Olvasom a fortyogó vagy mesterkélten hűvös kommenteket és viszolygok: ez a neves kör, ez a szép szakma, ezek a kiváló emberek is csak olyanok, mint az egész ország? Békétlenek?

Bocsánat senkit nem akarok sem kioktatni, sem minősíteni, de valamennyire kívülről nézve ez látszik.

Merengő,
elöljáróban: sajnálom, ha bármiféle "feddhetetlenül kisszerű önigazolást" olvastál ki a szavaimból, csupán megpróbáltam végigondolni, hogy valójában mi történhetett ott és miért. Akkor lennék bennfentes, ha pontosan ismerném a történetet, a Fidelio.hu pedig pont azért értékes, mert a hozzád hasonló zenerajongók is véleményt nyilváníthatnak. Hidd el, a "bennfenteseknek" ti vagytok a legfontosabbak.
Nem tudhatjuk, hogy HZS miért nem beszélt személyesen Szakcsival - ennek ezer oka lehet, de az kevéssé valószínű, hogy ezt bárkinek ab ovo sértésszámba kellene vennie. Abban igazad van, hogy egy jó vezető kötelessége, hogy probléma esetén akár személyesen is kézbe vegye a dolgokat - és HZS abban biztosan hibázott, hogy legalább Szakcsi első távozásakor nem tette ezt meg! - de ugye senki sem hiszi azt, hogy hasonló esetben intézkedésre kizárólag az igazgató képes és jogosult? A döntés és a felelősség persze az övé, de viccesen nézne ki egy zenei intézmény, ahol minden technikai probléma megtalálja az igazgatót. Valószínűleg személyesen sem mondhatott volna mást - persze a gesztus elmaradása ez esetben nem volt jó döntés. (Ne feledd: még azt sem tudjuk, hogy Szakcsi jogosan morgott-e a hangszer miatt: lehet, hogy a rider szerint a PFZ-nek volt igaza.)
"Ez a 10 centivel kisebb zongora mindent elmond rólad.
Keveset
járhatsz pl. klasszikus zenei koncertekre. A kiemelkedő tehetségek
(vagy ahogyan te nevezed őket: profik) pont arról ismerszenek meg, hogy
a minőség rovására nem hajlandóak kompromisszumokra. (nem véletlen,
hogy az első posztomoban Ránkit és Kocsist említettem- hogy mennyi
"hisztit" lehetne itt említeni!) Tudniillik a közönséget akkor hagynák
cserben.."
Tényleg mindent? Zongoristaként végeztem a ZAK-on, és láttam már pl. Kocsist Debussyt játszani egy eletktromos zongorán (!), hogy csak a legszélsőségebb példát említsem... De sorolhatnám Bogányit, Jandót vagy Richtert (olvasd el a Monsaingeon-könyvet, mit ír a zongoraválasztástól koncertek előtt!), akik szemrebbenés nélkül alkalmazkodnak a körülményekhez, a ZENE és a közönség kedvéért. Ami persze nem jelenti azt, hogy a rendezők ne tegyenek meg mindent a művészekért a legjobb tudásuk és lehetőségeik szerint.

Moderato,
Én nem vagyok "bennfentes", csak egy egyszerű zene rajongó, szóval nem tudnék riderekről, meg hasonló misztikus dolgokról véleményt nyilvánítani . Olvasva viszont hozzászólásodat, tudod kisérteties, hogy mennyire megtestesíted mindazt, ami ellen vettem a bátorságot, hogy belekontárkodjak a "nagy zenei szakmunkások" feddhetetlenül kisszerű önigazolásába.
"Az, hogy Szakcsinak baja volt a hangszerrel, egy dolog, hogy hülyét csinál a zenekari muzsikusokból és Kovácsból, pedig egy másik."
Tényleg? Ha egyáltalán valaki hülyét csinált a zenekari muzsikusokból az nem a saját vezetőjük volt, aki arra nem vette a fáradságot, hogy leereszkedjen Szakcsihoz, és személyesen beszélje meg vele a lehetőségeket?
"A MJT tagjai jól tették, hogy nem álltak fel és nem maradt el a koncert. Egy 10 centivel kisebb zongora miatt Szakcsinak sem illett volna felállnia - egy igazi profi nem tesz ilyet - , de ha többiek is behisztiznek, akkor az elég csúnya foltot hagyott volna rajtuk... a szakma első törvénye ugyanis úgy szól, hogy balhézhatsz bármiért bárkivel, de a produkciót, a közönséget nem hagyhatod cserben. Szakcsi itt pont ezt tette, inkluzíve a muzsikus kollégákat is."
Ez a 10 centivel kisebb zongora mindent elmond rólad.
Keveset járhatsz pl. klasszikus zenei koncertekre. A kiemelkedő tehetségek (vagy ahogyan te nevezed őket: profik) pont arról ismerszenek meg, hogy a minőség rovására nem hajlandóak kompromisszumokra. (nem véletlen, hogy az első posztomoban Ránkit és Kocsist említettem- hogy mennyi "hisztit" lehetne itt említeni!) Tudniillik a közönséget akkor hagynák cserben..
Az egész sztori azért igazán jelzés értékű, mert jól tükrözi a középszerűnek azt az egyre több helyen, a tehetséggel kapcsolatban tapasztalható indolenciáját.
És erre mindannyian hiperérzékenyen kellene reagálnunk...

Ha ismernénk a szerződést, a ridert, a főpróbát megelőző instrukciókat, valamint a főpróba pontos menetét, többet tudnánk arról, mi is történt valójában. Így csak találgatunk, mindenki hajlandósága szerint, a válaszlevelek nem sok konkrétumot tartalmaznak ezekre vonatkozóan. Nincs kedvem ismétlésekbe bocsátkozni, a történet szereplői bizonyára mind tudják, mi történt azon a két napon, és ki kivel akar a továbbiakban együttműködni.

Florissima, az kizárt, hogy Kovács az utolsó félórát szánta volna Szakcsira, miután ezt a darabot az előző nap nem tudták próbálni - ez esetben örült volna, hogy csak öt percet késett... sokkal valószínűbb, hogy a próba elejétől tűkön ült, hogy Szakcsi mikor mélóztatik már megjelenni, hogy próbálni lehessen.
Szerintem Kovács levele amilyen rövid, éppolyan világos: a zenekar már korábban, a jazz-zenészek nélkül is készült Szakcsi darabjára (már csak ezért is bunkóság nem elmenni a próbára), utána lett volna három közös próba - Szakcsi az első kettőre nem ment el, a harmadiknak pedig - ki tudja, kinek a hibájából - csak az utolsó fél órájára ért oda... szerintem nincs az a karmester, akinek erre nem megy fel a pumpája és olyan se nagyon, aki bevállalja az előadást.
Az, hogy Szakcsinak baja volt a hangszerrel, egy dolog, hogy hülyét csinál a zenekari muzsikusokból és Kovácsból, pedig egy másik.
Az igazgató eljárásán sem tudok feltétlenül megütközni: a művész A zongora helyett B zongorát kért, amely cserét - ki tudja, milyen okból - nem tudta megoldani. (A "korrepetitorzongora" önmagában egy vicc...) Mivel a koncertrendezőknek ab ovo érdekük, hogy a művészekkel feleslegesen ne akasszanak bajszot, feltételezem, hogy a 280-as Steinway valóban nem fért volna el a színpadon - ez esetben vagy a rider volt a hibás v. hiányos, vagy tényleg a rendező, aki elfogadta a ridert, de nem tudta telejsíteni. Sajnos én szinte biztos vagyok abban, hogy az előbbiről van szó... de lehet, hogy nem és akkor tényleg a rendező a ludas. Ettől függetlenül 10 zongoristából 9 szó nélkül végignyomta volna.
A MJT tagjai jól tették, hogy nem álltak fel és nem maradt el a koncert. Egy 10 centivel kisebb zongora miatt Szakcsinak sem illett volna felállnia - egy igazi profi nem tesz ilyet - , de ha többiek is behisztiznek, akkor az elég csúnya foltot hagyott volna rajtuk... a szakma első törvénye ugyanis úgy szól, hogy balhézhatsz bármiért bárkivel, de a produkciót, a közönséget nem hagyhatod cserben. Szakcsi itt pont ezt tette, inkluzíve a muzsikus kollégákat is.
Csak megjegyzem: Szakcsit a legnagyobb magyar jazz-zongoristának tartom, a történtek ellenére is. Csak hiperérzékeny és most épp túlreagált  valamit, amit nem kellett volna. Ahogy a MJT levelében is áll: ha van ott egy profi mellette, akire hallgat, vszleg simán lement volna a koncert.

Kovács levelét nem szándékozom átfogalmazni, csak értelmezni. Nem hiszem, hogy Szakcsi mondhatta volna meg, mikor akar próbálni, ez elméletileg a karmester privilégiuma. Ő szánt a próba végén félórát Szakcsira, ez derül ki a 2 óra 35-ik percéből. Ha hamarabb szeretett volna próbálni, csak kiderült volna valami rejtélyes módon! És továbbra sem világos, hogy dönthetett egyedül úgy, hogy nem lesz a darab. Ezt mégiscsak egyeztetnie kellett volna a jazzesekkel és az igazgatóval. Ha így történt volna, a pereskedésnek még a gondolata sem merülhetett volna fel a jazztársaság önfeltáró levelében.

Igen ez számomra is érthetetlen.Meg az a nyilatkozat is, amit Kovács László tett. Erre mondtam azt, hogy valami nagy baj van nálunk a kiemelkedő tehetségek megfelelő "méltányolásával".
Meg aztán nem is igazán hihető az, hogy Kovács karnagy úrnak végig halvány fogalma sem volt arról, hogy Szakcsinak milyen gondja van a darabja előadásával.
Ez valahogyan olyan előre elhatározott kiszorítosdinak tűnik a Társaság oldaláról, amire megfelelő "végrehajtót" találtak egy nem törődöm karmester, és egy szerpetévesztésben szenvedő zenekari vezető személyében.
Szomorú!

[12]  Elolvastam, miért ne olvastam volna. Én írtam azt, hogy csak. Nem is állítottam mást. Evvel kívántam érzékeltetni, hogy a nevezett személy csak ebben a minőségében szereplője a történetnek és ha igen, akkor is csak ilyen értelemben kárhoztatható.
" ... szereptévesztésben és önértékelési defektben szenvedőknek nem kellene
lehetőséget adni arra, hogy nehéz pillanatokat  tudjanak okozni ... "   Nem csak Szakcsinak, hanem senkinek sem. Evvel tökéletesen egyetértek.
[13] "ha a karmester csak a 2 óra 35-ik percben kereste Szakcsit"
Kovács levelében nem ez a mondat szerepel. Nem szükséges átfogalmazni. Ha egy előadó két nap alatt 25 percet szán saját, igényes művének próbájára, akkor annak előadása nem hiszem, hogy vállalható. Kivéve persze, ha a mű hossza nem több 2 percnél. A második napja tartó huza-vona után nem valószínű a hirtelen felindultság sem.
Úgy látom, hogy nem nekem vannak szövegértési problémáim ...
Továbbra is az a helyzet, hogy a művet, akárhogyan is, bármilyen hangszeren, de tisztességgel le kellett volna próbálni a kiírt időpontokban. A megfelelő zongoráért való küzdelmet pedig ezen kívül lefolytatni.

Bizony erről az igazgatóról beszélgetünk! Termékeny nyara volt! Így is híressé lehet válni...
Ami érthetetlen számomra: ha a karmester csak a 2 óra 35-ik percben kereste Szakcsit, akkor addig szépen elpepecselt a többi darabbal. Adott világos instrukciót, melyik művet mikor próbálja? És aztán hogyan volt bátorsága eldönteni, hogy nincs próba, nem lesz a darab - a meghirdetett program ellenére? Felhívta az igazgató urat, odahívta a jazz zenészeket, hogy a lehetetlen helyzetet megbeszéljék és megoldják? Vagy csak hirtelen felindultságból döntött, hogy a Szakcsi-darabot veszni hagyja?

Contrapunct!
Ha elolvastad volna, amire válaszoltál, talán nem neveznéd szerencsétlen meghatározásnak, azt, hogy egy "sehol nem jegyzett trombitás és vidéki zenekar igazgató." (megjegyzem nem írtam azt, hogy csak)
Amiről én írtam, az a kiemelkedő tehetségek megbecsülésének hiánya, és gyakran középszerű hivatalnokok szereptévesztésének áldozatává tétele.
A Pannon Filharmonikusok igazgatója volt az, egyébként, aki érvei között "eddigi pályájára" hivatkozott, ami mint zenekari igazgató önmagában és egy Szakcsi súlyú művésszel való összehasonlításban értelmezhetetlen. Ezért hoztam fel a zenekari trombitás szerepét is, gondolom talán erre gondolhatott, amikor ilyen kenetteljes, nagyképű mondatot írt le nyílt levelében. (Persze akkor meg depláne..)
Azon gondolkodom, hogy ez nem ugyanaz az ember-é, akit a közelmúltban igen csak hirtelen otthagyott a zeneigazgatója, és aki sietett nyilatkozni a helyi lapban, hogy biztos megsértődött az ő kitüntetése miatt?
Na az ilyenekre mondom, hogy szereptévesztésben és önértékelési defektben szenvedőknek nem kellene lehetőséget adni arra, hogy nehéz pillanatokat  tudjanak okozni olyan tehetségeknek, mint amilyen Szakcsi.

kitört már a vendéglátóiparból és elhivatottságát vitatni botorság.
Világos és éppen ezért oly furcsák Szakcsi kijelentései. Egyre inkább az derül ki, hogy sokkal mélyebb a gond és ez a szerencsétlen zongora-ügy csupán a felszín. Az azért nehezen elképzelhető, hogy egy "totálkáros" hangszert tettek volna oda.
A vidéki zenekarigazgató, sehol sem jegyzett trombitás megjelölés mindenképpen szerencsétlen, mert az illető pl. nem trombitásként lett az ügy szereplője, hanem csak egy vidéki zenekar igazgatójaként. Ez már megint az a valamilyen furcsa, kiirthatatlannak tűnő, monarchiából öröklött kivagyiság, tekintélyelvűség megjelenése.
Ami Kovács Lászlót illeti, hát pont Őt aligha lehetne avval vádolni, hogy ne lenne nyitott más műfajok irányában. Beugrásaival pedig már sokszor bizonyította, hogy áldatlan körülmények között is lehet teljesíteni. Egyébként Ő maga is remek zongorista
Bár igaz, hogy könnyű helyzetben volt, saját művével dolgozott!! Igen, erről van szó, hiszen nem 15-20 növendék vizsgáját vagy diplomakoncertjét kísérte.
Korrepetitor sérelmekről nincs szó. Ez félreértés. De egy zongorát az állapota miatt korrepetitorzongorának nevezni, nem a zongorára nézve sértő, hiszen azt a benyomást kelti, hogy annak a feladatnak megfelel egy ócska hangszer is. Ilyen kijelentés pont Szakcsitól, több, mint meglepő.
Különben megérne egy misét az is, hogy milyen állapotban vannak a magyarországi hangversenytermek zongorái, de ez most nem ide tartozik.

A korrepetítor zongora fogalma nem ismeretlen Szakcsi számára. Tudomásom szerint tavaly, amikor a Szentivánéji álom című world musicaljét tanulta be az Operettszínház társulata, heteken át korrepetítorkodott az énekesekkel, elég jól ment ez neki. Bár igaz, hogy könnyű helyzetben volt, saját művével dolgozott!! Így talán elmondhatjuk, hogy kitört már a vendéglátóiparból, olyannyira, hogy ha most ránézünk a Fidelión futó Müpa-hirdetésre, az ő fotóját is ott látjuk. A zongora kérdése pedig csak akkor érdekes, ha van választék, és úgy tűnik, Pécsett volt. Játszott már ő is fesztiválokon ócska hangszeren vagy elektromos zongorán, ha nem volt más, elhivatottságát vitatni botorság, ha csak kicsit is figyelemmel kísérjük a pályáját.

Kedves szinisztra, más a hitelesség, más az érintettség. Olyannyira, hogy ki is zárják egymást, amint azt az ősi római jog is tanítja.

A Jazzművészek Társasága 3 éven keresztül évi 25 millió forintot kap Hiller miniszter keretéből. Erről itt a korabeli híradás:
http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1437&articleID=230256&ctag=articlelist&iid=1
Ez az összeg sokszorosa annak, amit állami forrásból a magyar jazzre összesen szoktak fordítani és ez csakis ezt a kizárólagos - ahogy magukat aposztrófálják -, elit kört illeti. Ezen felül a magyar jazzben eddig csupán 3 db Kossuth-díjat osztottak ki: Szakcsi, Dés, Horváth Kornél. Mindhárman a szóban forgó, az első díjkor frissen alapított társaság tagjai, és egymást követő években kapták a díjakat, azelőtt soha, senkinek eszébe sem jutott jazz-zenészeket a legmagasabb kulturális kitüntetésre felterjeszteni. Még Gonda Jánost és Szabados Györgyöt, a magyar jazz jelenkori két atyját sem. Van tehát lobbiképesség éppen elég, és ahhoz, hogy ez meglegyen, kellett Szakcsi neve. Ám mostanra elfogyott az autonóm Szakcsival szemben a türelem, aki vélhetően elkezdett azon gondolkodni, hogy ő eddig csak vitt ebbe a társaságba, ám a legminimálisabbat (egy normális koncertzongorát, egy diszpót, egy kis tiszteletet és a mellette való kiállást) sem kapta meg.
Minek maradjon tehát, ha egykori tagtársai már mindent lenyeltek, amit a rövid 3 év alatt a Szakcsi névből ki lehetett szipkázni?

Miközben sok mindenben egyetértek zongoristával, és az összes frusztrációjával, és mindenben, ami ebben a történetben a Szakcsi Lakatosnál kevésbé sikeresek számára irritáló, azért az elolvasott nyílt levelek néhány megfontolandó körülmény leírására ösztönöztek.
1. Szakcsi Lakatos egy nagy művész.. Ez az egész vita alfája és omegája. Lehet beszélni itt korrepetitor sérelmekről, megkérdőjelezhető rasszizmusról, karmesteri arroganciáról/vagy egyszerű pedantériáról,  a tény tény marad, hogy ha minden megkérdőjelezhetetlen értékünket diszkreditáljuk, a középszerűvel egyforma elbírálás alá vesszük, akkor előbb-utóbb nem maradnak megkérdőjelezhetetlen nagy művészeink. Számomra ebbe a kategóriába az is bele tartozik, hogy biztosan vannak emberi gyengeségek, nehezebben elviselhetőbb extravaganciák, amik esetleg ezekenk az embereknek sajátja. De ha ezeket némely kisszerű percemberkék kipoentírozhatják, ha nincs olyan kulturpolitika, amely ezeknek a kiemelkedő képességű művészeknek valamiféle védelmet biztosít, akkor holnap egy Ránki Dezsőt kifigurázhatnak azért, mert valamely koncertet nem vállal el, egy Kocsis Zoltánt pedig azért, meg megcsalja a feleségét, és ezek a  kisstílű csipkelődések  odáig fajulhatnak, hogy ellehetítlenítik ezeknek a művészeknek művészi megnyilvánulásait is.
2. Különösen meghökkentő volt a közreműködő zenekar igazgatójának pöffeszkedő nyilatkozata (egyáltalán mit ért a Horváth Zsolt nevű, sehol nem jegyzett trombitás és vidéki zenekar igazgató azon, hogy "egész pályája bizonyíték" - meg kell a röhögéstől a szívnek szakadni..). Ha elvállalt a pécsi zenekar egy ilyen eseményt, akkor vajon mi oka lehet annak, hogy az igazgató mindenféle beosztottján keresztül üzenget egy Szakcsi Lakatosnak, aki akár joggal,akár nem egészen megalapozottan, de nem érzi magát komfortosan egy helyzetben? Mi akadályozhat meg egy pécsi zenekar igazgatóját abban, hogy egy olyan ,művészt, mint Szakcsi hírnevéhez méltó módon "kényeztessen"? Azon töprengek, hogy vajon Kocsis Zoltánnak is a titkárnőjén keresztül üzenget? És ha nem, akkor miért nem?
3. Ami a Társaság és Kovács László nyilatkozatát illeti- nos mindekettő bennem sokkal inkább alátámasztja Szakcsinak azt az érzését, hogy itt valami másról lehet szó, mint hogy egyszerűen csak nem tudják, hogy ki ő.
El kellene gondolkodni a kultúra állami tisztségviselőinek azon, hogy ha már szubvencionálni egyre kevésbé tudják kiemelkedő tehetségeinket, akkor legalább valamiféle lélektani védelmet biztosítani kellene számukra (mig legtöbbjük itt nem hagyja ezt az országot)!
Elvárható lenne, hogy ebben a történetben is megszólaljanak, és az ilyen nyilt válaszlevelek íróit megfelelő perspektívába és szerepkörbe irányítsák.

Jól sejtettem, itt hozzászólást nem lehet többé szerkeszteni.

Valószínűleg ez a hozzászólásom is összevissza fog "tördelődni" .... Elnézést érte, nem szabad versnek szántam:
Kovács László nyilatkozatában semmi
sem kifogásolható. Tárgyszerű és higgadt.
Az egész ügy különben tele van
ellentmondásokkal:
„... 2 órás hosszas könyörgés
után sem volt hajlandó Horváth Zsolt úr belátni...”„
... Mindeközben én Horváth Zsolt
urat nem is láttam, csak az embereit utasította mindig nemleges
válaszra. ...”
???„
... Boldogan mentem fel a színpadra,
előre hozták a hangszert és elkezdtem próbálni ...”
Ezzel szemben:
„... a szerző a munka megkezdése
előtt elhagyta a helyszínt. Az esti alkalomra sem érkezett meg,
sőt a másnapi 3 órás főpróba 2 óra 35-ik percéig sem jutott
el a színpadig...”
Mindezt így lehetetlen értékelni.
Éppen ezért csak óvatosan az ítéletekkel.
Egyébiránt Szakcsi új fogalmakat
próbál bevezetni:
„...nekem egy korrepetitorzongorát
tettek ki...”
„...egy korrepetítor számára is
használhatatlan hangszeren nem lehet egy ilyen magas színvonalú
előadást létrehozni...”
Korrepetitor csak az lehet, aki
rendelkezik zeneakadémiai diplomával. Szakcsi nem csak azért, mert
ilyen papírral nem rendelkezik, hanem képességeit tekintve sem
volna alkalmas ilyesmire, sőt vlsz. sírva menekülne egy heti
korrepetíciós munka után. Vendéglátós korában nyílván Ő is
zongorázott 10-12 órát naponta, de ott azt játszott, amit Ő
akart. Egy korrepetitor megközelítőleg ugyanennyit dolgozik
naponta, de azt kell játszania, amit elétesznek, és mindezt
gyalázatos óradíjért, de semmiképpen sem vendéglátós
gázsiért. Evvel együtt köszönet a művészúrnak, hogy felhívta
a figyelmet arra, hogy korrepetitorok milyen minősíthetetlen
hangszeren kénytelenek ellátni megerőltető munkájukat.
Engedtessék továbbá megjegyezni,
hogy egy elhivatott művész, bármilyen körülmények között is,
mindent megtesz azért, hogy tudását bemutassa. Lehetne hivatkozni
Kocsis Zoltánra, de akár Bogányi Gergelyre is, akik bizony olykor
„játszhatatlan” zongorán is eljátszották műsorukat.
Ferencsik János sem tartotta megalázónak, hogy operaénekeseinket
korrepetálja, bármilyen minőségű zongorán.
Lehet mondani, hogy az egy másik
műfaj, de akkor legalább kéretik tiszteletben tartani. Ha valaki
bármit is lefitymált, hát az bizony ezúttal maga Szakcsi, a
korrepetitorokat.
Ami pedig a cigányozását illeti:
minősíthetetlen. Sajnos úgy tűnik, hogy Szakcsi az maradt, ami: egy, a vendéglátóiparból kitörni szándékozó, csóró
zongorista.

Szerintem Szakcsi utalása a származására helyénvaló. Elég csak elolvasni Kovács László fitymáló levelét. Így annak válaszolnak, akit mélységesen lenéznek. Szakcsi még soha nem jött elő ezzel a kérdéssel, és mivel ebben a történetben egyedül ő tűnik hitelesnek, én elhiszem neki, hogy ezt érezte.

Szakcsi Lakatos Bélának tökéletesen igaza van abban,
 
- ha ragaszkodik olyan (elérhető!) hangszerhez, amely leginkább megfelel művészi elképzeléseinek, és a vacakot nemhajlandó elfogadni (tényleg - a viszontválaszok miért nem térnek ki az alapproblémára?)
 
- ha nem tűri, hogy a háta mögött sunyi aljasságokat terjesszenek róla ("ebédel, azért nem jön próbálni" stb.).
 
 
- ha szolidaritást vár el művészként, emberként.
 
 
 
Utalása arra, hogy a konfliktus lehetséges forrása a származása, nagyon szerencsétlen.

nadehát.mit kell ezen csodálkoznia a müvészurnak. kell itt akárkinek is érték ? ttisztelet a kivételnek.elöbb utóbb az ember belefásul.és legyint.feltéve  ha ezt az életrharcot még van ereje tovább csziinálni,persze, hogy az ember szeretne mmidig jobbat és többet alkotni. legyen ez akár vers, vagy mávalami
szerencsétlenségemre van kántorvizsgám. s amikor még- ahhol vagyok- ujak voltunk. akkor nagy lendülettel nekimentem, az énekkari munkámnak,és ugy- ahogy illik. megtanultam minden darabb minden szólamát,föképpen temetési  énekeket.
nna, ment is a dolog. mignem az egyik személy nyiltan nekem nem jött. hogy -ugymond-- ne szóljak bele...a karvezetésbe,
mivan? néztem rá. .. nem én vezetek a kórust
nna ez volt az elsö pofon, jött a második-hogy ök nem fognak ujat tanulni, tehát az eddigi négyszólamu darabokat,én átirok két szólamra, mert azt akarták. hogy csak a teno egy.és tenor kettö szoljon, ezt tudják. megtanulták. ujat nem tanulnak
erree még jött az apósom, aki még rátett egy lapáttal.mondván.
ne kötekedj- mármint én- külömben is az a lényeg, hogy szivbölm szoljon
nna, hallva ezt a kétszinü. süket dumát. azonnal abbahagytam a próbákat,ha nem segit, akkor ne akadályozzon legalább
de csak azt hhhhhhhhajtogatta: az a lényeg hogy szivböl szoljon
én--ebben az ügyben  könnyedén döntöttem, nincs énekkar, nert vagy jól csináljuk. vagy hagyjunk az egésznek békét
a müvésaz ur se idegeskedjen, hagyja a francba az egészet,és azzal törödjön, hogy cak egy élete van,és azzal ne hazardirozzon, szórakozzon senki
meginn egy pofon ? tuléli müvész ur, ugy ahogy én is,
kávézok.sörözök
haallgatom Anton Brucknert,és meg is mondtam, csak akkor lesz próba, ha majd az iránymutatásaimat figyelembe veszik
egy élete van, azt ne adja a hiénáknak, akik csak a pénzre mennek ,és nem tuják mi a külömbség a fisz, meg  a fasz között
már a falunapokon sem veszek részt. egyedül szerveztem. és minden munkát beleadva
lelkesedtek érte : csináld dezsö
és amikor sikerült, akkor
:jól megcsináltuk--- veregette a vállam az, aki meg se mozdult
ilyeneket ne támogassunk. fontosabb az életünk.