Semmi köze az ökumenizmushoz: A mai teol., főleg a II. vat. zsin. alapján azt tartja, hogy az Egyh. az üdvösség hivatalos eszköze, s Krisztus a megváltás kegyelmeit az Egyh-ra bízta. Tehát minden kegyelem, amit a jószándékú emberek kapnak, valamiképpen kapcsolatos az Egyh-zal. Tehát mondhatjuk, hogy aki üdvözül, az Egyh. kegyelmével üdvözül akkor is, ha formálisan nem tartozik a keretébe. 

Tehát: jószándékú emberek, nem csak az ökumenizmus felekezetköziségéhez kapcsolódók.

:)

Kedves t2, a forrás nyilvánvalóan az orthodox irányzatot képviseli, vagy hasonló lehet a titok nyitja. Egyébként, jut eszembe, az ökumenizmus alapján a katolikus egyház is elhagyni látszik az extra Ecclesiam nulla salus elvét.

Ja! és a nicknevemet az elsőtől kaptam idestova 22 éve

Öröm volt olvasni. Magam hatszor éltem át, persze egyesével. Az apai kézre ők is elcsendesedtek, de hát ez a 'tisztelet' jele. Ha beszéltem hozzájuk, akkor is elcsendesedtek. Az orgona csak születésük után jelent meg az életükben, s csak a legkisebbet érintette meg. Interneten szoktam anyagot gyűjteni. Mindig odajön, ha meghallja. Egyszer az óvódából elvittem a közeli templomba, és eljátszottam a kedvencét /Ich ruf zu dír, Bach/. Míg regisztereztem, a régi játszóasztalon pedálozott, de amikor elkezdtem, mellémcsúszott a padra, és odabújt.

Biztosan részed lesz benne, vigyázz magatokra!

Kisapi, szaporítjuk a szót, miközben ebben a témában valójában nem mondunk egymásnak ellent. Nem mondom, hogy soha nem kísértett meg a zsidó szokások tartása, de meghagyom azt a messiási zsidó ágnak. Ha ilyen gondolatom lett volna, valahogy Szentírásolvasáskor mindig olyan igék jöttek az apostoli levelekből, hogy nem kell. Szent Pál írja egy helyen a körülmetélkedést szorgalmazókra (talán a római levél?): "bár egészen csonkítanák meg magukat azok, akik ilyenekre akarnak benneteket rávenni".

Kis Judit egy van, a másik legfeljebb kis Kékszakállú:) Vagy egy hónapja nem nézték őket, jövő héten lesz teljes körű vizsgálat. Horrorisztikus látványt nyújtok néha, mert a magzatmozgás már látható. Aktívak, és reagálnak már a környezetre, ha odateszem a kezem, akkor mozdulnak alatta. (Ha a férjem, akkor általában nem, sőt, megszűnik a mozgás "hát ez meg kinek a keze?:O" Úgyhogy fejlődünk, fejlődünk, csak nekem van már elegem a fekvés előírásából...:( (Pedig ha a jó Isten továbbra is megsegít, akkor ez még tíz-tizenkét hét) Sajátos belegondolni, hogy miközben rettenetesen kíváncsi vagyok rájuk, az Úr már ismeri őket. A kisfiú nevén van még vita (az első nevén, a keresztnevén nem), úgyhogy az ő nevét még csak az Úr tudja. "Anyád méhétől már ismertelek", hogy visszakanyarodjak a Bibliához. Ha orgonát gyakorlok, akkor abbamarad a mozgás, de elindul, ha abbahagyom. Egész nap Bartókot hallgatok persze, most is megy, hogy jó zenéket halljanak máris. Holnap szív-ultrahang a fiúcska miatt, bár egy ilyen aktív emberkének szerintem nem lehet különösebb baja. Nagy élmény, mikor belülről billentik hátsón az embert.:)

Kísérletet teszek /utolsó/, átfogalmazom. Az egészséges szőlőtő főgyökere elérheti a 2 m- es mélységet. Természetesen vannak mellékgyökerek is, amelyek gondozatlanság esetén megerősödnek, adott esetben átvehetik a növény táplálását /harmatgyökerek/ sőt új, nem nemes hajtásokat nevelnek. Ha a szőlőmunkás ennek nem szab gátat, a növény egy idő után lerúgja a nemesített részt, új főgyökeret ereszt, a vegetáció szép dús lesz, de többé nem terem.

Ezt vágja ki a szőlőmunkás Jézus hasonlatában, s veti tűzre.

Ha Neked a termést nem hozó, de tetszetős vegetáció tetszik, senki nem fog érte megróni.

A továbbiakban szivesen olvasnék a kis Juditok fejlődéséről /de tényleg/ ez is egészen bibliai téma!

Akkor én is bemásolom újra erre adott válaszaimat:

Kisapi, az Újszövetség az Ószövetségen alapszik. Jézus MINDIG a "törvény és a próféták"-ra hivatkozik. Más vallást kell alapítani, hogy ezt letagadja az ember, mert egyébként gyökereiről akarja levágni a kereszténységet. Ezt pedig egy keresztény ember maximum a tudatlanság, az Ó- és persze az Újszövetség nem ismeretében vállalhatja fel.

Fölösleges a zsidó törvények szerint élni (egyébként be lehet a zsidó vallásba térni, van módja), miután ahogy mondod, az Újszövetség bizonyos dolgokat kiterjesztett, szellemi síkra emelt. Nem a testi törvények megtartása a fontos. Mikor ezeket a testi és szellemi törvényeket a zsidóság kapta, az emberiség elfelejtette az élő igaz Istent, és különböző szörnyű bálványokat kezdett imádni. A zsidó nép arra lett elkülönítve, hogy Isten rajtuk mutassa meg, hogy ő az egyetlen, és nincsen más rajta kívül. Ennek az elkülönítésnek vannak testi jelei is, és van, ami az összetartozást, a néppé kovácsolást szolgálta akkor, mikor Egyiptomból kijöttek jórészt az egyiptomiak szokásait és erkölcseit átvevő zsidók, másrészt pedig velük együtt sokan, akik csak megelégelték Egyiptomot. Aztán nagyon sok olyan törvényük volt, ami nem ószövetségi, hanem hagyomány, és emberi törvény, illetve isteni törvények merőben testi módon értelmezése, pl.: hogy nem mehettek be Pilátushoz, mert tisztátalanná váltak volna, ha egy nem zsidó házába bemennek.

Ami egyébként a testi és liturgikus törvényeket illeti, ezek megfelelői nálunk is megvannak. A szellemi és testi törvények közötti elbillenést az utóbbiak javára egyébként már a próféták könyvei is ostorozzák, tehát ha azt nézzük, hogy "a törvény és a próféták", akkor Jézus ezeknek nem mond ellent. Mint már említettem, Sirák fia: "ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, ha szomjas, adj neki inni vizet". Malakiás arról beszél, hogy az Úr azért nem fogadja el a nép áldozatait, mert Izrael fiai válnak, ami gyűlöletes Isten előtt. A kisprófétáknál számos helyen találkozunk a pusztán testi istentisztelet hiábavalóságával: "a szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat". Már Mózes törvnyeiben ott van, hogy ne nyomd el a körödben lakó idegent, ahogy az is, hogy aki felveszi a zsidó vallást és az Urat akarja szolgálni, az zsidónak minősül., amire Szent Péter is hivatkozik a Kornéliusz esetnél: "Bizonnyal látom, hogy >Nem személyválogató az Isten<" Az más kérdés, persze, hogy Jézus fellépésével és az Új Szövetséggel, ami már az egész emberiségre vonatkozik, a zsidó népnek ez a szerepe megszűnt, "nincsen többé zsidó, vagy görög".

A farizeusi magatartástól egyébként (és ez az, amit Jézus annyira elítél, de már a próféták is), sajnos a mi egyházunk sem ment. Hányan vannak közöttünk, akikre igaz: "Ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem"?

Emmausz: Jézus ott két olyan tanítvánnyal találkozik, akik az ő halála miatt vannak elkeseredve, de halálosan. Természetes, hogy számukra annak a magyarázatával foglalkozik, hogy mit kellett elszenvednie a messiásnak, mik a róla való jövendölések, hogy megértsék, mi is történt.

Persze, a liturgikus és tisztasági törvények, ahogy én is mondtam, másodlagosak sőt, hát számunkra érvényüket veszítették. Nem az a fontos, de ezt már a prófétáknál is megtalálod. "A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat" Egyébként nekünk is megvannak a magunk liturgikus szabályai, amit nem ír elő az Újszövetség sehol.

Nem lehetek egyszerre óhitű és keresztény is, különösen, hogy az előbbi olyan szinten intoleráns a kereszténységgel, amit egy keresztény max. a tudatlanság állapotában vállalhat fel. Személyes szimpátiák nem elegendőek egy hitrendszer megvallásához, ha egyébként magam a másikhoz tartozom. Ami az ószövetségben maradandó, azt Jézus három éves működése alatt megerősítette. Soha nem foglalkozott a tisztasági, étkezést szabályozó, a mindennapi emberi érintkezésekkel foglalkozó /kivéve a szeretetet/ stb törvényekkel. Ha magadat kereszténynek vallod, elegendő az újszövetségben leírtak alapján értékelni az ószövetséget: az isteni parancsok, / TÍzparancsolat/ az Istendicsőítés formái, /zsoltárok, kantikumok / A megváltó érkezésével kapcsolatos írások és próféciák. Ami ezen túl van, Jézusnál nem találhatók. A mai evangéliumban is az emmauszi tanítványoknak nem a könyékig tartó kézmosást javasolja, hanem "... Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban ŐRÓLA szól." /kiemelés tőlem/ és itt a lényeg: az ószövetség a kereszténység számára előkép, a megváltó előképe, Aki viszont a zsidók számára még nem érkezett el. Na, ez az amit nem lehet személyes szimpátiák alapján szintetizálni!

Emmausz: Jézus ott két olyan tanítvánnyal találkozik, akik az ő halála miatt vannak elkeseredve, de halálosan. Természetes, hogy számukra annak a magyarázatával foglalkozik, hogy mit kellett elszenvednie a messiásnak, mik a róla való jövendölések, hogy megértsék, mi is történt.

Ja, az viszont benne van Mózes könyveiben, hogy "Ne nyomd el a körödben lakó idegent, mert te is idegen voltál Egyiptom földjén". Illetve: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és minden erődből. Szeresd embertársadat, mint tenmagadat". Jézus mindig a Törvény és Prófétákra utal vissza.

Kedves tarnhelm, éppen Mózes könyveit olvasom újra a napi igeolvasás részeként. Semmi gyűlöletre buzdítás nincs benne, és az sem, hogy nem érintkezhetnének nem zsidókkal, csak annyi, hogy ne házasodjanak velük, ne keveredjenek közéjük, mert akkor saját isteneik imádatára fogják őket csábítani (nem testi származás miatt!). Megfelelője nálunk is megvan: "Ne beszélgessetek azzal, aki testvérnek mondja magát, de parázna, vagy bálványimádó, az ilyennel még együtt se egyetek".Illetve hogy "menjünk ki a világból", amit az amishok szó szerint értelmeznek.

Nincs gyűlölettörvény az Ószövetségben, ez viszont benne van: "Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, ha szomjas, adj neki inni vizet".

Az Ószövetség egy rendkívül komplex olvasmány, amiben nagyon sok emberi van, és nagyon sok történeti, amit persze kontextusából kiragadva értelmezni sem lehet. Számomra azonban nem ez érdekes, mert nem ez a hit, és a vallás, hanem a "törvény, és a próféták" az. Mennyi vetélkedést látunk az Újszövetségben, meg "tüzes mennykő" lehívásának kísérletét a városra, ahol Jézust nem fogadják be! Ez az érdekes? Nem! Hanem ahogy Jézus reagál rá, utat mutatva, mit vár el Isten. Az Ószövetség is teli van emberi bűnökkel ugyanúgy, de nem ez az érdekes, hanem a káné, hogy mit vár el Isten. A Törvény, és a Próféták. Az pedig nem mond Jézusnak ellent. "Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt, hanem azért, hogy betöltsem".

Volt szerencsém az Ősmagyar egyházhoz munkám során, hááát... totális szellemi katyvasz, keresztény jelképek keverése ősmagyar jelképekével.

Persze, a liturgikus és tisztasági törvények, ahogy én is mondtam, másodlagosak sőt, hát számunkra érvényüket veszítették. Nem az a fontos, de ezt már a prófétáknál is megtalálod. "A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat"

Kisapi, az Újszövetség az Ószövetségen alapszik. Jézus MINDIG a "törvény és a próféták"-ra hivatkozik. Más vallást kell alapítani, hogy ezt letagadja az ember, mert egyébként gyökereiről akarja levágni a kereszténységet. Ezt pedig egy keresztény ember maximum a tudatlanság, az Ó- és persze az Újszövetség nem ismeretében vállalhatja fel.

Alapvetően igazad van, kisapi. Judit ezt a kérdést, hogy is mondjam, rendkívül speciálisan közelíti meg, akárcsak Izrael állam tevékenységének jogszerűségét. Teljesen figyelmen kívül hagyja mindazt, ami az Ószövetségben nem egyeztethető össze az Újszövetséggel, pontosabban, amit Jézus és az apostolok felülírtak: a szeretet (ideértve az ellenség szeretet) parancsától kezdve, a körülmetélés szövetségén át a táplálkozási előírásokig, vagy a nem zsidókkal való érintkezés szabályáig.

Sőt. A kuruc leginkább valamiféle obskurus "ősmagyar" hitvilágot propagál, és rendszeresen szidalmazza a katolikus egyházat, amely nagyon helyesen elhatárolódik az effajta zavaros koncepcióktól.

Nem lehetek egyszerre óhitű és keresztény is, különösen, hogy az előbbi olyan szinten intoleráns a kereszténységgel, amit egy keresztény max. a tudatlanság állapotában vállalhat fel. Személyes szimpátiák nem elegendőek egy hitrendszer megvallásához, ha egyébként magam a másikhoz tartozom. Ami az ószövetségben maradandó, azt Jézus három éves működése alatt megerősítette. Soha nem foglalkozott a tisztasági, étkezést szabályozó, a mindennapi emberi érintkezésekkel foglalkozó /kivéve a szeretetet/ stb törvényekkel. Ha magadat kereszténynek vallod, elegendő az újszövetségben leírtak alapján értékelni az ószövetséget: az isteni parancsok, / TÍzparancsolat/ az Istendicsőítés formái, /zsoltárok, kantikumok / A megváltó érkezésével kapcsolatos írások és próféciák. Ami ezen túl van, Jézusnál nem találhatók. A mai evangéliumban is az emmauszi tanítványoknak nem a könyékig tartó kézmosást javasolja, hanem "... Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban ŐRÓLA szól." /kiemelés tőlem/ és itt a lényeg: az ószövetség a kereszténység számára előkép, a megváltó előképe, Aki viszont a zsidók számára még nem érkezett el. Na, ez az amit nem lehet személyes szimpátiák alapján szintetizálni!

Köszi a könyvajánlót, sajnos csak angolul találtam meg a neten, de így is érdekes olvasmány.