Megkomponált mozdulatok az Operaház színpadán

2009. november 30-án ismét egyedülálló művészeti élmény ígéretével várják az Operaházba a jazz és a tánc szerelmeseit.

Az est műsorán Dés László, Borbély Mihály, Balázs Elemér, Horváth Kornél, Kaltenecker Zsolt és Lantos Zoltán erre az alkalomra írt jazzművei szerepelnek, amelyekre az Operaház fiatal balettművészei, Bajári Levente, Kerényi Miklós Dávid és Venekei Marianna álmodtak koreográfiákat.  

Balázs Elemér darabja egy női (Hajdú Klára) és egy férfi (Winand Gábor) hangjára íródott. A két hang kontrasztja és a ritmika lüktetése, érdekes ötvözetet alkot a kortárs tánccal. A mű különlegessége még, hogy a fülbemászó téma előtti intróban mind a zongora, mind a táncosok szabadon improvizálnak, ami mindig egy izgalmas kísérlet.

A Szakcsi Jr Trió előadása egy kifinomultan elegáns színpadi remekmű. Hangszínezetük leleményes. Játékuk technikailag hibátlan, magabiztos és teljesen egységes. A színpadon árnyalt zenei virtuozitás jellemzi őket, zenéjük kivételes improvizációs tehetségükről árulkodik. Berki Tamás a Gilgul című dalt (a szó a Kabbalában található fogalom, jelentésének lényege: átgördülés, újjászületés) eltávozott muzsikustársai emlékére írta.

Lantos Zoltán művének címe, a Nrit-Ya ősi, szanszkrit szó, jelentése: szakrális tánc. Minden mai, klasszikus indiai táncforma ebből a több ezer éves tánchagyományból fejlődött ki, mely a hindu kozmológiában a világfenntartó Shiva kozmikus táncára rímel vissza. Ennek megfelelően a darabon végig ívelő hosszú téma a tradicionális dél-indiai rágák egyik tipikus és bonyolult hangsorára, s annak dallam- és ritmus világára emlékeztet. Eredeti hangszerkörnyezetben talán még hagyományos indiai zeneként is megállná a helyét. Ezt a feszes, öntörvényű nyelvezetet reagálják le a fellépő táncművészek koreográfiájukban.  Az önmagában is rendkívül "groove"-os, hagyományos dél-indiai ütőhangszer kíséret elektronikus drum'n bass-es közegbe helyeződik át, ami kiválóan együtt-lélegzik az indiai jellegű, klasszikus szerkezetű rága-dallammal. A téma folytatása, elvontabb jazz-harmóniavilágával és ritmus-eltolásaival, már a nujazz határaira érkezik. Ebből fejlődik ki az ugyancsak indiai jellegű hegedűszóló, ami effektezett elektromos-hegedűn szólal meg, majd a műfaj határait feszegető, "űr-hangszíneken" feltörő keyboard-szóló. A DJ bonyolult hangmintákból előállított ritmus- és zajszövedéke emeli fel szárnyaira ezt a vibráló, energikus, olykor lebegő zenét, amiben az ősi hagyománytisztelet és a legújabb technológia szolgálja a "szakrális tánc" kultuszát.

Az Aqua című darab Kaltenecker Zsolt és Andrew J szerzeménye. Amint a cím is utal rá, egyfajta víz alatti világot idéz meg, ahol a hangok fojtottabbak, ahol minden lassúbb, de amely ugyanakkor állandó mozgásban van. A szokatlan hangszerelés (szintetizátorok, hangeffektusok, lemezjátszó, hegedű) meghatározó eleme a mű különleges hangulatának. A szólók (szintetizátor és hegedű) szinte a kompozíció részei, szerepük maximálisan a darab egészének van alárendelve. Oláh Kálmán „Always" (In memoriam Ablakos Lakatos Dezső) című darabja A 2006-os, Washingtonban megrendezett, Thelonious Monk Nemzetközi Zeneszerzőverseny fődíját nyerte el.

Jazz és Tánc az Operában

2009. november 30. 19:30

Balázs Elemér: Melody for Dance

Szakcsi Jr. Trió: The Sound of Jazz by Szakcsi Jr.

Berki Tamás: Gilgul

Fekete-Kovács Kornél: Antonio

Borbély Mihály: Képek

Lantos Zoltán: Nrit-ya

Kaltenecker Zsolt: Aqua

Oláh Kálmán: „Always"

Babos Gyula: Égnek a gyertyák

Horváth Kornél: Déja vu

Dés László: 5. évszak

Rendező: Aczél András