Így hallunk mi

A Szépművészetiben Klimtre improvizál Szabó Dániel. Lehet-e erre egyáltalán készülni?

Szabó Dániel Bujtor Balázzsal a Múzeum+ következő estjén lép fel. November 18-án hatan választanak ki egy-egy Klimt-képet az időszaki kiállításról (a zenészeken kívül Baán László, a múzeum főigazgatója, Bíró Kriszta színésznő, M. Tóth Géza animációs filmrendező és Parti Nagy Lajos író) a házigazda, Eszéki Erzsébet kérésére. A beszélgetés alatt nyilván sor kerül majd arra is, hogy a két muzsikus ne csak szóban indokolja választását - improvizálni fognak.

Hogy készül fel a rögtönzésre? - ezt a kérdést tette fel a Fidelio Szabó Dánielnek, a nemzetközileg is jegyzett magyar jazz-zongoristának, lapunk alkalmankénti munkatársának. Az Eszéki-féle felkérés fontos eleme, mondta Szabó, hogy a képbe, amelyet választ, bele tudja magát képzelni az ember, hangulatára ráhangolódjon, vagy hogy más személyes vonatkozása is legyen a választásának. Klimt-képekről, a bécsi századelőről lévén szó, felmerült, hogy például korai jazz is illene ide, amit akár karikírozva is előadhatnának. Ez még nem dőlt el, de az igen, hogy valamilyen formában kortárs módon is reagálni fog erre szólista társával. Bujtor Balázs, a Pannon Filharmonikusok koncertmestere sok improvizatív projektben vett már részt, de mivel nem jazz-zenész, ezért biztosan nem fognak standardeket játszani, az azonban előfordulhat, hogy esetleg részleteket átemelnek belőlük.

Mindenképpen kortárs módon próbálnak meg reagálni a helyzetre annak fényében, hogy aznap mire inspirálja őket a szituáció - szögezte le Szabó Dániel. Persze erre a legnehezebb készülni - tette hozzá rögtön, de átbeszélni és átgondolni lehet és kell is, mert minél jobban megteremtik a rögtönzendő produkció hátterét, annál inkább érkeznek majd az ötletek. Szabó az Apagyi Mária-féle iskolában tanulta meg ezt a fajta, keretek közötti művészeti rögtönzést, ebben azóta nagy rutinra tett szert, azt lehet mondani, hogy ez reflexévé vált. Persze ez nem csökkenti az adott rögtönzés önértékét, magyarázta Szabó Dániel, hiszen a helyszínen, legfeljebb egy órával előtte alakul ki benne valamilyen elképzelés, forma, bizonyos értelemben egy koreográfia - ezt átbeszélik a partnerével. Ehhez mindig kell az adott szituáció, a konkrét esetben a kiválasztott Klimt-kép, Eszéki Erzsébet kérdései, azon kívül ismerni kell az olyan körülményeket és részleteket is, mint a helyszíni hangszer. Improvizáció pesze ezek nélkül is létrejöhet, de ha például otthon próbálná meg ugyanezt, egészen más jönne ki belőle.

A készülésnek van egy másik fontos része: hogy Szabó gyakorlásként és ráhangolódásként Rahmanyinovot, Debussyt, Szkrjabint játszik, sok klasszikus művet, Bachot szinte mindig, mert ez magával hozza a letisztulást. Szabó úgy fogalmazott, hogy rendet rak a fejében eközben. Ezen túl Bartókot és más huszadik századi vagy kortárs szerzőt is hallgat ilyenkor, különösképpen Keith Jarrett Radiance című lemezének magas szinten elvont zenéje alkalmas az ilyen jellegű összpontosításra. Persze nemcsak a klasszikus hangzatok járnak a gondolatai között, amikor végül leül egy ilyen produkcióhoz, hanem azok a jazzkoncertek különféle produkciókban, amelyeket játszik-játszott és amelyekre ugyanúgy gyakorolja a repertoárt. De a klasszikusok ahhoz kellenek, hogy gazdagabb legyen az eszköztára, hogy technikailag is csúcsformában legyen.

November 18, 19:00, Szépművészeti Múzeum - Múzeum+
Így látunk mi 
Vendég: Baán László főigazgató, Bíró Kriszta színésznő, M. Tóth Géza animációs filmrendező, Parti Nagy Lajos író 
Km.: Bujtor Balázs (hegedű), Szabó Dániel (zongora)
Házigazda: Eszéki Erzsébet