HozzászólásA modern flamenco gitározás legnagyobb alakja, Paco De Lucía március 27-én adott koncertet Debrecenben, a Tavaszi Fesztiválon, majd másnap a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Müpában.
A hatvanhárom éves gitáros apja is ezt a mesterséget űzte szülőfalujában, a dél-spanyolországi Algecirasban. Első rádiós szereplésére tizenegy évesen került sor, fivérei közül többen is zenészek lettek. Ezért is nehezen hihető, hogy De Lucía állítólag nem nagyon bajlódik a kottával, ha nem muszáj, elképesztő technikájára és a végtelenségig megbízható hallására hagyatkozik inkább. Ez csak egyszer jelentett gondot pályáján, az 1991-es Concerto de Aranjuez, a híres Roddrigo-versenymű felvételénél, de ekkor egy asszisztenssel dolgozott, és végül ebből is sikeres felvételt készített, ahogy a Wikipédián olvasható. Különösen nagy gondot fordított a pontos ritmizálásra. Rodrigo mindenesetre nagyon nagy elismeréssel nyilatkozott a De Lucía intepretációjáról.
Az igazi világhírt a Larry Corryell-lel (akit később Al di Meola váltott) és John McLaughlinnal alakított gitártrió hozta el számára ezelőtt harminc évvel. A három virtuózra azt szokták mondani, hogy ha valamit nem tudnak, akkor az csak egy dolog lehet: lassan játszani. Ez a szerzemény az 1986-os szólólemezének is címadó darabja lett. Budapesti koncertjén is, mint hagyományosan, ez volt a pompás szólókkal teletűzdelt ráadásszám.Az egyik bejegyzés példás tömörséggel foglalja össze, hogy mi az egyetlen lehetséges következtetés a felvétel hallatán: Paco el Maestro, szabadon visszaadva: éljen a mester!
Elküldöm
