Külföldi kis-nagyágyúk - az ArtReview kedvencei

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, mindenki egy kicsit visszatekint, de legalábbis betekint és tovatekint. Mindenesetre mindenhol ez folyik körülöttünk, úgyhogy ebből a mókából mi sem maradunk ki: a tovatekintést választva összeszedtünk öt művészt az ArtReview nemzetközi kortárs művészeti magazin kedvenc 2011-es alkotói közül. Ha valaki, hát ők tudják, mi a tuti. Szemezgessenek!

Ryan Trecartin
A nyári kiállítás az 1981-ben született Trecartin debütáló eseménye volt New Yorkban - a 2007 és 2010 között készült alkotásait mutatták be. Chris Sharp a párizsi szerkesztőség munkáját segíti - szerinte az Any Ever (körülbelül Bármikor mindig) mindent tekintetbe véve szívet tépőre sikerült. Azt írja, hitetlennek tűnik az, hogy valaki, miután megnézte, ne érezzen meg egy éppen történő változást a művészetekben: határozottan, visszafordíthatatlanul, egyenesen paradigmaváltóan. Nem szükségképpen rossz ez, de biztos, hogy nem is a jó - írja. Trecartin a 2000-es években a film és a művészetek határáról egyfajta feltalálóként emelkedett ki. Befolyása az egész művészvilágon érezhető volt, hatott gondolkodókra, kultúrafogyasztókra. 2006-ban a Wall Street Journal az Egyesült Államok tíz legígéretesebb művésze közé választotta.
Any Ever (Bármikor mindig)
MoMA PS1, New York és Musée d'art Moderne, Párizs - 2011. június 19. - szeptember 3.
Ryan Trecartin a Vimeo oldalán: http://vimeo.com/trecartin

Danai Anesiadou
Tom Watt, az ArtReview művészeti vezetője szeptemberben a bázeli műcsarnokban járt, hogy a galéria vezetőjét, Adam Szymczyket kollégájával lefotózzák a Power100-as listához (az ArtReview alapján a Műértő magyar Power50-es listáját itt nézheti meg). Így ismerkedett meg a Németországban született, majd Görögországban és Belgiumban felnövő, most pedig Brüsszelben és New Yorkban élő Anediadou munkájával. A művész első önálló svájci kiállításán egy olyan szürreális környezetet hozott létre, ahol a görög ikonográfia mellett B kategóriás és új hullámos filmek dominálnak: egy látványtér, ahol a mozi valósága és a fikciós hétköznapok keverednek össze. A kiállítás címe Damnesia Vu, ami a déjá vu, az amnézia, az angol "damnation" (kárhozat) szavak és Anesiadou nevének szójátéka. Saját bevallása szerint, ha az emberek megkérdezik tőle, mivel foglalkozik, inkább babrál a kezével, minthogy azt mondaná, "művész vagyok, performanszokat csinálok". Majd általában azért hozzáadja: "videókat is szoktam csinálni, installációkat, táncos színházat és szeretnék egyszer egy filmben is szerepelni."
Damnesia Vu
Kunsthalle Basel, Bázel - 2011. szeptember 25. - november 13.

Lisa Yuskavage
Az amerikai festőnő New Yorkban él és dolgozik. Főleg figuratív olajfestményei miatt ismerjük, képei sokszor ábrázolnak ringó csípőjű, kéjsóvár nőalakokat finom fényekkel és analóg színsémákkal. Christian Viveros-Fauné, a New York-i ArtReview rovatvezetője szerint Yuskavage felnőtt az ünnepelt amerikai festőművész szerepéhez (a Lumú egyik 2012-es kiállítása éppen a művész szerepekkel foglalkozik majd): magabiztosan és őszintén, az erősségeire koncentrálva mutatta meg magát most is. Képei határozottan a szépséggel foglalkoznak, de annak szakadtasan perverz tisztátalanságát is magában foglalják. Mi lila, ha ez nem.
David Zwirner Galéria, New York - 2011. szeptember 27. - november 5.

Liz Magic Laser
Jonathan T. D. Neilnél a New York-i szerkesztőségéből a legmenőbb művésznévvel rendelkező Liz Magic Laser I feel your pain (Érzem a fájdalmad) című munkája verte ki a biztosítékot - jó értelemben persze. A Performa11 idén negyedszerre vonultatta fel a nemzetközi szcéna performansz művészeit - a háromhetes Biennálén több mint száz aktív művészt mutattak be, akik a vizuális művészetek, a zene, a tánc, a költészet, a divat, az építészet, a formatervezés és a konyhaművészet (!) közötti határokat bontják le nagy szorgalommal, 21. századi poszt poszt (poszt?) modern performerekként. Neil azt írja, nem könnyen feledte a Biennálén járva Laser művét, ami szerinte egy új referenciát teremthet a politikus színház és a brecthi hagyomány számára. Történelmi párbeszédeket és monológokat adaptált kiemelten ismert (celeb számba menő) politikusoktól - például Barack Obamától, Glenn Becktől, Sarah Palintól vagy Clintonéktól. Mágikus Lézer Liz (így azért mégsem túl menő) New Yorkban dolgozik - munkáiban együttműködik például színészekkel, táncosokkal (eddig oké), sebészekkel vagy motoros bandákkal. Képünk a 2011-es, a Times Squaren előadott Flight performansz fotója.
I feel your pain (Érzem a fájdalmad)
Performa11 - 2011. november 13-14.

Samara Golden
Golden  a kiállításain habból és pasztellből, képernyőből és szőnyegből épít világot - írja Tyler Coburn, a Los Angeles-i ArtReview munkatársa. A nemrégiben, november közepén bemutatatott kiállítás egy kettévágott otthon maradványaiból, egy búskomor lakásból állt. Itt a mítosz, a gőg és az érzelmesség szívettépően széteső formákat vett fel. Mi sem mondhattuk volna szebben. Az LA Weekly írója szerint a Night Gallery terét Golden totálisan átformálta két hasadt fantázia-szobává: az egyik egy óceánra néző hall Jacuzzival felszerelve, a másik egy igen beteg hálószoba. Nehezen visszaadható látvány, mutatunk inkább képet, itt.
Rape of the Mirror (A megerőszakolt tükör)
Night Gallery, Los Angeles - 2011. november 15. - december 8.