Led Zeppelin 1968–1980

Keith Shadwick könyvét Kaiser Ottó fotóművész ajánlja.

Széles gesztusok kíséretében szívtuk a cigarettát, és a nyitott ablakon fújtuk ki a füstöt. Nekem lemezjátszóm volt, barátomnak pedig téglagyár-igazgató papája. Így jutottunk hozzá már hatvankilencben egy Zep-lemezhez, hogy aztán bennünket is kíméletlenül magával ragadjanak azok a kőkemény és misztikus akkordok. Zenéjüket mind a mai napig tökéletesnek érzem, s valószínűleg ez már így is marad. Féltem hát kézbe venni a róluk szóló könyvet, bár szerzője már több ízben bizonyított. Mégis...! Keith Shadwick azonban olyan stílusban írta meg az együttes történetét, hogy nemcsak a zenéjük szólal meg az ember fejében olvasás közben, hanem fényben ugyanúgy láttatja a négy rendkívüli alkotót, mint ellenfényben. Hogy sztárként és földi halandóként egyaránt szerethetőek maradnak, adódik abból is, hogy a könyv szerzője minden kétséget kizáróan elfogult velük szemben. Én is az vagyok. S most már Keith Shadwickkel szemben is, mert könyvészetileg is tökéleteset alkotott.