Művészetek Palotája
22 HozzászólásIsmertek és kedveltek az úgynevezett maraton-koncertek, amikor egy vállalkozó szellemű együttes (és) vagy hangversenyrendező reggeltől késő estig tartó hangversenyt szervez egy-egy zeneszerző életművéből.
Ilyenkor sokféle műfaj, sokféle előadói apparátus szólaltatja meg a kiválasztott komponista szimfonikus, kamara- és versenyműveit. November 27-én és 28-án hasonló, ám nem teljesen ugyanilyen koncertre invitálja közönségét a Művészetek Palotája. A két nap alatt tíz, egyenként másfél-kétórás program egyetlen közreműködője a Kossuth-díjas Bogányi Gergely zongoraművész lesz, aki - saját szavaival - transzcendens erőket is mozgósítva arra vállalkozott, hogy megszólaltassa Chopin valamennyi, szóló zongorára írt kompozícióját. A feladat heroikus, hiszen a zongora poétájának nevezett zeneszerző semmilyen más hangszerre nem írt, mint a 19. század első felének „sztárjára", az éppen megreformált, fantasztikus szimfonikus effektusokra képes kalapácszongorára.
A kétrészes koncerteken váltakozva hangoznak majd el a balladák, mazurkák, polonézek, noktürnök, keringők, berceuse-ök. A két híres etűdsorozatra és a varázslatosan intim 24 prelűdre egy-egy félidőt szentel az előadó, nem megbontva ezeket az egy opus-szám alá rendezett füzéreket.
A hangversenyekre bérletek is válthatók, a részletek a honlapon - http://www.mupa.hu/ - olvashatók.
Elküldöm
Lehet, hogy Bogányi idővel play-backkelni fog, amikor a kezdettől fogva hallgatók már szundikálnak, és az ő súlyzóktól is ellankadt keze és meggémberedett újjai nem bírják a tempót. Ekkor jöhet az op. 57-es, amelynek ezen felvételén Hélène Grimaud is szinte félálomban játszik, ahogy illik is.
Hallottatok már nagy művészt play backkelni koncerten? Borzasztó és kölcsönösen megalázó, és ezt persze csak viccből hoztam BG-vel kapcsolatba.
Eszembe jut nagy maratoni futóversenyekről, persze még a doppingmentes érában, hogy amikor a riporter megkérdi a tagjait már csak vonszoló, a célszalagot szinte ájultan, önkívületben átszakító győztest: mit érez a különleges győzelem után?, a válasz röviden csa ennyi kellett volna legyen: hányingert!
Kedves Cleo, az kétségtelen, hogy a produkció emberfeletti embert fog elénk állítani. Nem vitás. De ez nem zeneművészi cél in sich.
Kedves Mindegy!
Már szóbahoztuk itt a Fidelión, hogy a honeckeri érában SZOCIALIZÁLTÁK, átírták a szöveget, mégpedig egy híres udvari szerzővel íratták át. Maga a darab iszonytató gyorsasággal íródott, nem kell mögötte Beethoven kiérlelt strkturális eszmerendszerét kutatnunk. Óriási felvillanás, tele nagy gyönyörűségekkel.
Vagy bárkit, Beethovent is.
Csak olyan összkiadással érdemes kacérkodni, amelyikben az összeállítás mögött is van értelmes, értékes koncepció. De még ott is csak óvatosan...
Kedves fpetya, a lélek kész, de a test erőtlen. Mivel teljes képtelenség egy ilyen maraton végét is ugyanazzal a szükséges átéléssel eljátszani és meghallgatni, mint az elejét, az effélék, legyen szó akár Chopinről, akár Beethovenről, merényletek nem is annyira a magukat önkéntesnek képzelő nézők, hanem maguk a szerzők ellen. Karinthy talán nem is tudta, mennyire "be fog jönni" legjobb műve (Cirkusz).