Steff, ezt nem kellett volna.

Steff, ejnye! Imádtam, mint énekest. És mint embert, amennyi idáig eljutott belőle. Az életkedved, optimizmust ami belőle és a hangjából áradt. (Itt az idő a nagy dumákra.) De így van.

Az Alia Voxok egy része eddig is jól megvolt nélküle.

Csak most olvastam a hírt,

Le vagyok sújtva.

Aliavox lemezek nélküle??? (elképzelhetetlen)

Sokunknak fog hiányozni...

Nekem igen sok örömet szerzett sok éven át. Azóta is igyekszem mindenkit befertőzni a régizenéve; sok esetben az egyik kulcs az ő hangja.

Itt egy régi Folia variáció; javasolt rögtön kétszer meghallgatni. Erősen eltérő hangulatot hoz, mint az egyházi vonal.

Jó berendezésen hallgatva garantált hidegrázás.

Mit lehetne még róla mondani? Inkább azt, hogy ha erre jártok, bármikor, akár éjszaka is felkölthettek Montserrat Figueras lemezt hallgatni...

'Yo soy la locura'

Szerintem is nagyon jó kép a berakott kettejükről.Egyrészt a személyiségükről mindent elmondó arcvonásaik, másrészt az, hogy szinte nem találtam képet, ahol ketten együtt szerepelnek, és ne álltak volna egymás mellett, és Savall ne fogta volna át a vállást vagy derekát. (A fotón is látni ezt.)Amikor legutolsó koncertjülön itt voltak, előtte Fazekas Gergőnek volt beszélgetése a Müpában Savallal. Gergő talán pontosabban fel tudná idézni, amikor valami olyasmiről volt szó, hogy mi a fontos az életében, Savall odakeverte a feleségét is, bár a kérdés mintha nem magánéleti jellegű  lett volna. Ennek a beszélgetésnek volt még egy érdekessége, amiről akkor itt a fórumon nem szóltem: egyfelől ott ült Gergő, fiatalon, általános zeneirodalmi felkészültsége mellett külön felkészülve Savallból, és zakóban, egyenes derékkal ülve kérdezett, másfelől Savall oldottan, aki mindenre olyan magától értetődő köznapi természetességgel, szelíd derűvel és bölcsességgel válaszolt, ahogy csak sokat megélt emberek tudnak. Ez sugárzik a betett közös képükről is. Az előadásaikon is az együttesük  mindenféle hivalkodó külsőségtől, olcsó hatásvadász trükktől, egyéni ambícióktól mentesen családias egyetértésben a zenével foglalkozik.

Még egy szomorú zene a fenti alkalomból. A régizene ilyen előadók miatt sem halhat meg!

This brief, five-voice motet depicts the suffering of Jacob and is in many ways a compelling anomaly among the motets preserved from the sixteenth century. It sounds as though it is continually building and ascending, written with a new voice entering at a higher register than the last and then hovering in a stratosphere of sacred storytelling. Also, the work feels like a musical chorus commenting on the story of Jacob as it is in progress, which may have been its function during a church service. The tone is one of lament but one that is not conclusive. Morales was one of the few Spanish composers of this time who worked outside of his native country and national qualities of his music are frequently striking, it could sometimes have a driven indomitability or a rustic serenity. Lamentabatur Jacob has a transient fluidity that sounds tragic, but at an early point in some unknowable, separate dramatic unfolding. Alternating between canonic and imitative counterpoint, few works from this period can boast such smooth melodic writing. The words are set with an almost unprecedented command of syllabic writing, though the words are consistently and inventively being delivered in new arrangements between the voices, this subtle constellation of timbre does not interfere with the understanding of the text in the slightest. Though wonderful, this motet stands out as bizarrely original and is not indicative of the composer or Spanish music or anything else that could bear comparison from this period. It is a strange and edifying work, and is a rewarding listen for any lover of sixteenth-century music. ~ John Keillor, Rovi 

És végül u.ez a téma egy másik szerzőtől. 

 Az említett megemlékező Wiki-s linken van egy részlet Moralestől Savall-ékkal, így érdemes erről a címről a szerző halotti zenéit meghallgatni micrologus jóvoltából a youtube-ról! A további részek is elérhetők.

The Spanish composer Morales was a singer of the papal chapel in Rome and participated in the ceremonies for the unveiling of Michelangelo's "The Last Judgement," whose imagery may have influenced his music for the liturgy of the dead presented here. Both masterpieces unfold slowly but inexorably, achieving moments of intensity that are almost unbearable, given long spans of fervent singing without release. The "Officium" is the more darkly colored of the two, though not by much, as the instrumental accompaniment to the Requiem underlines the austerity of the vocal writing only in tones of brown and gold. 

állt persze, és áll most is..., amikor a Fólia-változatokat hallgatom a Wikipédia gyászzenéjeként.

Szomorú hír, aminek kapcsán egy spanyol oldal meg is fiatalította:

Falleció en Bellaterra, Cerdanyola del Vallès el 23/11/2011 a la edad de 63 años.

A régi- és a kamarazene ált hozzám mindig legközelebb.

Remek a másik témában a közös kép, mert óriási szívük volt, ami átsüt a képen!  

Akkor így mondom: szenvedélyesen, mély összetartozásérzéssel. Tudom, hogy a felesége volt.

Szerette, mivel a felesége volt. Sajnálom!!!!!!!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=iF1VClOAeyE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=EdHFxkd7s0s

http://www.youtube.com/watch?v=4U4EIIEYcZg&feature=related

Rendkívül sajnálom, nagyszerű művész volt. Savall nagyon szerette..

http://en.wikipedia.org/wiki/Montserrat_Figueras