Szanyi Erika
Fidelio
7 HozzászólásA szocreál stílusát dolgozza fel a Corvina Kiadó új kötete.
Ahogy távolodunk a szocializmustól, úgy nő a megengedés és a nosztalgia érzése. Sejthetően a jövőben még át fogunk élni pár retró-lázat, hasonlót a mostanihoz, Trabantostul, műanyag bútorostul, szocreálostul. A szocreál fogalma azonban nemcsak ennek a nosztalgiának a részeként bukkan fel, hanem szitokszóként is. Rendszeresen előkerül, amint valamiről a beszélő úgy gondolja, hogy a rendszerváltás előtti korszak igénytelenségét tükrözi. Ám kérdés, hogy valóban ez volt a szocreál? Egy igénytelen stílus?
A szocreál Magyarországon című, a Corvina Kiadó gondozásában megjelent kötet erre a kérdésre nem felel nekünk sem igennel, sem nemmel, de nem is ez a célja. A könyv a kiadó Stílusok ‒ Korszakok sorozatában jelent meg, és egy ilyen sorozathoz illően egyszerű minősítés helyett komplex módon járja körbe a kérdést, ami a szerzők ismeretében nem is meglepő. Prakfalvi Endre és Szűcs György személyében ugyanis egy építész-múzeológus és egy művészettörténész fogott össze, hogy bemutassa ennek a stílusnak művészeti és építészeti gyökereit, ismertesse a megvalósult műveket, és igen röviden, de összefoglalja az alkotások későbbi megítélését.
A gazdagon illusztrált kötet egyértelműen szakmai szempontból tárja fel az alkotásokat, bár talán ez az a stílus és korszak, amikor egyáltalán nem megkerülhetőek az ideológiai aspektusok. Mindenesetre a szerzők ügyesen egyensúlyoznak a szakmai információközlés és a politikai állásfoglalás közötti vékony jégen, és mindenféle pártoskodás nélkül vezetik el az olvasót az 1930-40-es évek „új realizmusától" a szocreál csúcsidőszakának számító 1951-55-ös éveken át egészen a Sztálin 1953-as halálát követő időszakig.
A tárgyat pedig a ma is látható épületek, szobrok (és a nem nagyon látható) festmények adják, amelyekről sokszor városi legendákat porrá zúzó információk derülnek ki, mint azt jól példázza a Szabadság-szobor esete is. Ám mind ezen kiváló távolságtartó szakmaiság, ami a könyv legnagyobb előnye, teszi némiképp szárazzá is. Még ha nem is tartozik szigorúan a tárgyhoz, izgalmas lenne tudni valamit nem csak azokról, akik építették a házakat, faragták a szobrokat, de azokról is, akik először laktak bennük, látták azokat.
Prakfalvi Endre-Szűcs György: A szocreál Magyarországon, Corvina Kiadó 2010, 168 oldal, 4490 Ft
Elküldöm
Háromszor...?
Kicsit furcsán érthetetlen ez a fórummotor. Miért ment kétszer...?
Kimaradt: "Adolf Hitler Németországban betiltja..."
Többféle művészet, és többféle irányzat, ahogy írod.
A deklarált művészetfelfogás még nem jelent elzárkózást a stílusban, sőt ugyanaz a korszellem lengi be a nagyjából egyidőben kibontakozó stílusokat.
Németországban betiltja a Bauhaus-t, sőt üldözi, mközben utasítást ad Ferdinand Porsche-nek, hogy tervezzen egy autót, ami négy embernek (két felnőtt, két gyermek), kézipoggyásznak ad helyet, és egy rovarra emlékeztet. Első a praktikum. Ebből lesz a későbbi VW Bogár, ami a mai napig az autógyártás ikonja, és kedvelt példája a Bauhaus-nak.
A Bauhaus kopár, geometrikus, funkcionális házai már szinte a szocreált előlegezik. A különbség a szocreál ítészek idealista homlokzatábrázolásaiban van, és a megvalósítás méltatlan minőségében, a felhasznált anyagokban.
Tágabban nézve a dolgot, még a MÜPA is belefér valahol, az is visszanyúlás a Bauhaus-hoz.
Szóval ne tévesszen meg az elnevezés, és a művészettörténeti besorolás, mert azok csak szemellenzővel értelmezhetőek. Ezért írtam, hogy inkább szocideálnak kellene hívni.
Többféle művészet, és többféle irányzat, ahogy írod.
A deklarált művészetfelfogás még nem jelent elzárkózást a stílusban, sőt ugyanaz a korszellem lengi be a nagyjából egyidőben kibontakozó stílusokat.
Németországban betiltja a Bauhaus-t, sőt üldözi, mközben utasítást ad Ferdinand Porsche-nek, hogy tervezzen egy autót, ami négy embernek (két felnőtt, két gyermek), kézipoggyásznak ad helyet, és egy rovarra emlékeztet. Első a praktikum. Ebből lesz a későbbi VW Bogár, ami a mai napig az autógyártás ikonja, és kedvelt példája a Bauhaus-nak.
A Bauhaus kopár, geometrikus, funkcionális házai már szinte a szocreált előlegezik. A különbség a szocreál ítészek idealista homlokzatábrázolásaiban van, és a megvalósítás méltatlan minőségében, a felhasznált anyagokban.
Tágabban nézve a dolgot, még a MÜPA is belefér valahol, az is visszanyúlás a Bauhaus-hoz.
Szóval ne tévesszen meg az elnevezés, és a művészettörténeti besorolás, mert azok csak szemellenzővel értelmezhetőek. Ezért írtam, hogy inkább szocideálnak kellene hívni.
Többféle művészet, és többféle irányzat, ahogy írod.
A deklarált művészetfelfogás még nem jelent elzárkózást a stílusban, sőt ugyanaz a korszellem lengi be a nagyjából egyidőben kibontakozó stílusokat.
Németországban betiltja a Bauhaus-t, sőt üldözi, mközben utasítást ad Ferdinand Porsche-nek, hogy tervezzen egy autót, ami négy embernek (két felnőtt, két gyermek), kézipoggyásznak ad helyet, és egy rovarra emlékeztet. Első a praktikum. Ebből lesz a későbbi VW Bogár, ami a mai napig az autógyártás ikonja, és kedvelt példája a Bauhaus-nak.
A Bauhaus kopár, geometrikus, funkcionális házai már szinte a szocreált előlegezik. A különbség a szocreál ítészek idealista homlokzatábrázolásaiban van, és a megvalósítás méltatlan minőségében, a felhasznált anyagokban.
Tágabban nézve a dolgot, még a MÜPA is belefér valahol, az is visszanyúlás a Bauhaus-hoz.
Szóval ne tévesszen meg az elnevezés, és a művészettörténeti besorolás, mert azok csak szemellenzővel értelmezhetőek. Ezért írtam, hogy inkább szocideálnak kellene hívni.