A Balkezes is zseniális, bár még csak ízlelgetem... (kb. 10-szer csak, ha hallottam)

Bár a Ravel G-dúr mégg most is megy, újabb felfedezésem Gershwin f-dúrja. Bár szerintem bár a kottáját nem láttam, a zongoraszólam nem elég virtuóz. Ravel is sokat küzdött, hogy a virtuózitás muszáj-szintjét elérje(pl Liszt Chopin etűdjei). hiszen ő nem volt a legnagyobb pianista (noha a Sonatine pl. Liszti virtuózitást igényel). De a Gershwin - noha nyomába sem ér Ravelének, mert:

- tecnikai tudás Gershwin<Ravel

- hatás Ravel > Gershwin

- zongora R>G

- hangszerelés R>G

és a zenekartól is nagy tudást igényel Ravelé, Gershwiné néha már primitív



de nagyon jó Gershwiné is. Pl. a lassú tétel 2 perce körül belépő könnyű téma. Szórakozni is kell vmikor!

35- Már rájöttem, kösz

A g-dúr megy ma Raveltől. Kíváncsi vagyok rá. Nagyon el lehet rontani

A mennyiség is számít. Egyszer annyi, mint egyszer se, szokták mondani.

41 Egyetértek veled, én is vele szeretem a legjobban.

Az, hogy valaki megbarátkozik-e egy művel, vagy sem, gyakran múlik egy-egy élményszámba vehető előadástól. Pl. a Prokofjev II. koncertet valami túlírt monstrumnak tartottam, aminek nem sok veleje van. Miféle forma ez? Egy böszmenagy első tétel után négy scherzo? Néhány meghallgatott (rossz) előadás csak megerősített ebben a tévhitben. Aztán egy ismerősöm felhívta a figyelmemet Ashkenazi felvételére, és megértettem a művet.

Ez a darab Oroszország tragédiája, amit a zeneszerző előre sejtett (nyilván információi is voltak a bekövetkezendőkről 1912-ben). A bemutató közönsége köpködött, nyávogott, ordított, pokolba a modern zenével! Aztán megélték a művet, amit kifütyültek. Az első tétel maga az elpusztíthatatlan Oroszország, a többi pedig az a borzalom, ami következik. Torzképek felvonulása. Zseniális. De ezt elhitetően eljátszani, és a koncepcióra ráérezni... Ez volt az a felvétel, amitől kezdve Ashkenazit a legnagyobb zongoristák közé számítom. Ha módotok van rá, hallgassátok meg, érdemes.

Szeretem a Bartók 1–2.-at, a Beethoven 4.-et (azért a többit is), sok Mozartot, a Prokofjev 1.-t, 3.-at (a többi nem ugrik be), a két Ravelt... (ki írt még?...) Ja, Bachtól általában mindet...

Tény hogy nem top, de mutatós.  

Még nem volt hozzá szerencsém.

Steff!

Mit szólsz Clara Schumann zgversenyéhez?

Nem tudom, miért nem vagyok oda Schumann zongoraversenyéért. Valahogy nem csap át a szikra. Majd egyszer.

[24] Nem zab, csak Za(spiak-Bat), és baszk témákra, mivel baszk származású volt.

Szerintem a Rachmaninov 3. (d moll) zongoraversenye a legszebb, utána nekem a Prokofiev 3 (C dur) zongoraverseny tetszik a legjobban. Egyik sem a legkönnyebbek közé tartozik.

hálistennek van olyan  lemezem, ahhol az egyik oldalon  az 

egy amerikai párizsban, és a varsói koncert van, a másikon pedig a kék rapszódia,

Egyébként ARINSKY /jovanna/-nek is van egy álltalam kedvelt zongora fantáziája,

és- azért

--FRANK DZSINNEK-je sem akármi ???

hivatalosan szimfónikus költemény, de -egyébként- szabályos zongoraverseny,

Mert - finoman fogalmazva is - egy fércmű...



Egyébként legalább a neveket illik hejjessenn írni: Addinsell, Warsaw (vagy inkább Varsói) Concerto.

Szerintem a legszebb zongora verseny mü az Adinzeltől a Varsaw Ciocserto az nem olyan nehez mint Bethoven, füldbe maszó és nagyon szép nem tudom mért nem jutott még eszébemásnak is.

Hosszú idő után, úgy két hónapja hallottam először az Emperort, és most hallgattam úgy, hogy csak arra figyeltem. Hát ez még a Berlioz op. 14-nél is fantasztikusabb volt

27  „Megvoltak”, illetve megvannak. Most a Monique Haas/Paray várakozik.

Nekem a Beethovenek a kedvenceim, ha muszáj egyet kiemelnem, akkor a G-dúr.