Kicsit igazságtalannak is találom, amikor mi magyarok úgy érvelünk a környező országokban, hogy hiszen a településnév is bizonyítja a település ősi magyar voltát. Merthogy bizonyos nyelvek hajlamosak a maguk rendszerébe átgyúrni az idegen szavakat, más nyelvek meg kevésbé. A magyar sokáig tartozott az első típusba, ma már nem - riasztó pl.: bacon-ös. Így írjuk egyáltalán? De hogy ejtjük?

Nem is az előbbiről akartam először írni, hanem az alul olvasható "apát" szóról jutott eszembe hazánk egyik legfurcsább településneve: Pornóapáti

Pikáns képzettársításai minden tanult embernek voltak már e név hallatán, de a megoldás egyszerű: a falu eredeti neve Bernau, majd Pernau lett belőle, és ebből képződött a jó vasi nyelvjárásban a magyarosított Pornó.

Az apátság pedig már sok-sok száz éves múltra tekint vissza. A határmenti települések nevei egyébként oda-vissza eredetűek, és névváltozataik hol az egyik, hol a másik őshonos nép helységnevéből származnak, tükörfordítással vagy tükörferdítéssel. 

Bizonyára többen láttuk-hallottuk a 2001. 09.11-i WTC-történetet, vagyis az épületek összeomlását: pró és kontra.

Érdekesség viszont az ikertornyok építésének története képekben, így ajánlom a türelmeseknek.

Magyar összeállítás az eseményről és utóéletéről, köztük feltehetően a HVG alábbi cikke, és annak csak hinni lehet!

A máig élő összeeskűvéselméletekről pedig ITT is olvasni!

Felfigyeltetek már erre?

Abba ~ apa ~ apát ~ abbot?

Tegnap a kádban ezt hallottam:

ha valaki a hórák által kimért ideje előtt halt meg (baleset, gyilkosság áldozataként), akkor lelke mindaddig kerengett a sírja körül, amíg be nem telt az ideje. Így valóságos ipara keletkezett a gladiátor- és monomakhos-sírok körüli szellemüzengetéseknek, általában átkozódásoknak. Pannóniában igen cizellált formációk alakultak ki, például az ólmos átok. Egy kb. 1-2 hüvelyknyi széles ólomkapszulába, melyre valami nagy általánosság volt írva (ólomként süllyedj a Hadesba stb.), beletekertek egy ólomfóliát az isteneknek szóló precíz kéréssel, az ólomfóliában egy összeszurkált tésztabábu, rá pirossal felírva a delikvens neve, adószáma, anyja neve, szig.sz., és minden alkalommal a fejébe belenyomtak egy csontot. Néha varázsigék is szerepeltek. Egy ilyen ólomfóliára például a Smá Iszróél volt felvésve, a megrendelő nyilvánvalóan nem tudta, miről van szó.

A varázslás technikája világszerte igen kifinomult volt. A varázslók sok nyelven beszéltek, Egyiptomban remek kis jóslatmasinákat bocsátottak ki, ilyen volt a homeromanteia (-mancia). Homeros műveinek egyes megfelelő soraiból hatalmas számozott listát hoztak létre, majd a vevő négy dobókockával kisorsolta, melyik sor lesz akkor rá alkalmazható.