Nem is értem miről beszélünk. NÉPZENE és nem Feri zenéje, Piri zenéje.
Az egész Artisjus egy szivatás.
Egyébként a befolyt összegeket kiosztják Bogyiszlón, vagy egy moldvai kocsmában?
Újabb lóvé ellenőrizetlenül.
Holnaptól a mocskos, lúzer szomszédom fizetni fog, mert ingyen hallgat Manon Lescaut-t, én meg tömöm Puccini-t virággal.

Egy táncházban különösen szeretnek különbséget tenni autentikus és nem autentikus tolmácsolás között. Az autentikusba még kinek-kinek a saját zenei díszítései is beleférnek, és az is, hogy a brácsás helyett cimbalmos álljon be. Ha egy feldolgozáshoz szerzői jog fűződik, onnantól kezdve lehet jogdíjat emlegetni. Az azonban közröhej lenne, ha egy széltoló benyújtaná a jogdíjigényét egy autentikus előadásra.

Hát igen. Igazából csak az érték, amit pénzért nem adnak.
De itt most messzire lehetne menni...
zzzz...

A pénz csak úgy jön-megy. Úgy evidens, hogy a dolgokhoz pénz kell. Értelmes ember aztán tud bánni a pénzzel. Értelmes ember megbecsüli a pénzt. Homo sapiens est valde callidus. Értelmes ember nem gyűri össze a pénzt. Már a kisgyerek is tudja, hogy a pénzt pénztárcába kell rakni. És a kisgyerek rajzol, és kivág egy kis pénzecskét, elteszi, és indulna bevásárolni, ha az anyuci el nem kapná a gramancát. Aztán a kisgyerek megtanulja, hogy csak az a pénz, ami az akárkinek a kezéből jön. És mire értelmes ember lesz, már remekül tudja számitani az anyagi hasznokat az emberi értékekkel szemben. És így milyen jó lesz a világ, milyen jó, hogy mindenki fölnő, leérettségizik, és értelmes fölnőtt ember lesz!
Megaztán az ilyen ideges emberek. Azoknak megvana maguk becsületes munkája, és tisztességesen pénzt keresnek. És tisztességesen meghalnak szívrohamban. Igazi munkás emberek. Végigdolgozták tíz évüket, mielőtt kipurcantak.

A pénz remek találmány. Remek dolog. Remek eszköz. A manipulációt jobban nem is lehetne megvalósítani...

A zenéhezt nem kell pénz. A zenéléshez sem. A pénz csak úgy kell, hogy benntartson minket az emésztőgödörben. A pénz csak úgy kell mindenhez.

Vesznek rajta mégegy házat, mégegy autót.

Már megijedtem, hogy durvább!
(Varjú seggén májfolt :))

gengszter,

nem akarom kibogozni. Lehetetlen. Minthogy nincs összefüggés. Csak kaszálási vágy van. A zenéhez kell a pénz. A zenéléshez is kell a pénz. De hogy így teremtsük elő, ez furcsa gondolat.

Tényleg, azt nem olvastam, hogy mire fordítják majd ezt a bevételt?

zzz...

[4463] az Ennio...-ban.

Kabát,

ránéztem, de mint a fejem belül. Nálam töksötét fekete.
Ilyenkor?

Most ki akarjátok bogozni minden összefüggés és előzmény szálait? A legalista világ úgyis következetlen. Viszont perpetum mobile.
A magyar népzenét a MAGYAR NÉP szerezte. A romátnt a román, a szlovákot a szlovák. A jogdíj megállapítása tehát különböző népek közt lehetséges is lehetne akár, de csak a globális demokratikus legalista izé mostani világban. Én megvetem a pénz- illetve értékközpontúságot...
A zene meg a pénz számomra szürreális képzettársítás. Persze a szürrealizmus, mivel maga is szürrealista, álvalóságokat szül. Csak egy ébredés, egy klikk, és minden megváltozik.
zzz...

Füge, gyere, nézd meg a kluboldalam!

Nincsenek. Ha van, az már nem az.

Nem állítottam, hogy annyit tesz hozzá, de ki dönti el, hogy mi a mérték, ameddig nem, és mi az, ahonnan már jogdíjköteles?

Megint önkényesen meghúzott, legkevésbé sem egzakt határvonalnak érzem. Mivel pontosan nem definiálható, feleslegesnek tartom.

Vannak-e a népzenének (beazonosítható) szerzői? SZVSZ egyértelműen közszerzemény, így kulturális közkincs(nek kellene lennie).

Nyilván lehet vitatkozni álláspontommal, de szerintem a gyűjtő, hangszerelő nem tesz hozzá annyit, amennyiért jogdíj illetné meg őt (ha ezt nem fogadja el, akkor ne nyúljon hozzá a népzenei alaphoz). Valahol olyan műveknél kezdhet fölmerülni a jogdíjigény, mint Bartók és Kodály földolgozásai, de ezeket nemigen adják elő a táncházakban...

Kedves vörösbegy,

valahogy így gondoltam, de vegytisztán szerintem nem létezik népzene, mert valamilyen átdolgozáson, áthangszerelésen óhatatlanul átesik. És innen kezdve nem tudom, hogy tulajdonképpen a kiötlő alapgondolata hogyan megvalósítható, hiszen akkor ez már jogdíjas, mivel valaki(k) foglalkoztak vele.

Javítanom kell magam:

Akik vállalják, hogy színtiszta népzenét játsszanak és a saját szerzeményeiket...

Kedves füge és pigor, ebben van igazságotok, bár a kérdés egy hajszállal bonyolultabb. Mégis arra kérlek benneteket, kanyarodjunk vissza a tárgyhoz. Van a CD-másolásra is külön téma, ott a nép alaposan meg is vitatta. (Ha akarjátok, előásom.)

Kedves füge, téged is megfertőzött "Bevállalja doktor"? Akik vállalják, hogy színtiszta népzenét és a saját szerzeményeiket játsszák, azokat talán nem kell a jogdíjért vegzálni. Még ezt érzem a legjóhiszeműbb megközelítésnek. (Ahol kikapcsolták a villanyt, oda nem kell menni az óraleolvasónak - valahogy ehhez hasonlóan.)

Az a szemétség, h elhitetik (legalábbis megpróbálják elhitetni) az emberekkel, h szemét tolvajok, ha saját (és nem kereskedelmi céllal) lemásolnak egy CD-t vagy bármi mást, holott ezt a jogszabály csak szoftverek esetében tiltja! (Az mondjuk külön pikantériája a dolognak, h kifizeted a jogdíjsarcot a nyersanyagban, de ha "megkerülöd" a digitális védelmet és úgy másolod le mondjuk a DVD-t, akkor "bűncselekményt" követsz el... röhej)

Kedves vörösbegy,
ez csak a te logikádba nem passzol, a kiötlőébe bizonyosan. De mi van akkor ha az eskütevőt leváltják év közben? Ha megszüntetik? Ha összevonják? Ha szétosztják?

Meg egyáltalán minek ez az egész??? Miért kell mindenről több bőrt lehúzni? Akkor a bevállalók olcsóbak, elérhetőbbek maradnak, akik nem esküsznek, azoknál automatikus drágulás jön?

Olyasféle ez, mint az írható lemezekre szedett jogdíj. Korántsem biztos, hogy jogvédett dolgo(ka)t írok fel rá, lehet, hogy csak a saját levelezésemet, képeimet stb. mentem. Mégis sarcolnak. Így tehát sokan mintegy feljogosítva érzik magukat a jgdíjas termékek másolására, hiszen ha úgyis kifizettetik velük a sarcot, miért ne tegyék?! Utána meg megy a szájtépős csodálkozás a kalózkodásról. Hihetetlen, komolyan.