Tényleg, ha már kritikát ír, alaposabban körülnézhetett volna a Baronnal kapcsolatos infók közt. Abszolúte félre visz a Gillespie, Metheny, Baker hivatkozásaival.

Köszönöm, hogy kikereste az allmusic-on, vagy valahol az infokat nekem. De ennek ellenére problémám van az ilyen típusú hivatkozásokkal egy kritikában.
Joey Baron munkásságának a legkevésbé jellemző momentumai, hogy egy-egy alkalommal lemezre rögzített Gillespievel és Methenyvel valamit, a Bakerrel való közös játékról pedig tulajdonképpen nem tud senki semmit. Vagyis a kritikus úgy hivatkozik valamire, hogy annak fontosságát a kritika tárgyára vonatkoztatva maga sem ismeri. Azt gondolom, elvárható lett volna, hogy John Zornról, a Masadaról, Bill Frisellről, a Killer Joeyról szó essen, külön ecsetelve a New York-i downtown stcéna mibenlétét.
Röviden: úgy érdemes kritikát írni, hogy ismerem a kritizált munkásságát, nem pedig a sajtóanyagból kimásolom az irreleváns részeket.

T. szinisztra!
Gillespie a következő lemezen hallható Baronnal: Carmen Mcrae at the Great American Music Hall (1976). Pat Methenyvel pedig a Sounds of Summer Running című 1997-es albumon. Hogy Chet Bakerrel mikor és hol játszottak, annak pontosabban utána kellene néznem, de ha minden igaz csak néhány alkalommal. A Baker lemezeken (ha jól tudom, egyiken sem) ezért nem találkozhatunk Baron nevével.
Bogányi Gergely sehogy sem kapcsolódik Baron-hoz, csupán érzelmi szempontból különlegesen kifinomult Chopin játéka. Baron érzelmileg rendkívül telített dobolása erre emlékeztetett a Lush Life című balladában.

"arra azonban mégsem számítottam, hogy a mente-mondák az első szótól az utolsóig igaznak bizonyulnak"

Hát, én se... Aztán zsinóros-kacagányos vót-e közöttük?

Kicsit viccesen.

T. kritikus úr!
Kérem, írja meg ide, hogy Baron hol és mikor játszott együtt Gillespievel, Bakerrel, Methenyvel. És arra is kíváncsi vagyok, hogyan kapcsolódik ide Bogányi Gergely.