Az interjúban keveredik két fogalom: népdal és népdalfeldolgozás. A magyar népdal előadásmódját aligha tekintheti úgy egy operaénekes, mint olyat, ahol nem kell megváltoztatnia az énektechnikáját, amiről a cikkben Rost beszél. Vannak nem magyar népdalok, ahol persze nem, és a népdalfeldolgozásokban sem olyan szigorú követelmény. (Bár - meg kell jegyeznem - azok a magyar népdalfeldolgozások tőlem igen-igen messze állnak, amik megengedik az operaénekesi hangot, mert pont azt a mesterkéletlen nyers szépségüket és természetességüket veszítik el, amit a magyar népdalban szeretek. A népdalfeldolgozásokra épülő kórusirodalom ezzel szemben sikeres elgondolásnak bizonyult.)

Talán a fényképeken sem ártana némi oldottság, természetesség. Csak találomra, hogy mit nevezek oldottságnak. Egészen pocséknak tartom azt az irányzatot, ahogy ma női sztárok sora fotózkodik: mesterkéltséggel, kihívó erotikával, de profizmus nélkül. A pirosruhás képen Rost úgy néz ki, mint aki épp elbotlott a göncökben.