Wynton Marsalis ötvenéves lett

Az amerikai sztártrombitás 1961. október 18-án született New Orleansban.

A jazz szülővárosában fekete zenészcsaládban látta meg a napvilágot, Branford bátyja a világ egyik leghíresebb szaxofonosa. A dixieland stílussal kezdte, de már egész fiatalon minden műfajba belekóstolt, a klasszikusoktól a funkig. Tizennégy éves korában a helyi filharmonikusokkal zenélt szólistaként, és szinte az összes helyi jazz-zenekarral fellépett. 1979-ben a legendás New York-i Juilliard zeneiskola növendéke lett, egy évvel később készítette első közös felvételét a dobos Art Blakey Jazz Messengers elnevezésű formációjával.

Marsalis pályája meredeken ívelt felfelé: a következő években olyan nevekkel koncertezett együtt, mint Sarah Vaughan, Dizzy Gillespie, Sweets Edison, Sonny Rollins, Herbie Hancock-kal közös lemezt is kiadott. 1981-ben megalapította saját együttesét, amely - folyamatosan cserélődő felállásban - a következő negyedszázadban mintegy negyven lemezt adott ki. Marsalis szédületes tempót diktált, hiszen tizenöt éven keresztül évente több mint százhúsz koncertet adott. 1987-től tanít is, tévéműsorokat vezet, a Lincoln Centerben a jazzt népszerűsítő és tehetséggondozó programot szervezett és kiharcolta az intézményben az első, kizárólag a jazzelőadására tervezett koncertterem megépítését. Itt adott nemrégiben nagysikerű koncertet Eric Claptonnal, a felvétel néhány hete lemezen is megjelent Play the Blues címmel.

Munkásága megkerülhetetlen a modern jazz történetében, bár olykor kritika is érte: pályatársai nevezték korlátolt képességű zenésznek, hiányolták belőle az eredetiséget, vádolták azzal, hogy csak a "klasszikus" jazzt tartja valamire. Marsalis nem foglalkozik a kritikákkal, ellenben számtalan fiatal tehetséget ő nyert meg a műfajnak, nem egyet személyesen segített a pályakezdésben.

Wynton Marsalis eddig kilenc Grammy-díjat nyert, eddig ő az egyetlen, aki egyszerre nyert a klasszikus és a dzsessz kategóriában is, miként arra sem volt még példa, hogy valaki öt egymást követő évben (1983 és 1987 között) kapjon Grammy-díjat. 1997-ben újra történelmet írt, mivel ő lett az első és eddig egyetlen jazzmuzsikus, aki Pulizer-díjat vehetett át háromórás Blood on the Fields című oratóriumáért. 2001 óta az ENSZ békenagykövete, jó barátságban van Barack Obama amerikai elnökkel, aki beiktatási partijára is meghívta. Tiszteletbeli tagja a brit Királyi Zenei Akadémiának, megkapta a francia becsületrendet és szobra áll egy francia városban. Eddig mintegy hetven albumot jelentetett meg, ezek összesen több mint hétmillió példányban keltek el. Magyarországon 2009 nyarán adott nagy sikerű koncertet.