Kelemen László: A hagyományőrzés jubileumai

Az idei esztendő bővelkedik évfordulókban. A Hagyományok Háza immár egy évtizede folytatja sikerrel működését, az Országos Táncháztalálkozót és Kirakodóvásárt harmincadik alkalommal szervezi a Táncház Egyesület, a Magyar Állami Népi Együttes pedig eljutott a hatodik ikszhez. A hétköznapokból és ünneplésből a részét egyaránt kivevő Hagyományok Háza főigazgatójával, Kelemen Lászlóval beszélgettünk.

- Hogyan értékelné röviden az elmúlt tíz éves időszakot a Hagyományok Háza életében?

- Tíz éve vagyok a Hagyományok Háza főigazgatója és egy ember életében tíz év nagy idő, egy intézmény történetében talán annyira nem az. Különösen úgy nem, hogy az elmúlt tíz év a lázas tevékenység jegyében telt el, hiszen egy intézményt fölállítani, a stratégiáját meghatározni hálás és látványos feladat. Ez az elmúlt évtized a Hagyományok Háza esetében is így telt, s most már elmondhatjuk, hogy van egy erős intézményünk, amelynek az erejét elsősorban nem az anyagiak adják, hanem a munkatársak, akik áldozatosan, minimális fizetésért végzik a napi munkájukat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az intézmény előtt nagyon nagy jövő áll, hiszen világosan látszik, hogy az a paraszti hagyomány, amelyet a falvak őriztek meg, az teljesen eltűnőben van a Kárpát-medencében, ma már esélyünk sincs a vadvirágos réten kaszálni, örülünk, ha a virágos kertünkben a virágokat gondozni és éltetni tudjuk tovább. Annyira átalakult a rurális struktúra, amely ezt a kultúrát hordozta, hogy mentenünk kell, ami menthető, és lehetőséget adnunk, hogy a mai és a holnapi magyar társadalomba ezt a kultúrát tovább tudjuk vinni.     

- Idén a Magyar Állami Népi Együttes hatvan éves jubileumát ünnepli. Kiemelne néhány különleges eseményt a kettős jubileumi év programjai közül?

 - A két Tavaszi Fesztiválos előadásunkat említeném első helyen: a Thália Színházban 60 év címszó alatt a Magyar Állami Népi Együttes játszik, a Hagyományok Házában pedig Liszt Ferenc Pest-Budán címmel az Állami Népi Együttes Zenekara ad egy két részes koncertet a Liszt-évhez is kapcsolódóan Zsoldos Bálint zongoraművész közreműködésével. Ezenkívül pedig felhívnám a figyelmet Virágok vetélkedése című sorozatunkra, amelyben megpróbáltuk megmutatni, hogy milyen ihletett és jó televény a magyar népzene, mennyi virága keletkezik napjainkban. A sorozat lényege, hogy a népzene és egy valamilyen másik irányzat házasságából született produkciókat mutassunk be három koncerten illusztrálva a historikus zenével, a jazz-zel és a rock-kal való kölcsönhatásokat. De ugyanígy említhetném bérletes előadásainkat is, továbbá amit még szívesen kiemelek, hogy a Norvég Alap támogatásával a folklór dokumentációs központunk éppen lezárja a Jövőnk öröksége programot, amelynek eredménye az 50 CD-s Új Pátria lemezsorozat valamint hét gyakorlati kiadvány formájában már kézzel fogható.

 -  Az Utolsó Óra hangszeres népzenei gyűjtési programjával, valamint az Új Pátria sorozat ötvenedik korongjával tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy lezárult egy fejezet a "revival" történetében?

 - Inkább elkezdődött egy fejezet, hiszen olyan mennyiségű anyagot adunk közre, amely a bőség zavarát okozhatja az ezzel foglalkozók körében. Amikor az én generációm elkezdett népzenét játszani, minden felvételért nekünk kellett utánajárni, magunknak is rengeteget kellett gyűjteni. Ma már ezek a zenék - többek között az Utolsó Óra gyűjtésnek is köszönhetően - az újabb generációk rendelkezésére állnak. Amit sajnálok, az mindössze a személyes élmény hiánya.

 - Hasonló volumenű új projekt van-e tervbe véve?

 - Nehéz éveket élünk gazdasági szempontból, és ilyen hasonló nagy projektbe lehet, hogy bele se vágnék. Amit mindenképpen szeretnék, az az Utolsó Órának olyan folytatását célozza, amelyben a még nem vizsgált fehér foltokat fel lehet térképezni. Ezért is nevezem "Fehér Foltoknak" ezt a programot, ezt szeretném az év második felében elindítani. Valamint fontos lenne, hogy további kiadványok jelenjenek meg gyűjtéseinkből, elsősorban video-anyagok a táncgyűjtésekből.    

 - Április elején ismét megrendezik az Országos Táncháztalálkozót és Kirakodóvásárt, amelyen a Hagyományok Háza is rendszeres vendég. Mennyire fontos az Önök számára, hogy képviseltessék magukat ezen az eseményen?

 - Az imént arról beszéltem, hogy tíz év milyen nagy idő, hát akkor harminc év, pláne egy mozgalom életében. Véleményem szerint a táncháztalálkozó kitörölhetetlenül beleitta magát ezalatt a harminc év alatt a mozgalomba, el sem tudjuk képzelni, milyen lenne egy olyan év, amelyben ez a nagy seregszemle nem kerülne megrendezésre. Minden évben kint voltam, amikor csak tudtam, remélhetőleg ez idén sem lesz másképp, és számunkra nagyon fontos, hogy ott a Hagyományok Háza is megjelenjen, megismerhessék az újabb kiadványainkat, részt tudjunk venni a programokban. Ezt rendszeresen, a megalakulás óta tesszük, reméljük, ebben az évben is nagy sikerrel.  

 - Hogyan ítéli meg a táncháztalálkozó szerepét a népi kultúra terjesztésében?

- Annak a húszezer embernek, akik ilyenkor ellátogatnak a programokra, jó része vidéki. Én csak azt sajnálom, hogy rendre a nehéz pénzügyi helyzet miatt nem tudunk nagyobb hírverést csapni egy ilyen rendezvénynek, hiszen ennek a csapból is folynia kellene. De erről szó sincs. A szervező Táncház Egyesületnek nagyon kevés forrás áll rendelkezésre. Az óriásplakátok más, pénzesebb műfajoknak vannak fenntartva, úgyhogy örülünk, ha itt-ott, legalább az internetes sajtóban meg tudunk jelenni.