Sokhangú világ

A családi matinékoncertek rákfenéje az unatkozó felnőtt. Nos, a Zenél a világ négy koncertje s a hozzájuk kapcsolódó hangszerkiállítás most a nagykorúakra is kiterjeszti a felszabadult rácsodálkozás élményét, hiszen a távoli kontinensek megannyi hangszere, dallama és ritmusképlete sokunk számára az első találkozás gyermeki izgalmát ígéri.

A világzene immáron több évtizedes, egyszerre gyönyörködtető és ismeretterjesztő mozgalma természetesen minálunk is érezteti jótékony hatását, s néhány egzotikus instrumentum legalább névről vagy látásból már okvetlenül ismerősnek tetszik a közép-európai zenekedvelő számára is. Például és kiváltképp a szitárt, ezt a majd' nyolcszáz éves indiai húros hangszert, hála Ravi Shankar és a tőle leckéket vevő Beatles-tag, George Harrison működésének, jó ideje a nyugati világban is komoly, olykor szinte már szakrális tisztelet övezi, s hasonlóképpen kijár az elismerő bólintás a Claude Debussy lelkesedése nyomán a modern komolyzenében is vendégszerepléshez juttatott indonéz gamelánegyüttesek hangzásvilágának. Ám más hangszereket és más távolról idehangzó élményeket - leszámítva a world music meghitt hazai vájtfülűit - még éppen csak kóstolgatunk, s hogy mennyi meglepetés érhet még minket a muzsika e messzi világtájain, azt éppenséggel az idei dél-afrikai labdarúgó világbajnokság körül támadt, inkább nagyobb-, mint kisebbfajta vuvuzelamánia érzékeltetheti.     

 "A Hang-szer-szám négy őszi-téli matinéja s az eseményeket kísérő tárlat ilyesformán megannyi felfedezéssel kecsegtet, s úgy lehet, az India, Nyugat-Afrika, Kolumbia és Indonézia hangszereivel és zenei kultúrájával barátkoztató szándék - amiként a world music egész jelensége - több is, mint 'pusztán' zenei misszió" - mondja Fehér Károly, a kiállítás megvalósítását lehetővé tévő Ethnosound világzenei hangszerbolt vezetője. Mert bizony a zavarba ejtően közhelyes és egyszersmind mélyen igaz szólás, miszerint ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy, alkalmasint a zene univerzumára is kiterjeszthető: ahány zenei kultúra lesz ismerősöddé, épp annyi vidék, nép és civilizáció kerül érinthető közelségbe számodra. A befogadói nyitottság, vagyis az ideális gyermeki attitűd ilyeténképp nemcsak újfajta esztétikai élmények alapjává válik, de a zene mögötti világ, régen divatjamúlt szóval a néplélek is fölsejlik általa.

Az első, indiai matinén megszólaló bambuszfuvola, a bansuri például mindjárt a mítosz gazdagságát tárja fel, hiszen a hangszer az indiai vallástörténetben oly kiemelt szerepet játszó Krisna istenség kedves tárgya, képi ábrázolásainak gyakori eleme. Krisna és szerelmese, Radha táncában, a szent szövegekben sokhelyütt felbukkanó Rasa lilában, az isteni szerelem táncában a bansurinak is jut kísérőszerep, s a hagyomány szerint a hangszer a nőkre csakúgy lenyűgöző hatást gyakorol, amiként a vadállatokat is megszelídíti.           

Őseredeti kultúrájában az eseménysorozat és a kiállítás megannyi más hangszerének jutott hasonló feladat: közvetíteni a transzcendens világ felé, megszentelni az élet ünnepi pillanatait, jelenvalóvá tenni a láthatatlan, csak sejtett szellemeket. Nyugat-Afrika, azon belül is főként a mande népek tradicionális ütőhangszere, a november 6-i koncerten megszólaló és megcsodálható ősi djembe is ilyen - már az elkészítése során a szellemvilággal lép közösségre az alkotó. Nemcsak az alapanyagul kiszemelt fa korát kell mérlegelnie ugyanis, de annak szellemét is ildomos megnyernie a feladat számára, hiszen a dobon keresztül majdan a szellemvilág hangja és egész ereje fog megjelenni. A jellegzetes hangzású, lentről fölfelé szűkülő, majd hirtelen kiöblösödő djembében voltaképpen nem is egy, de mindjárt három szellem lakozik: a fa szelleme, amelyből a dobot faragták, az állat (kecske vagy borjú, régebben akár zebra vagy antilop) szelleme, amelynek bőre az ütőfelületet adja, valamint a dobot elkészítő mesteré. Térhódítása a nyugati zenében egészen imponáló: a Beatles éppúgy felfedezte magának a hangszer kifejező erejét, mint Paul Simon vagy a U2.    

A dobok, méghozzá az igen változatos természetű dobok verik majd a sorozat harmadik, az afro-kolumbiai folklór hangzásvilágát idéző matinéjának alapritmusát: tölcsérforma férfi és női dobok - míg a nőies, a magasabb tambora alegre a szólót adja, addig a kisebbik, a férfi tambora llamador a tempót tartja. S a nemi elkülönülés a ritmusszekció határain túl is érzékletessé válik, hiszen a fúvós hangszerek között a kaktusztestű kolumbiai gaita ugyancsak két nemre oszlik: a férfi gaita, vagyis a macho az alaphangért felelős, a női gaita (hembra) pedig a dallam és a díszítés érzéki kimunkálásáért.

Claude Debussy az 1889-es párizsi világkiállításon rácsodálkozott az ott felléptetett jávai gamelánegyüttes játékára, s ez a rácsodálkozás azzal együtt is a nyugati zenekultúra szimbolikus gesztusaként értelmezhető, hogy közvetlen gamelánidézet nem került be Debussy életművébe. Utóbb aztán Bartók Bélától Ligeti Györgyig európai és amerikai zeneszerzők sora tisztelgett a túlnyomórészt gongokból álló és verőkkel ütött, hangolt hangszersorozatokból összeállított, de gyakorta bambuszfuvolával, húros hangszerekkel és énekszóval is gazdagodó gamelán hangzáskultúra előtt, mely zenei világ eredete ugyancsak a mitológia ősidejéhez kötődik. A történet szerint az egykoron Jáva felett uralkodó Sang Hyang Guru istenség hegyi palotájába kívánta összehívni a többi istent, s e célra alkotta meg a gongot, majd aztán bonyolultabb hírközlési feladatok megoldásához további két gongot helyezett üzembe - életre hívva ezzel a legelső gamelánegyüttest. Eredetileg tehát isten és isten között közvetített ez a zene, ám hogy ember és ember, felnőtt és gyermek között is eminens módon képes kapcsolatot teremteni, az a karácsonyt megelőző zárókoncerten válik majd élményszerűvé.

2010. október 9. - december 19. - Művészetek Palotája, Előcsarnok

Zenél a világ! - A HANG-SZER-SZÁM programjaihoz kapcsolódó hangszerkiállítás

Október 9. Varázslatos India

November 6. Marokkó - Nyugat-Afrika

November 27. A sokszínű Kolumbia

December 18. Harangok a szultán udvarából