Ray Lee: "Valójában ugyanazoktól a dolgoktól félek, amitől mások"

A Trafóban péntektől vasárnapig látható a Szirén(a) című installáció, amelynek alkotójával, a brit Ray Lee-vel készült tízkérdéses interjú.

- Mit gondolsz, mi az a három szó, ami először eszébe jut rólad, a munkáidról az embereknek?

- Optimista, kíváncsi, barkácsolós.

- Mi az, amire pillanatnyilag nagyon vágysz, amit feltétlenül meg szeretnél valósítani a karrieredben vagy a magánéletben?

- Nehéz kérdés! Ki írja ezeket a kérdéseket? Panasszal élnék... Nem így gondolok az életre. Szeretném, ha lennének ötleteim, létrehoznék dolgokat és élvezném, amit csinálok. Számomra ezek értelmes célok.

- Ha nem azt csinálnád, amit most, mi lenne a hivatásod?

- ...(kínos csend)... A hosszú vagy a rövid választ akarjátok? Nem gondolom, hogy művésznek lenni csak azt jelentené, hogy pénzt keresek a művészetemből - ez egy életforma, egy gondolkodásmód. Volt úgy, hogy csak ebből éltem, máskor volt más munkám is. Egyetemen is dolgozom, ahol művészetet tanítok. Banki alkalmazott is lehetnék, mégis művész maradnék... talán...

- Mi életed legelső emléke?

- Hintázás Izlandon körülbelül hároméves koromban. Vagy ez, vagy az, amikor lehánytam anyukámat az Északi-tenger közepén, a már említett Izland felé hajózva, hároméves koromban.

- Mi vagy ki inspirál, inspirált vagy hatott rád a leginkább az eddigi munkád során?

- Az elektromosság. Lenyűgöző dolog! Volt már, hogy hosszasan elgondolkodtatok rajta? Mihez kezdenénk nélküle?

- Mi az, amitől félsz?

- Kisétálok egy színpadra, a közönség várja, hogy szórakoztassam. Nagyképűen odalépek az egyik szerkentyűmhöz, bekapcsolom... és nem működik. Most csak viccelek, valójában ugyanazoktól a dolgoktól félek, amitől mások. Pókok. Kígyók. Katonák.

- Mire vagy a legbüszkébb az alkotópályádon vagy az életedben?

- Művészi szempontból a Szirén(a) az, amire a legbüszkébb vagyok.

- Mikor érezted legutóbb, hogy rossz döntést hoztál?

- Hányat mondjak? Folyamatosan rossz döntéseket hozok, remélhetőleg néha jókat is. A döntések lényege, hogy meghozd őket, nem az, hogy jók-e avagy rosszak.

- Mit (milyen darabot, kiállítást, filmet) láttál legutóbb, ami nagy hatással volt rád?

- Vajon ez a kérdés a korral nehezedik? A két nagy kedvencem az Andrej Rubljov és a Stalker Tarkovszkijtól, de talán csak azért, mert amikor láttam őket, fiatal voltam és könnyű volt lenyűgözni.

- Mit olvasol éppen és milyen zenét hallgatsz mostanában?

- Most fogom újraolvasni Guy Claxton Hare Brain, Tortoise Mind című könyvét. Egy kognitív tudós az intuíció egy racionális megközelítéséről ír, művészeknek kitűnő olvasmány. És a rádióban hallgatom a "golyóról golyóra" közvetítést az ötödik krikett tesztmeccsről Anglia és Ausztrália közt, Sydney-ből. Zene ez? Az én fülemnek igen...

2011. január 14-16. - Trafó - Kortárs Művészetek Háza

Ray Lee: Szirén(a)

Kinetikus hanginstalláció