(sze)
Fidelio
12 HozzászólásA giccs nem művészeti kategória, épp ezért nem kell művészettörténésznek lennünk, hogy felismerjük.
Ám lehet, hogy mégis. A maga korában a szecessziót is sokan giccsnek tartották, míg a „hivatalos" barokktól napjainkban áll fel sokaknak a szőr a hátán. De mi a giccs? Definiálásába jó páran belekezdtek mint azt könyvtárnyi irodalma is mutatja. Egyesek szerint olcsó, hatásvadász, míg mások szerint könnyen fogyasztható klisék gyűjteménye, amiben talán minden esztéta egyetért, hogy hamis és aránytévesztő. De mi az igaz és mi a hamis? És vajon egy ilyen világban meglehetünk-e hazugságok nélkül? Komoly kérdések, melyekre törekvései szerint nemcsak komolyan kíván választ adni az Első Magyar Látványtár új kiállítása, amely stílszerűen a Mindenemberboldogakarlenni címet viseli, kiválóan reflektálva azon giccs meghatározásra, miszerint a giccs menekülés a bizonytalanságból. A tárlat hangulatát azonban leginkább talán Vörösváry Ákos szavai adják vissza: „Kiállításunk a giccsről szól barátsággal, szerelemmel, józanul."
A tárlathoz kapcsolódik Elekes Károly Tunning című kamarakiállítása, ahol azt nézhetjük meg, hogy oly sok elméleti feltevés után mit kezd a gyakorlat a giccsel.
Mindenemberbodogakarlenni
Tunning
Első Magyar Látványtár (Tapolca, Diszel)
Nyitva: 2010. május 31-ig
Elküldöm
Feltétlenül érdemes megnézni, akárcsak az Elekes-kamarakiállítást. Én még a hónap elején láttam a bezárt "Rendszerváltás" c. tárlatot; Vörösváry úr épp akkor jött leszedni és becsomagolni, amikor ott voltunk. Dózsa Virág "Csatornaművek" c. kollázsa felejthetetlen élményt nyújtott, bár a politikai irányultságát kétféleképpen is tudom értelmezni.
Dír brév, mi is a bajod a méhtollakkal??
Máj Lávli Syrius Hérisson! Én ilyen nőcis piákat nem hordok magamnál, mint a megboldogult Mary anyakirálynő. Habár állítólag ettől volt hosszú életű, de én inkább hiszek Goerge Adamsonnak, aki a whiskyre esküdött. Igaz, ő nem élt annyira sokáig, mint Mary, de ennek nem a pia, hanem a szomáliai orvvadászok voltak az oka. Szerettem volna vele dolgozni - akkor már agylövésem volt - mire kiderítettem, hogy hová írhatok neki addigra megölték. 1989. augusztus 20-án. Így nekem az az 1989-es év sok mindenről nevezetes, nemcsak a módszerváltásról. Szal a beefeathert whiskeyvel vettem le a lábáról a kék ruhámban, amiben olyan giccseket őrzött, mint pl. az angol koronázási ékszerek. (Csakhogy on topic is legyek.)
Gondolom adtál neki a mindig nálad lévő laposüveg gin-ből egy kortyot...
Semmi különös, csak nem engedett be a kapun a beefeather az éjszaka, de aztán mexánt! Lapozzunk!
