényelte az ÁHZ-t, azzal is összehasonlítható a tegnapi. Most hallgattam meg ugyanis lemezről :-)