„Az a művész, amelyik nem beszél angolul, az nem művész.”

Tegnap este megnyílt Mladen Stilinović kiállítása a Ludwig Múzeumban. A tárlat koordinátorával, Székely Katalinnal beszélgettünk.

- Az elmúlt évben több különleges művészt is kiállított a Ludwig Múzeum. Stilinović-ra hogyan esett a választás?

- Az egyik érv nyilvánvalóan az volt, hogy Magyarországon nagyon kevesen ismerik Stilinović művészetét, pedig a közép-európai művészeti színtér legkiemelkedőbb teljesítményei közé tartozik. Olyan fontos nemzetközi kiállításokon szerepelt, mint a kasseli documenta, vagy az Isztambuli és Sydneyi Biennále. A másik, hogy a múzeum hangsúlyosan szeretné bemutatni a nemzetközileg elismert, de itthon ismeretlen, kelet-európai művészeket. Ebbe a kategóriába sorolható Braco Dimitrijević, Marina Abramović, Zofia Kulik és Stilinović is, de ennél talán még fontosabb szempont volt Stilinović kritikai művészetének hatása a fiatalabb generációkra. A Félreérthetetlen mondatok című gyűjteményi kiállításunkon számos olyan mű szerepel, amely a Stilinović által felvetett témákkal foglalkozik: a munka társadalmi megítélésével, a művész szerepével, vagy a kelet-európai avantgárd művészetének újraértelmezésével. Ezen érvek mellett fontosnak tartottuk, hogy a magyar közönség megismerhesse a Stilinović-ra jellemző kritikai látásmódot.

- Mire irányul ez a kritika?

- Stilinović például rávilágít arra, hogy az ideológia hogyan szivárog át a mindennapos nyelvhasználatba. Ezt a témát dolgozza fel Szlogeneknek nevezett műveiben, ahol újságokból vett szófordulatokat használ, olyanokat, amelyek a mindennapos nyelvhasználatban is megjelennek, de érződik rajtuk a politikai-ideológiai íz. Olyan kifejezésekre kell itt gondolni mint a „jelentős lépés", „magasabb célok", „szociális értékek", „tiszta és világos válaszok". Ezekben a hétköznapinak tűnő, és mindennaposan használt szófordulatokban, megjelenik a szocialista rezsim önigazoló és öntelt, felülről lefelé beszélő hangneme. Stilinović ezeket kiszakítja az eredeti környezetükből, néha pedig kifordítja eredeti jelentésüket, akár csak egy-egy betű megváltoztatásával. Például a „savez komunista"-ból, ami magyarul „szocialisták szövetségé"-t jelenti így lesz „savez komuništa", ami viszont már azt jelenti, hogy „közös semmi".

- Ki tudna emelni egy Stilinović-ra jellemző műfajt?

- Stilinović számtalan médiumban dolgozik: kollázsai, nagyméretű installáció, művészkönyvei és fényképei egyaránt fontosak az életműben. Jellemző egyébként, hogy amikor az Artforum című művészeti folyóirat megkeresett azzal, hogy szeretnének előzetesen hírt adni a kiállításról, többször feltették azt a kérdést, hogy hány mű lesz majd látható? Stilinović-tyal és a kurátorral, Branka Stipančić-tyal, majd egy napot töltöttünk el Zágrábban azzal, hogy megpróbáljunk értelmesen felelni erre a kérdésre. Egy-egy installáció ugyanis néha több mint száz részből áll, néha olyan darabokból, amelyek önállóan is kiállíthatóak lennének, és ugyanez igaz a kollázsokra vagy a fotósorozatokra is. Végül aztán maradtunk a nagyobb egységeknél, de még így is több mint száz mű volt a pontos válasz.

- Láthatóak lesznek kiemelten fontos alkotások is?

- Mivel ez lesz Stilinović első igazán nagy léptékű retrospektív kiállítása, megpróbáltuk az életművet legjobban bemutató műveket kiválogatni. Első ízben lesznek láthatóak a hetvenes években készült kísérleti filmjei, amelyeknek kiemelt jelentőséget ad, hogy kiállításon még egyáltalán nem, csak egy horvátországi vetítésen szerepeltek. Emellett látható lesz az eredetileg 1986-ban készült, de a 2007-es documentán kiállított A Halál Kizsákmányolása című installációja. Ebben a művében a letűnt művészeti jelenségek, a jelentésüket vesztett jelképek hétköznapi és művészi felhasználásáról szól. És kiállítjuk az egyik legismertebb művét, egy hímzett feliratot, amely szerint „Ha egy művész nem beszél angolul, az már nem is művész."

- Stilinović készül új alkotással a tárlatra? 

- Bár új mű nem készül a kiállításra, a művész maga állítja össze az installációkat, amelyeket az adott térhez igazítva saját maga is épít fel. Itt valójában arról van szó, hogy az új környezethez adaptálódnak a művek: a Money&Zeros című installáció esetében például mindig a helyi valuta lóg a plafonról, és az adott ország aprópénzei vannak szétszórva a padlón, tehát a Ludwig Múzeumban forint bankjegyeket és érméket fogunk használni.

- A múzeum korábban három művet is vásárolt a művésztől. Miért döntöttek a vétel mellett és miért pont ezeket az alkotásokat választották?

- A három mű a hetvenes évekből származik, olyan konceptuális fotómunkák (Művész munka közben, Kalapács, Kiemelve a tömegből), amelyek jól párhuzamba állíthatóak a korabeli magyar művekkel. Ezek közül talán a Művész munka közben című fotósorozat a legjelentősebb, melyen Stilinović részben a saját lustaságát mutatja meg, de valójában a művészi munka mibenlétét vizsgálja, azaz hogy mit is jelent a művészi vagy az intellektuális tevékenység egy olyan társadalomban, amelyben igazi munkaként csak a fizikai munkavégzést értékelik.

- Stilinović életművének van egy szakasza, amit a szocializmusra adott válaszként vagy reflexióként is tekinthetünk. Mit mondhatnak ezek a munkák azoknak, akik nem éltek a szocializmusban?

- Stilinović olyan közismert jelképeket használ, és értelmez, mint a vörös csillag vagy maga a vörös szín, tehát a fiatalabb generáció számára is nyilvánvaló lehet, hogy miről van szó, még akkor is, ha a kisebb, rejtettebb utalásokat esetleg nem értik. De mivel Stilinović a szocializmusnak éppen a hétköznapi arcát mutatja meg, az ideológia gondolkodásra, nyelvre való hatását, ezért ezek a művek segíthetnek a múlt megértésében is. Emellett a művész ugyanilyen kritikusan reflektál a kapitalista viszonyokra is. A pénzzel kapcsolatos munkái már az új rendszer szemléletét kritizálják, ahol minden a pénz körül forog.

A kiállítás alkalmából az egész életművet felölelő katalógus jelenik meg. 

Mladen Stilinović retrospektív kiállítása
Ludwig Múzeum ‒ Kortárs Művészeti Múzeum
Nyitva: április 22. ‒ július 03.