Textil, művészet

Gink Judit, az experimentális textilművészet egyik emblematikus alakja 2009-ben, 56 évesen hunyt el súlyos betegség következtében. Utoljára 2005-ben volt egyéni kiállítása a Fészek Galériában. Munkája során sok minden más mellett kísérletezett például fotóval és szitanyomással, finom drótszálak szövésével. Vezérmotívuma a rózsa volt.

Bán András szövege a megjelenő könyvkatalógusból: "...A Ferenczy Noémi-hagyományt tisztelve elhagyók csapata, Szenes Zsuzsa, Szilvitzky Margit, Attalai Gábor és kortársaik a hatvanas évek végétől tették élő, izgalmas műfajjá a textilművészetet. A lausanne-i és lodzi biennále, Abakanowicz, Buić, Lupas és a többi jelentős kortárs révén úgy érezhették, hogy Európában élnek és dolgoznak, miközben periferikus helyzetük miatt az itthoni hatalom rosszallását nem vívták ki. A hetvenes évek közepére frissen végzettek - Gecser Lujza, Bajkó Anikó, Droppa Judit, Kele Judit és mások - csatlakoztak hozzájuk, akik immár egészen szélsőséges megoldásokkal éltek a lágy anyagok lehetőségeinek kutatásában. A szerteágazó törekvések sorából hiányzott a textil lehetséges képiségének újragondolása: ezt a harmadik hullám néhány képviselője, elsősorban Gink Judit vállalta magára. Ahogy a szakmai közélet helyett egyre inkább a műterem maradt otthonos számára, a művek is mindinkább bensőséges türelemmunkákká váltak, a nagyvonalú szerigráfia- és nyomottanyag-megoldások helyébe az aprólékos, nem műfajhoz-médiához kötődő eljárások kerültek, mint a drótszövevénnyel való bíbelődés. Persze a drótháló is textil a maga módján, de immár a textilesség Gink számára is emlék. Időnként önálló kiállítást rendezett a budapesti Fészek Galériában, a független és magának való művészattitűd kevés menedékének egyikében, ezzel is jelezve, hogy bizonyos értelemben konzervatív művésszé - az avantgárd hagyományainak őrzőjévé - vált."

"...Ami egyre fontosabb lett Gink Juditnak, az műveinek személyessége és pontossága (A rose is a rose is a rose is a rose idézi Gertrud Steint, de parafrazeálhatná is: a Rose is a rose). A rózsa lesz vezérmotívuma, ha nem is enciklopédikus teljességben tárgyalja, mint kortársa, Géczi János író. A rózsa elsősorban rózsa, telt virág és elhervadt szirom, tömör illat és nyíló formatár, vallomás a pillanatban és kaland a régi időkben - s a tövisszúrta fájdalom. De a rózsa egyúttal - mint Borgesnél - <az a rejtélyes tartalmú virág, amely a több jelentés okán az allegóriákban ködössé, elmosódó tartalmúvá válik, a metaforákban viszont összefogottabb, kifinomultabb tartalommal megmutatkozó, s amely ezáltal irányul a világ legmélyebb, még éppen megközelíthető értelme felé>, hiszen aki róla beszélne, kimondhatóvá nem teheti."

Fitz Péter gondolatai ugyaninnen: "Legalább kétféle Gink Judit van - s ezek kombinációi -, az ironikus, száraz, kiszámított és szigorú, s ezzel szemben a lírai lágy, hogy úgy ne mondjuk, érzelmes... A pályafutás későbbi időszakában látszólag lágyabb s talán artisztikusabb formák foglalkoztatták. Virágok, indák, kanyargó kacsok, kicsiny terítők kollázsa, rózsák tövissel, dróttal. A felszíni elsődleges hatások mögött fájdalom s szenvedés rejtőzik, a Millefleurs idilli hervadt növényformái mögött-alatt drótszál-erek húzódnak, a Rosarium koszosszürke padlóján letépett rózsák és rózsalevelek hevernek, Az idill egyre sötétebb, a Rosenhain három képtábláján már vaspor, drót és talált tárgyként valami sötét textil keveredik, míg eljut Rózsa rózsa drótfüggönyeihez melyben ezernyi stilzált virág szövődik össze láncszerűen zizegő, többrétegű felületté. Gink Judit pályafutásában az a lenyűgöző, hogy élete és művészete nem különül el egymástól, képességei és művei mindig önmagát is jelentik. Ritkán forr össze ennyire művész és művészete eggyé és azonossá."

Gink Judit emlékkiállítása
BTM - Budapest Galéria, Budapest Kiállítóterem - 2012. január 19. - február 19.
Nyitva tartás: keddtől vasárnapig 10:00-18:00