Regős István titkai

Megújult Gearbox rovatunk: megtudhatják, hogy milyen hangszeren játszanak, és milyen eszközöket használnak a legismertebb zenészek. Ezúttal Regős István tanár úr, zongorista és szaxofonos titkait fedjük fel.

- A hozzám írott leveledben finom utalást tettél arra, hogy nem feltétlenül gondolod fontosnak ki milyen hangszeren játszik. Szerinted ennek nincs jelentősége? Nem kaphatunk ezáltal is fontos információkat egy adott zenészről?

- Remélem nem haragszol meg, de szerintem ez egy tipikusan gitáros kérdés. Milyen erősítő, milyen gitár típus, milyen húr... Egy elektromos gitáron - ezt látom a tanítványaimon is - rendkívül fontos kérdések az egyéni sound keresésekor. Egy szaxofon esetében már jóval kevésbé értem. Az, hogy valaki a fényesebb hang elérése érdekében mondjuk fúvókát váltson, csak profi szinten képzelhető el. Ha rólam van szó, örülök ha egy elfogadható, tisztességes soundot sikerül fújnom. Nem én találtam ki, de kaptam olyan visszajelzést, hogy Charles Lloydra emlékeztető a szaxofonhangom, amire nagyon büszke voltam. Hozzám az ő fátyolos hangja vagy a fiatalabbak közül Branford Marsalis és Joshua Redman megszólalása közelebb áll, mint mondjuk Michael Breckeré.

- De hiába is kérdezném, hogy Lloyd milyen fúvókát használ, nem tudnád a választ...

- Nem, mert ezzel tudatosan nem foglalkoztam. Talán Coltrane-t említhetném, mint hang ideált, de őt soha senkinek nem sikerült megközelítenie. A szaxofonon a hangszerből adódóan, annak aki játszik rajta, nehéz is pontosan megítélni mi szól kifele. Ezért szoktunk a fallal szemben gyakorolni, de nyilván ott is csak a visszaverődő hangokat hallhatjuk. A zongora teljesen más. Ott sokkal inkább befolyásol az, hogy min játszom. Ahogy írtam is neked, utálom az elektromos zongorát, az úgynevezett jókat és drágákat is! Van egy Casio 110-esem - bár nem vagyok biztos a pontos típusjelzésben - könnyű és "kvázi" kalapácsmechanikás. Engem a legjobb szintetizátoragyon keresztül jövő zongorahangtól is kiráz a hideg. Csak elektromosan kitalált és meghangszerelt zenére tartom alkalmasnak az ilyen és ehhez hasonló hangszereket, de akkor sem a zongorahang utánzását, hanem elektronikus hangok megszólaltatását tekintem elérendő célnak. Ami az akusztikus hangszereket illeti, nem szeretem a nagyon fényes hangú hangszereket. Sokan használják jazzre a Yamahát, de nekem az előbb említett okokból nem működik, túl hideg és fényes. Nem szeretem a másik végletet sem, nem jó ha egy zongorának túlzottan tompa a hangja. Ilyenek például a Petrofok, bár talán nem szerencsés általánosítani, Glaser Péter stúdiójában volt egy hangverseny Petrof, ami nagyon tetszett. Mégis legjobban a Bösendorfert szeretem. Egyetlen zongorának sincsenek a Bösendorferhez foghatóan öblös basszusai.

- Azért úgy látom, mégiscsak fontos kérdések ezek számodra.

- Hát igen, zongorista vagyok. Talán a szaxofonon is számítana, ha nem negyven éves koromban kezdtem volna el rendszeresen gyakorolni rajta.

- Látszólag a zongora és a szaxofon két eléggé eltérő hangszer mind a megszólalását, mind a zenekarban betöltött funkcióját illetően. Miért pont a szaxofon lett a második hangszered?

- Szerettem volna saját magam számára is meglepő dolgokat játszani. A zongora egyszer csak túl ismerősen nézett rám vissza. Nagyon jó a hallásom, még le se ütöttem a billentyűket már tudtam, mi fog szólni. A szaxofonon nem látom a billentyűket, a  mai napig úgy vagyok vele - és ennek nagyon örülök - hogy csak nyolcvan százalékban tudom mi fog történni. Ez a fajta izgalom nagyon inspiráló a számomra.

 RÖVID ÉLETRAJZ

Regős István 35 éve a magyar jazzélet állandó szereplője. 1972-ben zongora szakon végzett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazz tanszakán, ezt követően ugyanennek az intézménynek, majd később - egészen nyugdíjba vonulásáig - a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének tanára volt. Jelenleg zenekari gyakorlatot tart az Etűd Zeneiskolában.

Tanári pályája mellett a duó formációtól a big band-ig működtetette kisebb és nagyobb saját együtteseit. 1973-ban alakította meg első tróját, három évre rá kvartetté bővült a formáció. A Regős Quartet tagjai Baló Isván dobos és Becze Gábor bőgős mellett előbb Dés László majd Dresch Mihály szaxofonosok voltak. 1980-ban egy hét tételes darabot komponált big band-re, amit később a Budapest Jazz Orchestra is műsorára tűzött. 1984-től saját kvintettjét vezette, amit a Medicor zenekar követett, itt már szaxofonon is játszott. Olyan kiváló partnerei voltak ebben az időben, mint Borbély Mihály és Gyárfás István. 1990-től 2000-ig kizárólag szaxofonon játszott. Az ekkor működő kvartettjében 'Sárvári' Kovács Zsolt és Jeszenszky György dobosok mellett Csuhaj Barna Tibor alkották a ritmusszekciót, a zongorista Cselik Gábor volt. 1997 és 2003 között a Samba Sound tagja, 2003 óta pedig ismét saját triójának vezetője. 

Stílusára a modern játék jellemző, amelyben avantgarde és népzenei elemek egyaránt megtalálhatóak.  2005-ben jelent meg Regős István triójának nagylemeze "Utazás Faremidóba" címmel, mely kiemelkedő sikert aratott. A trió bőgőse Csuhaj Barna Tibor, dobokon Berdisz Tamás játszik.