Ávéd János titkai

Megújult Gearbox rovatunk: megtudhatják, hogy milyen hangszeren játszanak, és milyen eszközöket használnak a legismertebb zenészek, ráadásul titkaikat feltárva el is magyarázzák technikai preferenciáikat. Ezúttal Ávéd Jánost és eszköztárát mutatjuk be.

Ávéd János 1983. június 3-án született Szegeden. A Mindszenti Alapfokú Zeneiskola jelentette zenei bölcsőjét, ahol a muzsika tiszteletét, a zene iránti hivatástudatot is megtanulhatta. Először altszaxofonon kezdett el tanulni, melyet később tenorra váltott. Gimnáziumi és klasszikus zenei tanulmányai mellett tanárai hatására kezdett el a jazz-el foglalkozni. Egy időben vették fel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem műszaki-informatika szakára illetve a „Postás", vagyis az Erkel Ferenc Zeneiskola jazz-szaxofon szakára. Ezután a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 2009-ben diplomázott.

A Erkelben töltött évek alatt született Not Blue nevű formációjával az Aranytíz Művelődési Központ szervezésében megrendezett jazz pályázaton 3. helyezést értek el. 2007-ben a Magyar Jazz Szövetség által meghirdetett Jazz Combo zeneszerzés-hangszerelés versenyén Cantus című kompozíciójával 2. helyezést ért el. Ugyanezen év decemberében triója a Millenáris Teátrum első Jazz Jump Showcase fesztiválján első díjat nyert. A 2008 nyarán rendezett I. Nemzetközi Kodolányi Jazz Versenyen 2. helyet szerezte meg Mindsweeper nevű formációjával.

2006-tól 2009-ig játszott a Transform Quintet-ben. Jelenleg a Csongrádi Gábor Quartet tagja és a gitáros-zenekarvezető szerzőtársa. Fekete-Kovács Kornél felkérésére 2008. januárja óta a Modern Art Orchestra tenorszaxofonosa. Közös kvartettet alapított a gitáros-zeneszerző Fenyvesi Mártonnal. Saját triója mellett (Benkó Ákos-dob, Soós Márton-nagybőgő) leggyakrabban a Jelen Trióval (Sárvári-Kovács Zsolt-dob, Hock Ernő-nagybőgő) lép fel. Gyakran szerepel vendégként a Váczi Dániel és Grencsó István zenekaraiban. Tagja a Konzervnyitó Akciócsoportnak is. Közreműködött Harcsa Veronika 2007-es, You Don't Know it's You című sikeres lemezén. Az Ávéd-Csongrádi kvartett legközelebb a Jazzfogócska koncertsorozatban a Fogasházban október 14-én lép fel. 

Hangszerei:

- Schagerl T-920ML tenorszaxofon #3115615

- Yanagisawa S900 szopránszaxofon

- Tamino model 1042 fuvola

- Buffet Crampon BC.1131.AG klarinét

Fúvókák: 

- ebonit Bari 95 (tenor)

- metál Otto Link 7* (tenor)

- metál Otto Link 7* 2000 millenium edition (tenor)

- ebonit Bari 64 (szoprán)

- metál Bari USA 7 (szoprán)

- Vandoren B40 (klarinét)

Nád:

- Rico Jazz Select 3H (tenor)

- Rico Reserve, Grand Concert 3 (tenor)

- Vandoren Jazz (tenor)

- Vandoren Paris 3 (szoprán, klarinét)

- Amikor szaxofonossal játszom, legtöbbször azt tapasztalom, hogy Selmer Mark sorozatú hangszert vesz elő. Ez nyilván azért van, mert a Selmer védjegyévé vált a magas színvonalnak, de hol marad az egyéni hang? Ennyire nem ezen múlna, hogy valaki a saját soundját megtalálja?

- Elsősorban fizikális oka van annak, hogy két azonos hangszer máshogy szólal meg, ha más zenész játszik rajta. A szájüreg mérete, a fogak és a nyelv eltérései nagyban befolyásolják ezt. Természetesen a befúvásban is van különbség az egyes szaxofonosok technikája között.

- Azt próbáljátok tehát megtalálni, hogy a fizikai adottságokhoz milyen fúvóka, hangszer illik a legjobban?

- Igen, ezt anno az Elek István az iskolában úgy magyarázta, hogy mindig három dolgon múlik a megszólalás: az ember, a fúvóka és a hangszer. Ezeknek kell együtt állnia. A kapcsolódási sorrend is ez, a levegő az emberből indul és a fúvókán keresztül jut el a hangszerhez. Valamennyire befolyásolja a végeredményt még a nád is. Akkor van probléma, ha ezen összetevők valamelyike nem illik a többihez. Sokszor az árak nem tükrözik a minőséget, hiszen nincs általános etalon. Nekem például az Otto Link fúvókám, amit régebben használtam, nem szólt olyan jól a magas regiszterben, mint a mostani, pedig ez a negyedébe került. Az ember állandóan keres, lecseréli az említett komponensek valamelyikét vagy befúvást változtat, a fejlődés érdekében. Így próbálunk meg közelebb jutni egy vágyott hangképhez.

- Amikor kiválasztottad a mostani hangszereidet, mi befolyásolt jobban: valamely általad nagyra tartott zenész soundja vagy az a hang, amit belül hallasz?

- Talán furcsán hangzik, de nekem a döntő az volt, hogy adódott egy jó lehetőség. Akkoriban Kollmann Gábor tanítványa voltam a „Postásban", aki közvetlen kapcsolatban állt az Osztrák Schagerl gyárral. Kiutazhattam Mankba, ahol gyártják a hangszereket és kivétel nélkül kipróbálhattam valamennyit. Jó érzés volt, hogy megfújhattam akár egy másfél milliós csövet is, ez itthon nem nagyon lehetséges egy fiatal zenész számára. Az akkor létező szaxofonok közül - még nem létezett az Amadeus sorozat - ez tetszett a legjobban. A matt lakozás miatt az Otto Link fúvókával hasonlóan szólt, mint a Jerry Bergonzi felvételek, akit nagyon sokat hallgattam. Egyébként a mai napig szeretem az ő hangszínét. Borbély Mihály a főiskola első évében nagyon ellenezte, hogy azt a hangképet próbáljam megvalósítani, mert sok minden rovására ment a hangképzésben. Igazából nem szeretek egyféle hangszínt játszani, máshogy fogalmazok meg egy bossa nová-t mint egy gyors szvinget. Persze az alapkarakter mindig megmarad, ha kölcsönkapok valakitől egy hangszert, akkor is jórészt ugyanaz fog megszólalni, mint a sajátomon, mert végeredményben mégiscsak az ember a legfontosabb tényező.

További információk:

http://www.myspace.com/janosaved