Hazai jazztrombitálás: anyag van

2008. május 27. -
Hajdú Manuella -
Fidelio -
Hozzászólás

Május 24-én szombaton a Magyar Rádió Tomsits Rudolf Jazz Trombita Tehetségkutató Versenyének gálakoncertjét tartották a Budapest Jazz Clubban a pénteki döntőt követően. A koncert első felében a döntősök léptek fel a verseny eredményével fordított sorrendben egy-egy jazz sztenderdet megszólaltatva, majd Gerard Presencer világhírű jazztrombitás lépett előtérbe, végül pedig közös jam következett.

A koncert elején fiatal trombitásaink láthatóan felszabadultabban játszottak, mint az előző napi döntőben, ami tökéletesen érthető, ám érdekes, hogy ez más-más hatással bírt játékukra. Elsőként Meggyes Ádám játszotta el a Night in Tunesia című Dizzy Gillespie nótát. Ádámon kifejezetten az volt érezhető pénteken, hogy túlságosan is meg akarja mutatni a foga fehérjét, ugyanakkor, amíg csak játszott, folyamatosan érezhető volt rajta az éppen ezt a hozzáállást kiváltó lelki bizonytalanság. Szombat estére már lenyugodott, improvizációjában sokkal nagyobb egyensúlyban voltak a harsány és kevésbé harsány megnyilvánulások, motívumai is gördülékenyebbek voltak.

A második fellépő, a verseny negyedik helyezettje Tettamanti Tamás Tell Me című saját szerzeményét adta elő, a szám hangvétele Erik Truffaz jelenlegi együttesének felvételeit juttatta eszembe. A szám jó, szólója is jóval összeszedettebbre sikerült, mint a szerző pénteki szólói. Tamás pénteken az I remember Clifford című balladát úgy kezdte, hogy trombitájával belefújt a pedálozott zongorába, amivel egy speciális effektet keltett. Ezután viszont játékában hiányzott a vezérfonal, így az effekt is hatását vesztette. Szombaton saját számában jobban magára talált, ekkor már ő is láthatóan kevésbé izgult.

Harmadik a koncerten és harmadik a versenyben Subicz Gábor volt. Pénteken sokunkat elvarázsolt finom hangszínével, stílusával, annak ellenére is, hogy balladája hosszúra sikeredett. Szombaton a My Favourite Thingsben játszott szólója kevésbé bírt azokkal a jellegzetességekkel, amelyek pénteken megadták játékának azt a hangulatot, melyet akkor legtöbb versenytársa nem tudott létrehozni.

A koncert negyedik fellépője és a verseny második helyezettje Pecze Balázs, aki Bolla Gábor ifjú szaxofontitán szerzeményét adta elő, csakúgy, mint a döntőben. Szombaton ő is felszabadultabbnak bizonyult, jobban elkapta a fonalat, annak ellenére, hogy négyezése a szám végén ekkor sem sikerült hatásosabbra, mint pénteken. Itt frázisait már jóval a rá jutott négy taktus vége előtt befejezte, anélkül, hogy bármilyen ritmikai ötletet feldobott volna Sramkó Jánosnak, a trombitásokat kísérő trió dobosának. Mégis, egészében véve szombaton jobban előtérbe kerültek adottságai, a magas regiszterek reményteli megszólaltatása, a futamok egyenletessége, ily módon pénteki játékával ellentétben igazolást nyert a zsűri döntése.

Végül, a koncert első felének végén Koós-Hutás Áron, az első helyezett a Bye Bye Blackbird című sztenderdet játszotta el. Áron szombaton is bebizonyította, hogy méltó volt az első díjra. Improvizációi spontánok, és bár nem egyszer eltéved, mégis a legtöbb esetben szerencsésen, sőt stílusosan kikeveredik az ilyen helyzetekből. Egyébként a legmaradandóbb szólót a koncert végén alkotta, amikor is az Oleo című számban trombitájára cupot helyezve, részéről addig nem hallott futamokkal és alterációkkal lepte meg a közönséget.

Gerard Presencer

És most essen néhány szó a zsűri díszelnöke, Gerard Presencer játékáról. A szélesebb közönség számára a brit trombitás az US3 csapat Cantaloop feldolgozásában fújt szólójával vált ismertté. Szombaton a Budapest Jazz Clubban a közönség a Cantaloop szólóhoz hasonlóan magas színvonalú játéknak lehetett tanúja. Szárnykürtjén megdöbbentően biztonságosan járt-kelt a magasabb regiszterekben is, ami szárnykürt esetében nem kis kihívás. Improvizációi valóban improvizációk voltak, soha nem lehetett tudni, hogy a következő ütemben hova érkezik meg, ki-be járkált a hangnemek között. A témákkal is sokszor szabadon bánt, mégis inkább hozzátett, minthogy elvett volna belőlük. Szólói sohasem bizonyultak túl hosszúnak, mindig a kellő pillanatban hagyta abba őket. Ez a fajta arányosság és ízlésesség egyébként viselkedésére is éppen úgy igaz, mint játékára. Személyében rendkívül udvarias és kedves embert ismerhetett meg a döntő és a szombat esti koncert közönsége, illetve maguk a versenyzők is. Játékán kívül ez is iránymutatásul szolgálhat a hazai jazzmuzsikusok számára.

Presencer a gálakoncerten arra is fordított figyelmet, hogy bár sztenderd játékról volt szó, az egyes nóták valamilyen formában mégis eltérjenek egymástól. Az It could happen to you-ban kíséret nélkül kezdte szólóját, az All bluesban megmutatta harsányabb oldalát is trombitája segítségével, a You Don’t Know What Love Is témáját páratlanul szabadon kezdte, aztán a számot összekötötte a What Is This Thing Called Love című, gyors tempójú swing sztenderddel. Presencer kihozta a maximumot a közös sztenderdezésből, amit egy olyan trióval hajtott végre, mellyel előző nap találkozott, illetve amellyel a műsort közvetlenül a koncert előtt beszélte meg.

És végül dícséret a versenyzőket és Gerard Presencert kísérő triónak. A pénteki döntőben maximális lendületet adtak a versenyzőknek, Cseke Gábor zongorista a versenyzők minden megnyilvánulására azonnal reagált, illetve gyönyörű szólókkal örvendeztette meg a közönséget a pénteki megmérettetésen és a szombat esti gálakoncerten. A trió további tagjai, Hárs Viktor nagybőgős és Sramkó János dobos szintén maximálisan ellátták feladatukat, tempójukkal tüzelve a trombitásokat. Sajnos a szombat esti koncert erősítése nem tette lehetővé, hogy a bőgőszólók hangjai pontosan kivehetőek legyenek, ezt leszámítva mégis öröm volt végighallgatni a koncertet, jó volt látni az érdeklődők magas létszámát, Presencer játéka páratlan élményt nyújtott.

Ami pedig a jövő jazztrombitás nemzedékét illeti, látható volt a két nap alatt, hogy anyag van, tehetségekben nincs hiány. A versenyzők egyike sem kész szólista még, képességekben azonban nincsenek híján. A jövő dönti el, hogy az egyébként etnót, skát és klasszikus zenét játszó trombitások mennyire találják meg helyüket a jazzben is.

(2008. május 23. 19:30 Magyar Rádió Márványterme (Budapest) – az MR3-Bartók Rádió Tomsits Rudolf Jazz Trombita Tehetségkutató Versenyének döntője; versenyzők: Koós-Hutás Áron, Meggyes Ádám, Pecze Balázs, Subicz Gábor, Tettamanti Tamás (trombita); km.: Cseke Gábor (zongora), Hárs Viktor (bőgő), Sramkó János (dob))

2008. május 24. 20:00 Budapest Jazz Club (Budapest) – az MR3-Bartók Rádió Tomsits Rudolf Jazz Trombita Tehetségkutató Versenyének gálaestje; km.: Cseke Gábor (zongora), Hárs Viktor (bőgő), Sramkó János (dob), Gerard Presencer, Koós-Hutás Áron, Meggyes Ádám, Pecze Balázs, Subicz Gábor, Tettamanti Tamás (trombita))