Szerintem a Carmina sikere abban van, hogy egyszerű fülbemászó dallamok, szinte mintha már hallotttuk volna őket egyszer, a hangszerelésben van

7 - A tesóim szerint "hülye zene"

Az Aphroditét ismerem, de azér elég gyenge a Carminához képest

Trionfo di Afrodite

Ja, és Karajan kevés ősbemutatóinak egyike Orff-mű volt, most nem tudom, melyik.

5    Csak a nyers hangzások, ritmusok, dinamikai megoldások miatt fogott meg? A vége felé annyi líra van benne! Remekül rögzíti a középkor hangulatát, és nekem egyúttal mindig arról is mesél, hogy hiába a sok száz év, a lényeget tekintve az emberi élet ugyanolyan volt annak idején, mint most. Hogy a zene „primitív”? Na és. Ha egyszer ilyen jó házasságban él a szöveggel...

Ha már Carmina Burana: hallgassátok az eredeti beureni-dalok feldolgozásait, pl. a New London Consort 1989-es Decca lemezét /Philip Picket és a két kiváló szólista: Catherine Bott - s, Michael George - bar/, amelyen közel 5/4 órányi gyönyörűséges zene van.

Orff-nak leginklább csak a címbeli művét ismerik, és bár magas kort ért meg, és viszonylag kevés művet /talán 50-et/ írt, de ezek jó része nagyobb szabású.

Nekem még a Catulli Carmina és Az okos lány c. operája van meg; értékes jó darabok.

Bő-web-ben: http://www.orff-zentrum.de/index.asp



A Klassika kevesebb művet ismertet, de 1-perces mintákkal ajánlja Orff néhány CD-jét, közte a fent említett operát /Die Kluge/:

http://www.klassika.info/Komponisten/Orff/index.html 

Jó kis zene azért. Érdekes módon, az én fiaim soha nem rajongtak érte.

Gyerekfejjel persz én is nagyon szerettem. De elég régóta csak táncprodukciók, balettek kisérőzenéjeként hallgatom. A Szegedi Kortárs balett koreográfiája pl. egészen nagyszerű.

A nyers hangzások, ritmusok, dinamikai megoldások miatt egykor megfogott. Jó régen. Hatáselemekkel teli zene és a maga nemében egyedülálló is.

3 Igen, ezzel én is így vagyok...

Egy idő után a kezdő-záró tételt szereti az ember legkevésbé.

Én úgy 16-17 évesen találkoztam vele először. Akkor latinórán fordítgattunk a szövegéből, és a latintanárnőnk lejátszott belőle részleteket. Azonnal elrohantam megvenni lemezen (még bakelit volt, sajnos ilyen vén vok) és rongyosra hallgattam. Azóta is szeretem, azóta már a kölykeim is.

Én gyakran hallgatom, és a10 éves hugomnak, aki nme nagy komolyzenerajongó, kedvence. Amikor énekóran az O Fortunát hallgattuk, csak úgy "csápoltak rá"