Egyszálének

Palya Bea a tavalyi Fonogram-díjas Adieu les complexes című album után újabb lemezt készített: népdalokat és saját szerzeményeket ad elő ”egyszál” hangján.

A sokoldalú énekesnő ezúttal zenei és családi gyökereit kutatja, a lemezen magyar népdalok és saját dalok sorakoznak, de hallható a zenei megoldásokban a cigány, bolgár, és más zenék hatása is. A népdalok (Szépen veri az eső a virágot, Csillagtalan setét éjjel, S az én piros vérem...) az énekesnő régi kedvencei: "olyanok nekem, mint egy gyönyörű, titkos kincset rejtő kő". A saját dalok pedig (Macskatangó, Szülésdal, Az elérhetetlen férfi) az úton járva születtek. "Olyan helyeken jártam, ahol egyszerre van düh és szomorúság, de sok öröm és végsősoron rengeteg nevetés is. Azt hiszem, a további életemet megkönnyíti majd az Egyszáléneknek ez az önirónikus játéka és humora."

A személyes hangvételű felvételen kapcsolatba kerülünk szerelemmel, születéssel, szakítással, elválással, fájdalommal, dühvel, barátsággal, nevetéssel, öniróniával és ezeken az érzéseken, tapasztalatokon túl egyszer csak rátalálunk a saját, valódi hangunkra. A felvételek módja és helyszíne is ezt a sokféleséget tükrözi, a legtöbb stúdióban készült, de jónéhány dal kézi hangfelvevővel a mexikói óceánparton, a nagykovácsi erdőben, vagy éjjel a Jáki Kápolnában került rögzítésre.

A lemezt egy személyes ajánlás indítja és zárja. Ezek Bea nagyapjának szavai, egy 1968-as felvételen. Bea pár sor erejéig egy virtuális duót is énekel tatájával a lemez végén. "Szeretném mindezt továbbvinni. A zenéket is, meg azt, hogy akik hallgatják a dalokat, érezzék a hangom és a lelkem minden rezdülését, és ezáltal érezzék a maguk lelkét is. Nem biztos, hogy ez a rezgés mindkét oldalon ugyanaz, de nekem már magáért a rezgésért megérte."