A Müpa Jazztavasz 2012 a nyolcvan éve született Joe Zawinul és a fúziós jazz műfaja előtt tiszteleg, a korábban négy külön napra időzített koncertei helyett idén május 13-án egyetlen, éjszakába hajló délutánon váltják egymást a műfaj hazai és külföldi kiválóságai.

"A zene a krízis és a konfrontáció időszakában különösen kreatív időket él meg. A 20. század második felének legizgalmasabb korszaka a hatvanas évek voltak. Utat tört magának a rock'n'roll, a jazz is új irányt vett..." Joe Zawinul pedig - akitől e mondatok származnak - vegyítette e kettőt, méghozzá oly érvénnyel, tartalommal és sikerrel, mint kevesen. A jazz talán utolsó markáns, kontinenseken átívelő, több évtizeden át a fősodrot adó irányzata, amelyet kezdetben a jazz-rock, majd inkább a "fusion" címkével láttak el, valamikor a hatvanas évek végén született. Sokan ezt a pillanatot a jazztörténet egyik legnagyobb bálványához, Miles Davishez kötik, és az ő 1969-es In a Silent Way és 1970-es Bitches Brew című albumaihoz szúrják le kis zászlócskájukat. Az In a Silent Way című szám, ahogy a Bitches Brew-t nyitó Pharaoh's Dance is Zawinul szerzeménye. Araszolhatunk azonban még vissza három évet, amikor létrejött a Mercy, Mercy, Mercy című kompozíció, szintén Zawinul jóvoltából, amelyet a Cannonnball Adderley Sextettel vett először lemezre. A rhythm & blues és a jazz összefonódásából született darab a Billboard-lista tizenegyedik helyéig kúszott, előadását Grammy-díjjal jutalmazták, és a kislemezből több millió példány fogyott. A dal nagy szerepet játszott abban, hogy az addigra némileg népszerűségét vesztett jazz műfaja iránt ismét felkelt az emberek érdeklődése. Zawinult ezután végig ott találjuk az élvonalban, a legizgalmasabb, legkreatívabb előadók és zeneszerzők közt, aki később a Weather Report alapítójaként a fúziós jazz nehezen meghaladható alapkövét helyezte el, majd mint a Zawinul Syndicate frontembere és agytrösztje már 1987-től lényegében világzenét játszott, amikor a zeneipar még nevet sem adott e műfajnak. 

Az 1932. július 7-én Bécsben született Joe Zawinul magyarországi koncertjein nem felejtette el megjegyezni, hogy nagymamája Kaposvárról származott. Nagy szeretettel játszott a magyar közönségnek, és itthon is mindig nagy szeretettel fogadták őt. Egyik utolsó koncertjét 2007. augusztus 1-én adta a Veszprémi Ünnepi Játékokon. Az ünnep akkor vált teljessé, amikor a láthatóan nagybeteg Zawinul mellé a színpadra lépett a következő este főhőse, Wayne Shorter szaxofonos, akivel több mint két évtized után először álltak egy színpadon. Az In a Silent Wayt adták elő. A Zawinul Syndicate tagjai pedig boldogan és fegyelmezetten játszották végig mesterükkel a fellépést - ez volt Zawinul utolsó előtti koncertje.

2012-ben ebből a csapatból továbbviszi a lángot Paco Sery elefántcsontparti dobos (akire még Jaco Pastorius hívta fel Zawinul figyelmét), Aziz Sahmaoui és Jorge Bezerra ütőhangszeresek (Marokkóból, illetve Brazíliából), valamint a varázslatos énekesnő, Sabine Kabongo, aki kongói gyökerekkel rendelkezik. A zenekar további tagjai Alune Wade baszusgitáros, Emile Parisien szaxofonos (a szaxofon jelenlétének köszönhetően a Weather Report-os időszak hangzása is felelevenedik), Thierry Eliez billentyűs és Munir Hossn gitáros. Bár a Syndicate éveken át csak egykori csapatkapitányuk számait játszotta, a nyolcvanadik születésnapi koncertturnéra olyan új darabokat is komponálnak tagjai, amelyek a maestro zenei világát, szellemiségét idézik. És ha már eddig oly sok szál kötötte a szindikátust Magyarországhoz, hadd gyarapodjon még eggyel: File Under Zawinul című első, egykori névadójuk nélkül 2012 februárjában felvett lemezüket a Nemzeti Hangversenyterem-beli koncert napján jelenteti meg a Hunnia Records. 

A Jazztavasz egészére érvényes: File Under Zawinul, még ha egyes fellépőkre jobban, másokra kevésbé igaz is, hogy meghatározza zenéjét a horgolt sapkás zseni. A Kinsey-Willis-Borlai Trióét feltétlenül. Scott Kinsey billentyűs volt ugyanis Zawinul Faces and Places című albumának producere, és szoros barátság kötötte össze kettejüket. Kinsey zenei ízlése, játéka felvállaltan és erősen viseli a zawinuli bélyeget. Gary Willis a Weather Report feloszlása után játszott Wayne Shorter zenekarában. Kettejük pályája a Tribal Tech csapatban fonódott össze, ahol a gitáros, Scott Henderson is működött, ő viszont egyben Zawinul gitárosa is volt a Syndicate korai korszakában. Borlai Gergő pedig immár nem csak nagy tisztelője, de egyenrangú partnere is Kinsey-nek és Willisnek. 

A 9:30 Collective, Huszár Endre dobos sokoldalú produkciójának neve eleve tisztelgés a Weather Report előtt, melynek 8:30 című dupla lemeze részben az 1979-es világkörüli koncertturnéjukon készült. A magyar gyökerű kollektíva több kompozíciót is jegyez, melyet Zawinulnak ajánlottak. A produkció legújabb, a május 13-i fesztivál napján debütáló kiadása, melynek neve eNerd (fordítsuk elektrománnak), már a jövő hang- és színpadtechnikáját valósítja meg, hiszen eNerd (Endre) a dobok mögül valós időben egy teljes interaktív hangvarázsló rendszert is működtet. A csapat vendége a holland nu-jazz szcéna legünnepeltebb trombitása, Rob van de Wouw. A koncerten nem csak a hangzásbeli, de a látványelemek is a legmodernebb trendeket képviselik - s ezek valódi újdonságnak számítanak itthon. 

A Jazztavaszt záró együttes maga is jazztörténetet teremtett, hiszen a Weather Report mellett és őket követően máig az egyik legfontosabb, legmarkánsabb stílusjegyekkel rendelkező zenekara a fúziós jazznek: a Yellowjackets a műfaj élő jelene, amely a maga három évtizedével példaértékű csapatszellemről, kreatív energiatartalékokról, alkalmazkodóképességről tesz tanúbizonyságot. Indokolt hát, hogy a Müpában is elsősorban őket magukat ünnepeljük, bár a zawinuli kötődés náluk sem elhanyagolható. Scott Yanow újságíró szerint a Yellowjackets szerzeményei néha Joe Zawinul legdallamosabb pillanatait idézik. Érdekesség még, hogy a Yellowjackets koncertfilmjeinek rendezője és producere több alkalommal Anthony Zawinul, a billentyűs legidősebb fia volt. Ami pedig a 2012-es turné újdonsága a "Darazsak" életében: a basszus szólamot hosszú évek után nem Jimmy Haslip, hanem Felix Pastorius - igen, igen, a legendás Jaco fia - szolgáltatja William Kennedy régi-új dobos, Bob Mintzer szaxofonos és az alapító Russell Ferrante billentyűs mellett.