Akkor például szépen megkérhetné barátját, Matolcsy Györgyöt, hogy ne nyilatkozzon sültbaromságokat.

Mondjuk, Varga Mihály helyzetbe hozása pozitív lépésnek tűnik, ő ugyanis nem ősmagyar agysebészekről hadovál, hanem inkább tűnik józan technokratának.

Hát ha engem kérdezel, szerintem Orbán egyszerűen csak túl akarja élni a teljes pénzügyi összeomlást (mert az őt is elsodorná) Ezért egyre bonyolultabb , kifacsart módszerekkel , beleértve a totális jogbizonytalanságot eredményező napi törvény farigcsálásokat, valahogyan kipótolni igyekszik a rossz gazdaságpolitikai lépések (egykulcsos adó) és meggondolatlan nyilatkozatok (pl. Kósa) következményeként kialakult árfolyamveszteség ütötte lyukakat.

Nagyon messze került ő már az ellenzékben tett nyilatkozataitól.  

Ha már Zene és közélet a topik címe.

Érdemes meghallgatni, jó hallgatni...

http://nol.hu/redir/?url=http%3A%2F%2Fwww.noltv.hu%2Fvideo%2F4362.html

Számomra az a furcsa ebben a kontextusban, hogy mintha Orbán ellenzékben még valami garanciatörvényről szövegelt volna (nem mintha, az kisebb marhaság lenne, elvégre ugyan mit is tud egy költségvetési hiányban szenvedő, eladósodott állam garantálni...)

Habár a feltett kérdésed (ismét) elég tendenciózus, és nem áltatom magam azzal, hogy majd jól meggyőzlek bármiről is, de megkisérlem, hogy valamiféle választ adjak.

Sehol nem állítottam, hogy az új Alkotmány alapján bármelyik kormány meg merné azt lépni, hogy egyszer csak egyáltalán  nem fizet nyugdíjat. A mértékkel kapcsolatos kötelezettségről van szó. Arról, hogy a korábbi Alkotmány egyértelmű volt:

"A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.....A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja"

Mivel a két pirossal kiemelt rész kiesett, ezért joga van a mindenkori kormánynak ezentúl módosítgatni. Példa most az a közvélemény szondázás, hogy mi lenne, ha a nyugdíj mértékét a gyerekek számához kötnék. Most, hogy a nyugdíj mértéke már nem a befizetett járulék nagyságától függ, akár ilyen módosítás is alkotmányos lehet. A korábbi alkotmány hatálya alatt ezt az ötletet még csak fel sem lehetett volna vetni.

Nem korrigálni, csak kiegészíteni szándékoztam a hozzászólásodat.

Jómagam sem járulékról beszéltem.

Tényleg, kedves merengő, azt megvilágítanád egy percre, hogy ha az államot az égvilágon semmi nem kötelezi a nyugdíj kifizetésére, akkor miért fizet egyáltalán? Miközben úgy ahogy van zsebre is vághatná, és Orbánnak olyan vörösréz-ereszt építtethetne, mint annak idején Veres Jánosnak.

"Csak azt nem értem, miért kell még mindig fizetni az államnak az egészségügyi ellátásért"

Amiért amúgy már nem fizetünk járulékot. Mert hogy amit fizetünk az adó. Ami viszont nem kötelezi az államot semmire...

Szabó Dezső egyvalamihez értett igazán: a pamflethez, regényeit is szerintem ebből a szemszögből lehet, és kell is értékelni, értelmezni. Amellett persze, gimnazista korunkban a mi irodalmi szöveggyűjteményünkben is szerepelt egy novellája, tehát már akkor is némileg része volt a tananyagnak. Pl. a Feltámadás Makucskán társadalomkritikája vagy a Hungarizmus és halál c. írása (amelyet érdekes módon, kevéssé idéznek jobbikosok) még napjainkban is elfogadhatóvá teszi némileg (mint mondtam, serdülőkorom Szabó Dezső-rajongása után volt időm felismerni az igazi értékeket). Nyírőtől az Uz Bencét olvastam (kifejezetten mulatságos), meg a Néma küzdelmet, ahol mikroszkóppal sem található egy szimpatikus román, ugyebár. Szerintem megérdemel egy lábjegyzetet. Wass Albert viszont egyértelműe divatjelenség (az Adjátok vissza a hegyeimet c. munkáját az "ifjúsági rémregény" kategóriájába sorolom).

Egyértelmű, hogy a jelen politikai kurzus bezárkózó, idegenellenes, magyarkodó-romantikus (ld. Orbán kijelentését Magyarország agrárország voltáról is) ideológiáját a Szabó, Nyírő és Wass műveiben képviselt világnézet és falubolondéria tökéletesen megalapozza.

Kedves Juditom, brév elmondta érveit Szeleczkyvel kapcsolatban, viszont sajnos, azok nem volt meggyőzők. Érdemes lenne ismét megnézned a NAVA Filmhíradók között meglelhető Hungarista Estet, amelynek egyik főszereplője pont Szeleczky. Ráadásul, háború utáni cselekedetei (dél-amerikai emigráció - ugyebár, oda azok mentek, akiknek valami vaj volt a fejükön - későbbi nyilatkozatai) arról árulkodnak, hogy szélsőjobboldali meggyőződését nem revideálta (mondjuk, az opportunistább Págerrel ellentétben).

Persze ne felejtsük el, hogy időközben Orbánék is csendes visszavonulót fújtak számos kérdésben (ld. pl. médiatörvény, banktörvény), sőt még a Klubrádió is tartja magát (igaz, én ritkán tévedek a weboldalukra).

Azért John Gottitól megtagadták az egyházi temetést, hehehe...

Lásd Szt. Pál beszédét is az Areopágoszon...

A volumenkorlát bevezetése a forráshiányos egészségügyben kényszerintézkedés volt. A magyar egészségügy koporsójába a képmutató demagógiával megszervezett "szociális népszavazás" ütötte az utolsó szöget. Persze a leleményesebbje utat talál az egyre inkább virágba boruló magán egészségügyi piac felé. Csak azt nem értem, miért kell még mindig fizetni az államnak az egészségügyi ellátásért?

Kedves Zsölény, csupán ismételni tudom, amit százszor, száz helyen már leírtak (ld. pl. www.kapitalizmus.hu): az SZJA csökkentés izolált, nem rendszerszintű bevezetése (a megfelelő kiadáscsökkentés nélkül, ld. egészségügy, szociális kiadások, közalkalmazotti teljesítményalapú bérezés, etc.) természetszerűen megdobta a költségvetést. Ráadásul, a szegények adójának növekedése kiváló alkalmat teremtett a balos szociális demagógia számára.

A legnagyobb probléma, hogy pl. a telekommunikációs és a bankadókkal pontosan a gazdaság prosperáló, növekedő ágazatáról akarják lenyúzni a bőrt. Ha belegondolok, micsoda üvöltözés volt annakidején jobboldalról az ingatlanadóval kapcsolatban (pedig annak sokkal inkább volna értelme, meg akár valamiféle luxusadónak, a lényeg, hogy a passzív vagyon megadóztatása a gazdaságot nem lassítja, ráadásul az ingatlanadó a különböző lakóközösségek nivellálódása irányában is hat).

Mondok még elrettentőbbet: a minap a helyi éjjel-nappalos közértben (ez is egy globálkapitalista baromság, vasárnap horkoljon a magyar vagy csússzon-másszon a templomban) Limfjord mangó-chili ízesítésű dán tengeri kagylókoktélt és Bertolli olasz tésztaszószt vettem. Egyébként, amíg a magyar mezőgazdaságot siratjuk, nincs időnk kibontakozáson gondolkodni (az első lépés az lenne, hogy felismerjük, minek olyan terméket gyártani, ami a kutyának sem kell, mert a piacon vagy ár vagy minőség szempontjából nem állja meg a helyét).

Jómagam örülök a vértelen rendszerváltásnak, ilyenkor hálát adok az Istennek/Sorsnak/Gondviselésnek (nem kívánt törlendő), hogy jóval 1956 után születtem, s még nem láttam szép fővárosunkat romba dőlni. Szerintem inkább az élhetetlenek sajátítsák el a piacképes gondolkodást...

Hát igen, kedves kisapi, a három vesztett szabadságharc után már illő lenne megtanulni, hogy a szabadságharcoskodás nem jó seft...

Egyébként 1848-49-ben is volt Békepárt, hehehe... Csak aztán Kossuth, meg a radikálisok falnak vitték az országot...

... hiszen HA az 1848-as...