Vérátömlesztés Spike-módra

A magyar származású billentyűs Art „Spike” Schloemer új lemeze azonnal levette az amerikai jazz-rock rajongókat a lábukról.

Schloemer Budapesten tanult, a Bartók konziban, de ezt a tényt aktuális életrajzai (például a MySpace) már csak úgy tüntetik fel, hogy egy európai konzervatóriumba járt. Azért Bartókot Sosztakoviccsal együtt felsorolja, amikor a rá nagy hatással volt zeneszerzőkről kérdezik. Az életrajz nem sok konkrétumot árul el arról sem, hogy a „különböző stílusokban dolgozó zongorista, zeneszerző, zenekarvezető és oktató” Európában hol, kikkel működött együtt. Viszont az legalább az All About Jazzből megtudható, hogy a tengerentúlon Al Jarreau, Gerry Brown, Dave King és a Wall Street Crash nevű vokálegyüttes mellett dolgozott.

De ez mind nem is fontos, mindent visz az a csodás – sporthasonlattal élve világranglista élvonal játékosokból – összeállított közreműködői lista, amely Schloemer első szólólemezét ékesíti. A november elején a Spicy Keys Records-nál megjelent album előrendelésben elkelt, és fel is került az eladási lista tetejére. Az Amazon Music (USA) a legkelendőbb jazzegyüttesek lemezei között a múlt hónapban a negyedik helyen tartotta számon.

A jazzrajongók szélesebb rétegei leginkább Chick Corea és Herbie Hancock nyakában láthattak ilyen hordozható Roland billentyűs hangszert, mint amilyet Schloemer visel a lemez borítóján. A szerző nem is tagadja, hogy „második generációs fúziós” zenét írt, vagyis az említett nagy királyok mellett főleg Joe Zawinul volt még rá hatással, meg a Weather Report ritmusai és hangszínei, a Zawinul Syndicate vokáljai, afrikai és arabeszk betétei. A Miles Davis „fiai” kategóriánál maradva gondolhatunk még John McLaughlinra, akinek két zenésze is, akikkel McLaughlin járt már Magyarországon, ott nyomják a lemezen. Dennis Chambers hihetetlen pörgettyűi, és Hadrein Feraud basszgitáros mindenhová és még gyorsabban visszarepülő futamai élvezhetőek a lemezen. Bár Scott Henderson gitáros (ex-Syndicate) éppen csak egy számban hallható, abban se végig, ott van Bunny Brunel basszgitáros, Kirk Covington dobos Tribal Techből, és a Mike Stern együtteséből is ismert Bob Franceschini szaxofonos. Persze, mint az ilyen típusú felvételeknél gyarkan előfordul, a kép kicsit túl vegyes, mégha Schloemer, aki minden számot szerzett és sok szólamot maga is jéátszott fel, szándékosan is játssza ki a meglepetés kártyát, így nem csak a digitalizált etno-soundok kerültek bele a fúziós zenébe, hanem stewardess hang is a kabinhangszóróból, egy kis motown-hatás. Mindezt az igazán vérfrissített, kimeríthetetlen lüktetés és kirobbanó energia teszi minden stíluskeveredés ellenére jól fogyaszthatóvá. A lemez minden számába belehallgatni ide kattintva lehet.