Dr. Bohém

Feltehetően egy kezemen megszámolhatóak azok a magyar jazz-zenekarok, amelyek aktívan, sőt töretlen lendülettel megérik együtt a negyedszázadot. Az egyik a momentán épp huszonöt éves kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band. Alapítója, vezetője Ittzés Tamás, akiről sokkal könnyebb lenne írni egy vaskosabb monográfiát, mint egy ilyen rövid cikket. Hogy az említett férfiú mi mindent művel párhuzamosan, hosszan sorolhatnánk, inkább szembesítjük ezekkel; hátha ő maga jobban tudja súlyozni sokféle vállalását és emberi jellemzőit. Az önfeledten sziporkázó bohém muzsikus és a doktori fokozatig jutó tudós-művész-tanár mivolta között számtalan árnyalat hűzódik.

- Amikor megfertőződtem, még nem voltam hegedűművész, csak szakközépiskolás hegedűs palánta, s ráadásul akkor a Kecskeméti Pedagógus Kórus tagjaként még csupán a ragtime-mal fertőződtem meg egy kórusbulira összehozott szám erejéig. Aztán a vírus mélyrehatónak bizonyult, mára mi is vírushordozók vagyunk, igyekszünk is mindenütt „továbbfertőzni".

- Egy fiatal jazz-zongorista mit mond a hegedűs karrierről ábrándozó növendékének, ha mondjuk azt tapasztalja, hogy sokkal jobb szórakoztató zenész lenne belőle?

- A kérdés merőben elméleti, ilyesmire még nem volt példa. Egyébként minden műfajú zene ugyanazon szabályok mentén működik és ugyanolyan alapvetések mentén értelmezhető. A jó szórakoztató-zenészséghez szükséges ZENEI kvalitások kiválóan használhatók Mozart és más klasszikus nagyságok zenéinek interpretációjánál (s a legtöbb komolyzenei pályára kárhoztatott zenészből sajnos hiányoznak). Szóval nyilván azt mondanám, hogy tanuljon csak komolyzenét, amíg lehetséges, s mellette persze lehet kenyérkereset szempontjából elsősorban szórakoztatózenész.

- A német barokk szólóhegedű irodalom tudósa hogyan lesz egy egész város zenei menedzsere?

- Úgy, hogy látja, hogy a közigazgatásban a talán leginkább szakmaérzékeny területen, a kultúrában gyakorlatilag nincs olyan közszolga, aki érti a művészek gondolkodását, igényeit, noha velük foglalkozik. S persze a művészek sem értik a hivatal nyelvét. Éreztem magamban annyi tehetséget, hogy belevágtam, s így három évig Kecskeméten önkormányzati köztisztviselőként a kulturális és a hivatali oldalt is belülről ismerve talán termékenyebben segítettem a helyi kulturális értékek kibontakozását. A házon belüli függetlenségemért sokan irigyeltek, de azért a hivatali hierarchia nem az én világom, így mára visszatértem igazi közegembe, s leginkább tanítok és zenélek.

- Egy érettségi elnök miért szervez tradicionális jazzfesztivált; az idén már tizenkilencedszer?

- A fesztiválszervezés volt előbb, az már hozzám nőtt, hóbort, úri mulatság. Van, aki a játékautomatákba öli a pénzét, én a Bohém Fesztiválba. A cél, hogy megmutassuk a magyar közönségnek, hogy milyen is a jó klasszikus jazz - sajnos Magyarországon kicsi az igazán jó ízlésű jazzrajongók száma. Viszont érettségi elnökséget néhány évig vállaltam csupán, az érdeklődés vitt ebbe az irányba, egy kicsit megint diáknak éreztem magam. Sokat tanultam és láttam, hogy többnyire mennyire rosszul, magoltatva, összefüggések nélkül próbálják megértetni a tanulókkal azokat a dolgokat, amiknek az összefüggések adnak értelmet.  Egy elsődíjas ragtime-szerző szerint, újabb negyedszázad elteltével is (csupán 67 leszel akkor) a ragtime, a New Orleans jazz, a dixieland, a korai swing jelenti majd a „tradicionálist" a jazzben, esetleg a régi stílusokban keletkezett új darabok is ide sorolhatók?

-

- Jós nem vagyok, de az biztos, hogy mi gyakorlatilag a jazz szórakoztatózenei korszakának, mondhatni, a táncolható vonulatának vagyunk a hírvivői. Gyanítom, hogy ropni igazán negyedszázad múlva is ilyen zenékre lehet majd. Ebbe a műfaji körbe már most beletartoznak az újonnan született „tradicionális" darabok is, hiszen ezek többnyire egyfajta stílustantanulmánynak, ujjgyakorlatnak tekinthetők. Hogy engem személy szerint 25 év múlva is ki fog-e elégíteni ez a fajta zene, nem tudom. De gyanítom, hogy igen, mert most is van mellette elég sok minden más, pl. Bach nélkül most sem érezném jól magam.