Kicsoda Ön, William Kentridge?

Október 9-ig látogatható egy kamaratárlat a Szépművészeti Múzeumban, október 7-én és 8-án látható a Trafóban Woyzeck-rendezése, október 4-én pedig maga William Kentridge, a Time magazin által a világ száz legbefolyásosabb embere közé választott művész érkezik Budapestre.

William Kentridge színházi alkotóként, képzőművészként és animációs filmesként egyaránt ismert. 1955-ben született Johannesburgban. 1973 és 1976 között a Witwaterstrand Egyetemre járt szülővárosában, ahol politikatudományokat és Afrikával kapcsolatos stúdiumokat végzett, majd a Johannesburgi Művészeti Alapítvány kurzusa keretében képzőművészeti tanulmányokat folytatott 1976-tól és 1978-ig. Színész akart lenni, ezért a nyolcvanas években Jacques Lecoqnál tanult színészetet és pantomimet. 1975 és 1991 között a johannesburgi Junction Avenue színházi társulatnál dolgozott színészként és rendezőként.

A nyolcvanas években apja volt az egyik olyan ügyvéd, aki a feketéket védte. Kentridge munkáiban saját személyes tapasztalatainak szubjektív nézőpontját, kétségeit, érzelmi reakcióit olyan közéleti jelenségekre vetítve mutatja be, amelyeket a média leegyszerűsített formában mutat meg, a Kentridge-művekben azonban a drasztikus politikai-társadalmi események megrázó költői allegóriákká válnak. Technikailag azért különleges Kentridge, mert szénrajzokból készülő animációs filmjeihez nem használ digitális technikát, a grafikákat és a papírkollázsokat apró mozgatások egymásutánjában veszi fel. Storyboard és forgatókönyv nélkül dolgozik, ugyanazt a papírt használja végig: elkészíti a film központi jelenetének rajzát, majd abból töröl ki részleteket, újraalkotja a képet, ám a törölt részletek mindig megmaradnak, nem törekszik az előzmények elrejtésére, éppen úgy, ahogyan az emlékezet működik, ahogyan a múlt mindig megtalálható a jelenben. Kentridge a jelenség megragadására fókuszál, amely a rajzlapon kezd el önálló életet élni. Ezt hagyja kibontakozni, amitől minden egyes filmjét a folyamatos mozgás és változás virtuóz eleganciája hatja át, illetve ez a dinamikus, költői és elgondolkodtató vizuális világ jellemzi a nevével fémjelzett színházi előadásokat is.

A Szépművészeti Múzeumban látható I am not me, the horse is not mine egy nyolc filmből álló installáció. William Kentridge a Metropolitan Operában rendezte Sosztakovics operáját, Az orrot, amely Gogol művéből készült. Az installációban ennek az operának a színpadra állítása követhető nyomon. A rendező Gogol és az orosz modernitás tendenciáinak létrejöttére, az orosz avantgárd bukására irányítja a figyelmet azzal, hogy a harmincas években betiltott és megsemmisített formanyelvet használja a színpadon. Az egyik filmtöredék a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának egyik kongresszusán készült, ahol Nyikolaj Buharin a túlélésért küzd, beszédén abszurd módon azonban a komikum is szemléltethető. (További jelentős operarendezései: Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése - Teatro Malibran, Mozart: A varázsfuvola - Nápoly.)

Október 4-én William Kentridge a Kovásznai Kutatóműhely kezdeményezésére és meghívására, életében először látogat Budapestre annak köszönhetően, hogy Kovásznai György munkássága felkeltette érdeklődését. A két művész pályája párhuzamba állítható. Mindketten a képzőművészet oldaláról érkeztek a filmhez, és ebben a műfajban megtartották a képzőművészeti referenciákat és szemléletet. Mindketten diktatúrákban éltek, az aktuális társadalmi kríziseket szimbolikus narratívákban kritizál(hat)ták, a társadalmi emlékezetből/nyilvánosságból kitörölt kollektív traumákat egyéni, de mégis szimbolikus sorsokon keresztül dolgozták fel. A figuratív, narratív animációs filmekben a dokumentarista megközelítés és a lírai elbeszélés találkozott. A művésszel Szántó András New Yorkban élő író, kutató, a Sotheby's Institute of Art tanára, művészeti tanácsadó beszélget a Szépművészeti Múzeumban 16 órai kezdettel. Csak ezen a napon tekinthető meg a Soho és Felix sorozat, az Árnyfolyam, illetve az Übü és az Igazság Bizottság, valamint Kovásznai György kísérletező szellemű, képzőművészeti igényű filmjeiből is látható egy válogatás.

Október 7-én és 8-án a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében a Trafóban látható a Woyzeck a Highvelden című előadás, amelyet a Handspring Puppet Companyvel állított színpadra William Kentridge. (Későbbi együttműködésük eredménye a Piscator és Brecht hatását mutató Übü és az Igazság Bizottság is.)

A dél-afrikai Handspring Puppet Company 1981-ben alakult, a társulat 1985 óta foglalkozik felnőtteknek szóló bábszínházzal. Munkásságukat jellemzi, hogy a bábozást sokféle szemszögből közelítik meg, kihasználva a műfaj adta kísérletezési lehetőségeket. Ők készítették a Londonban a National Theatre-ben bemutatott, majd a West Endre átvitt és tavasszal a Broadway-re került War Horse (Csataló) című óriásbábos produkciót. A színház hatása széles közönséghez elér: a két alapító, Basil Jones és Adrian Kohler A csoda újra felfedezése című, a maguk területén innovatív ötleteket és gondolkodókat bemutató TED-konferencián adott elő.

1992 óta a társulat együttműködött több dél-afrikai művésszel, Malcolm Purkey és Barney Simon rendezőkkel, illetve William Kentridge-dzsel. A közös munka első és nagy sikerű eredménye a Woyzeck a Highvelden című darab, amely a német Georg Büchner drámájának adaptációja. Ebben a darabban a főhős nem a 19. század német katonája, hanem egy bevándorló munkás az sivár iparvárossá vált Johannesburgban, a 20. század közepén. A bábok és az animáció együtt érzékeltetik a történet objektív körülményeit és Woyzeck megkínzott elméjének történéseit. Az előadáshoz október 7-én különóra is kapcsolódik Kurdi Imre vezetésével.

Az Anything Is Possible (Minden lehetséges) című film, amely William Kentridge munkamódszerébe enged betekintést, ezen a linken érhető el.