Most kaptam egy kollégámtól egy dvd-nyi Take6-et és egyéb ilyen műfajú zenét. Hamarosan rávetem magam...

Az a helyzet, hogy egy ilyen koncertre kötelezni kellene minden karvezetőt ill. karvezes diákot, zeneszerzőt - különösen, ha énekhangra szeret írni, meg egyáltalán mindenkit. Persze tényleg alig lehet megfizetni a belépőt. Nem is ez a legfőbb baj, hanem az, hogy tudomásom szerint alig van valaki - főleg a fiatalok között -, aki tudta volna, hogy mi fán terem az a Take Six.

Egyszer már valahol leírtam itt, hogy ha a Take 6-et hallgatom, nem a funky rajongója leszek, hanem az együttesé, műfajtól függetlenül és igyekszem tanulni tőlük, majd a tanultakat a saját területemen hasznosítani. Arról nem beszélve, hogy ha semmit sem akarok, akkor is borzasztó jó este volt, egyszerűen nemes szórakoztatást nyújtott. Kár, hogy vége lett. Különben érdekes, hogy amikor érezhetően végleg elköszöntek, mindenki tudomásul vette és nem követelt senki, eszetlenül még további ráadásokat. Ezt is zseniálisan csinálták.

Hát ezért is volt ez óriási koncert, hiszen fel lehetett töltődni hosszú évekre. Ha úgy vesszük, hát újabb 15 évre (ha van még egyáltalán még annyi hátra).

Na, úgy látom, hogy ez a topic itt az én blogom lett. Így aztán be is fejezem az irogatást.

Megnéztem, szóval Swingle Singers már volt akkor, csak mi nem tudtunk róla ... Ezek szerint Jacques Lousser is létezett már. Nem akartam magamat öregíteni. Bocs.

Ezt találtam, de nem szabad a képet nézni. Borzalmas, amatőr baromság. A hang viszont eredeti.

www.youtube.com/watch?v=2px9dQ5w-B0

Róluk meg aztán végképp nincs eredeti videó, hangfelvétel is alig.

www.youtube.com/watch?v=vynEQz__jp0

Ez is óriási !!! Persze Tőlük is hallottam már ezt-azt még  gyerekkoromban, de  jóval korábban és kevesebbet, mint a  Take6-től, illetve MÉG kevesebbet. Konkrétan csak a WTC I. c-moll fúgájára emlékszem velük.

Nincs új a nap alatt:

www.youtube.com/watch?v=8lZ5Yez0Hec

Csakhogy akkor még mi voltunk fiatalok ...

(És úgy volt, hogy miénk a jövő ...)

Over The Hill...Ez egy szóló-vokál szám ugyan, de itt is tettenérhető az építkezés- igaz itt tisztán zenei(előadói) építkezésről beszélhetünk leginkább. A hangulat szinte(!) a mínuszból indít, de később aztán...

A Few More Miles

Over The Hill Is Home

A Few More Miles

Nekem többek között ezek is bejönnek.

Dehogynem.

Ez meg a begerjedés, ill. begerjesztés művészete:

www.youtube.com/watch?v=K-gr8f1cyOo

Na, mindegy, úgy látszik én vagyok csak egyedül begerjedve.

Muszáj egy történetet feleleveníteni, bár lehet, hogy most evvel megtörök bizonyos "fórumozásos" szabályokat, mert talán kissé felfedem kilétemet:

Sok-sok évvel ezelőtt, Ella Fitzgerald énekelt Budapesten. A mi zeneelmélet tanárunk (konziban), Huzella Elek volt. A koncert utáni első órán megkérdezte, hogy ki nem volt ott a koncerten ? Egy szerencsétlen, ó tanuló leányzó azt bírta mondani, hogy "de Tanár Úr, az egy jazz koncert volt!" Sohasem tudtuk, hogy kell egy pengős malacot leb@szni ... meg hogy ez egyáltalán mit jelent. Nahát, ekkor megtudtuk. Huzella tanárúr ettől kezdve Les Double Six felvételeket mutatott nekünk és ezeken keresztül tanultunk összhangzattant ... stb. stb. Az életre nevelt bennünket, pedig akkor még hol volt J. Loussier vagy a Swingle Singers ?

Ez van, ez volt, most aztán jót offoltam. Bocsánat. Ezt a topicot úgysem olvassa senki.

1'5''-nél állítsátok meg. Lásd, hogyan adják meg egymásnak a kezdőhangot (hangsíppal). Így volt ez tegnapelőtt is. Érdemes lenne megtanulni ...

Ez is ment vasárnap:

www.youtube.com/watch?v=GlvrAcglV3o

talán igazolja állításaimat.

Hát, mitagadás, nem szégyellem, nekem az első negyedórában patakokban folyt a könnyem. Mit tegyek? Úgy látszik, tényleg öregszem.

És hát már megint és mindig, most is kiderült, a legtökéletesebb  hangszer az emberi hang.

Köszönjük az érzékletes élménybeszámolót, kedves Contrapunct!

Sajnos túl érzékletes volt...

teljesítmények - bocs

(még folyt.)

Egy teljes óra non-stop (micsoda kondíció!), negyedóra ráadásként a legvirtuózabb énekes teljesítmányek (ez is már miféle dolog!), tökéletes kontaktus a közönséggel - persze volt megénekeltetés is bőven, de ezt is valahogy hihetetlen bájjal tették és itt is ravaszul kikerülték a félresikerülés lehetőségét. (Valamelyikük titkon mindig énekelte a közönség szólamát.)

Még az is feltűnt, hogy a búcsúzó "köszönöm" (magyarul) is tök jó kiejtéssel hangzott el.

A legszebb, mindennek a tetejébe, hogy a végén nem azt mondták, hogy "Goodbye", hanem "God Bless You". Ezt sem lehet minden nap hallani és sok mindent elárul …

Hát ennyit elsőre. Fantasztikus koncert volt. Hogy teljesebb legyen a kép, íme egy link, az est legszebb száma volt:

www.youtube.com/watch?v=i-9Irzg1xjo

Agnus Dei qui tollis peccata mundi

(folyt.)

És egyszer csak ott voltak, hús-vér valóságban a zene hat csodája. Mint ott, akkor, még most is beleborzongok. Nem lehet elmondani, nem lehet leírni, ezt át kellett élni. Pontosan - tökéletesen kiszámított - 60 perc, szünet nélküli gyönyörűség volt. Az első három perc alatt magukkal ragadtak mindenkit, a lábaik előtt hevertünk valamennyien. Aki már hallott Tőlük felvételt, az tudja, hogy mit művelnek. Erről nincs és nem is lehet mit írni vagy "elemezni". Ha nem lett volna közben baki - az egyik ott álló gitár potija vlsz fel volt tekerve és begerjedt a basszus hangjaira, meg azért volt elenyésző intinációs hiba is- esküszöm, hogy elkezdtem volna gyanakodni. De hát tényleg milyen elenyésző tisztátalanságok voltak ezek ahhoz képest, hogy cserébe micsoda tökélyt kaptunk. Basszus ? Mit basszus ! Az az ember amit művelt, az elmondhatatlan. Basszust énekelt, bőgőzött és "hozta a lábdobot" - egyedül és mindezt a hangjával. Néha tényleg azt gondoltam, hogy egy valódi basszgitár és bőgő van valahol a torkában elrejtve. Mindegyiküknek megvolt a maga szólója, nem lehet megmondani, hogy ki itt a "főnök". Egy csodás, balladaszerű dal erejéig ketten gitárt is ragadtak és egyikük leült a zongorához is. Konferálás váltva, tök aranyosan, humorral, csak közhelyeket tudok leírni. A színpad, a világítás ízléses volt, volt egy kis ködgép (aminek az illatát én speciel ki nem állhatom, de most még ez sem zavart, különben is magánügy ugyebár.) Ja, és még valamit, kicsit szégyellem leírni, de hát nem szoktuk meg amerikai négerektől ezt a gyönyörű angol beszédet, amit itt hallottunk. Szemmel láthatóan maguk is élvezték az egészet, lehet, hogy direkt jó, hogy eredetileg ez a nap nem volt betervezve?

Hát szóval, csak remélni lehet, hogy hamarosan újra eljönnek, akkor majd meg is telik a ház. Persze elég húzós volt a belépődíj, de ezúttal nem szabad morogni. Ilyet egy életben csak egyszer lehet hallani.