...volt egyszer, hol nem volt...

Kezdjük az elején. Az egész téma megközelítés olyan "klassszikus" ízű.(Bach-kantáta hasonlat)

Népzene: közös kulturkincs, együtténeklés, szeretjük, szeretjük játszani...  ENNYI???????!!!

A népzene tanszak nem három éve indult először, mert Nyíregyházán 1991-ben elindították a képzést. Tehát az első alapfokú diplomát már 1995-ben kiosztották (személy szerint nekem is!). A Zeneakadémián elindított alapképzés teljesen megegyezik a nyíregyházival. Felépítésében, tematikájában, tantárgyfelosztásában. (Olyannyira egyezik, hogy onnan vették át az érintettek!!!)  

Hogyan kell visszakeresni a forrásokat...-tanulják a hallgatók. Na-de hogyan felvételizhettek, nyerhettek felvételt, ha nem ismerik a forrásokat???  

A klasszikus elméleti tárgyak oktatásával általános zenei alapműveltséget szereznek a diákok. Az alapműveltséget nem az alapfokú oktatásban kell megszerezni (általános iskola, zeneiskola, művészeti iskola)? Ismétlem: hogyan kerülhettek be a felsőoktatásba, ha nem rendelkeznek zenei alapműveltséggel?

S hogy visszatérjek az elejére: ősforma, eredeti felhangzás -ezek megint olyan "műszavak".

A népzenei kritika-mint olyan - létezik, mert a "silány", dilettáns módon játszó előadóknak, zenekaroknak csak rövid távon van közönségük. Létezik egy természetes szelekció (kiválasztódás) a szakmán belül, ami eddig is működött, s ezután is működni fog! Az, hogy mindez nem jelent meg a sajtóban, nem jelenti azt, hogy nem is létezik...

Szóval sokféleképpen lehet variálni és magyarázni a témát, de a LÉNYEG:

A népzene oktatás (az együtténeklés) azon áll vagy bukik, hogy mit-mennyit-hogyan énekel a gyermeknek az édesanya, az ovónéni, tanító/tanár néni, s ha teheti a nagymama...