Hollán Sándor fái a Szépművészetiben

A fa útja című kiállításon a Franciaországban élő művész többnyire szénnel, gouache-sal és akrillal festett sorozatképeit lehet látni - közel 120 munkát.

Hollán Sándor 1956-ban hagyta el Magyarországot és azóta Párizsban és a dél-franciaországi Langedocban él, ahol nyaranta négy hónapon keresztül a természeti motívumok előtt dolgozik. A téli, párizsi hónapokat műtermi munkával tölti, nagyméretű képeit is ekkor készíti,  fő motívuma a fa. Emellett csendéleteket is fest, melyek a teljes elsötétedés felé hajló színeikkel egy mély, belső világba vezetnek. Ez utóbbiból a budapesti kiállítással egy időben egy gazdag tárlatot mutat be a bolognai Morandi múzeum.

Hollán Sándor művészete a látás élményére alapul. Abból indul ki, hogy amit nézünk, azt nem látjuk, mert nem tudjuk átélni. A külső motívum és a belső élet közötti kapcsolatot két fő témán, a fán és a csendéleten keresztül mélyíti el. A kortárs művészetnek azt az igényes és egyéni útját járja, amely új szemlélettel közelíti meg a láthatót. A fával való kapcsolat, a fa élménye így állandóan változó formákat, képeket teremt.

A kiállítás a termek során ezt a fejlődést követi: Tér és mozgás. Erők, ritmusok. Tér és forma. Szín és forma. Elmélyülés. Újjászületés. A nagyon egyszerű, néhány vonalas elemi élményeken vagy azok felbontásán keresztül a komplexebb kompozíciókig a látogató számára is egyre jobban kibontakozik a fa élő szemlélet módja. A művész néha egészen absztrakt jelsorozatain, "fa-írásain", máskor lüktető mozgáshálózatain, a pontosan megfogalmazott formákon vagy intenzív foltokra redukált nagy képeken keresztül a fa egyre nagyobb "élet-élménnyé" válik.

Ahogy Pierre Wat fogalmaz: "Hollán Sándor műveiben – egy partitúrához hasonlóan – ritmusváltásokat találunk, a hangok és a csend váltják fel egymást: másképp fogalmazva rálelhetünk az időtartamnak olyan gyakorlati ismeretére, amely munkájának valódi témáját adja. Nem lineáris időről van itt szó, hanem körkörös időről, amely újrakezdésekkel és variációkkal teli, azokhoz az egymás alá helyezett jelekhez hasonlóan, amelyek egyazon forrásból kiindulva megannyi kísérletként jelennek meg előttünk és minden alkalommal új utat próbálnak kijelölni. A tény, hogy tárlatai alk almával a művész előszeretettel szembesít egymással különböző formátumú, más korszakból származó műveket, ezt a koncepciót igazolja: olyan idő koncepcióját, amely egy meglehetősen elméleti, a múltból a jövőbe vezető lineáris séma helyett egymásra lerakódott rétegekből áll, és amelynek már a vastagsága is érzékelteti velünk tartamát." Ez a független, egyéni út kapcsolatban marad azokkal a nagy mesterekkel, akik festészetükben, rajzaikban a fát élő módon tudták megjeleníteni (Nicolas Pousssin, Claude Lorrain, Rembrandt, Théodore Rousseau, Camille Corot, Jean-Francois Millet). Hollán művészetében, velük ellentétben, a fa teljesen egyedüli eleme a képnek. Így mindent betöltő szimbóluma és formája lesz az életnek.

A kiállítás útvonala a régi mesterek művei körül forog, azokat belevonva a mai ember látásproblémáiba és belőlük merítve bemutatniaz örök művészethez fűződő kapcsolatukat. A most nyíló tárlat a jövő év októberében nyíló Cézanne és a múlt: hagyomány és alkotóerő című kiállításra is "hangol”.

Hollán Sándor művészete – a Saint-Victoire hegy előtt vizsgálódó Cézanne-hoz hasonlóan – a motívum felfedezésére figyel, a lényegre tör, vagyis a motívum lényegét keresi. Michael Hilaire, a montpellier-i múzeum főigazgatója ezzel kapcsolatban így fogalmaz: a fatörzs formáján, a lombok tömegén túl csak az a kapcsolat számít, amelyet a művész a motívummal alakít ki, érzékelve a feszültséget, a forma egyensúlyát, bizonyos értelemben az életnek azt a láthatatlan struktúráját, amely megragadja, megállítja a művész tekintetét: "Az vagyok, amit látok" – idézi Hollánt.

A kiállítás magyar és francia nyelvű katalógusát Nádas Péter, Pierre Wat, a Sorbonne professzora és Geskó Judit írták. A Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteménye ezzel a kiállítással folytatja a külföldön alkotó kortárs magyar művészek – többek között Pán Márta, Molnár Vera, Lakner László – bemutatását. A tárlat kurátorai Geskó Judit művészettörténész, a múzeum 1800 utáni gyűjteményének vezetője és Erdőháti Melinda, a gyűjtemény munkatársa.

A tárlatot a budapesti helyszín után, 2012 tavaszán a montpellier-i Musée Fabre is bemutatja majd.

Hollán Sándor - A fa útja
Szépművészeti Múzeum - 2011. november 29. – 2012. február 5.
Nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig 07:30-16:00, pénteken 07:30-14:00