Scott Pilgrim Hollywood ellen

Újabb képregény kötött ki a filmvásznon.

Bryan Lee O'Malley képregény-ciklusának hőse, Scott Pilgrim egy teljesen átlagos, éretlen, naiv és érzékeny torontói szívtipró életét éli, mígnem begördül álmába (hova máshova) álmai nője, Ramona Flowers. A görkoris futárlány aztán fenekestül felforgatja a konzolfüggő, muszáj-rocksztár, naplopó életét. Hogy elnyerje Ramona kegyét, Scottnak össze kell mérnie az erejét a lány hét gonosz ex-pasijával. Épp, mintha videojátékot játszana. A harc hevében Scott a papírról is lelép és a mozivásznon találja magát. Története ott is nagyon jól mutat.

O'Malley képregénye pillanatkép a kilencvenes évek vezetékes-telefonokkal, zenebolondsággal és videojáték-őrülettel jellemezhető kanadai nagyvárosi ifjúságáról. Pillanatkép és hommage. A srácok New Orderes és Astroboy-os pólóban feszítenek, a Trainspottingról beszélgetnek, albérletük falán Johnny Cash és No Doubt plakátok lógnak, szabadidejükben pedig (a főhős számára ez gyakorlatilag az egész nap) állandóan zenélnek, a Super Mario 2-vel játszanak, vagy a Sonic harmadik epizódjának pályaugró kódjai felől érdeklődnek. A filmadaptációban talán kevéssé markáns ez a tárgyi környezet, mintha icipicit modernebbre hangszerelték volna a miliőt, persze a manga-kultúra, a proto-emós érfelvágó-rock és a vega-kultusz a filmben is megkapja a maga fricskáját.

A fiatal angol direktor, Edgar Wright neve a zseniális Haláli hullák hajnala és a Vaskabátok rendezőjeként lehet ismerős, de készített ő kamu-előzetest a Tarantino-Rodriguez-féle Grindhouse-hoz is. Wright úr számára tehát nem új terep a zsánerparódiák filmre vitele. O'Malley képregénye pedig laza, filmes vágásaival, önreflexív és önironikus inzertjeivel és kiszólásaival szinte kiáltott a celluloidért. És Wright személyében rátaláltak az átírás megfelelő levezénylőjére is. A film olykor szó szerint emeli át a képregény párbeszédeit, tűpontosan másolja beállításait. A feszesebb történetvezetés érdekében csak itt-ott csíp le a cselekményből. Ahogy a képregényben, úgy a filmen is hirtelen tör be a fantasztikum és a videojátékok világa a havas torontói rögvalóságba. És a bámulatos trükkök mellett pontosan ez az eredeti szövethez való hűség teszi telitalálattá Wright moziját. A képregény érdekes és szórakoztató vizuális világát elképesztő plasztikusan sikerült filmre írnia.

Bár, szó mi szó, a karakterek mélységével nem volt sok dolga, hiszen a főhős és holdudvara, az összes motivációjukkal együtt, legfeljebb egy hosszabb összetett mondattal leírható. De hát pontosan ezért olyan erős a képregény. O'Malloy ugyanis remekül ismeri fel a késő-kamaszok virtuális és valóságos élete közti analógiát. Egyetlen jól eltalált metaforára, a küzdésre csupaszítja hősei hétköznapjait. Legyen szó a monoton munkában való helytállásról, a komputervilág kalandorainak bőrébe bújva megszerzett tapasztalatokról, a zenekarok koncertteremért folytatott küzdelméről vagy a legjobb nő kegyeiért folyó harcról.

Wright pedig remekül ismerte fel O'Malloy remek felismerését. A párbajt, az ütközetet állította filmje középpontjába, a Mortal Kombatból és klónjaiból ismert szemtől-szembeni harcot, a küldetést. Scott Pilgrim küldetése az, hogy legyőzze Ramona Flowers hét gonosz ex-pasiját. A sztori így a Kill Bill-sagához hasonlóan valamelyest előre kalkulálható. A főhősre egyre nehezebb ellenfelek, egyre keményebb harcok várnak. Egy kérdés azonban végig ott motoszkál az emberben: jó-jó, de mi lesz azután?

Scott Pilgrim képregény-sorozat (Nyitott Könyvműhely, 1990 Ft)