Kiszin Budapesten

nemcsak

                                                                                                                               ritka

én is gondoltam arra, hogy

a, ki MERHETI eljátszani

                                                                                           b,  és, hogy egy KIVÁLÓ ÉS TAPASZTALT miként

Az említett Holdfény-szonáta kapcsán jutott eszembe az időnként olvasott Márai-naplókból idézni, mert egy 1969-es bejegyzését rávetítettem az általam csodált Kempff egyik későbbi előadására, amikor ezt a darabot játszotta.

"Wilhelm Kempff Beethoven-szonátákat ad elő. Az öreg virtuóz eljátssza a Mondschein-szonátát és játék közben kiveszi a zeneműből a schmalz-ot. Előadásában az édeskésre csépelt dallam kék-ezüst fényben, túlvilági zengéssel, mennyei pátosszal szólal meg. Ez az interpretáció, amikor az előadóművész "elmondja, amit a zeneszerző mondani akart". Nemcsak a Mondschein-szonátából csinált a kommercializmus szirupot, hanem könyvekből is, a Hamletből is . . .  Ritka a színész, az előadóművész, aki egy elcsépelt remekműből ki tudja olvasztani a schmalzot."

/A schmalz nemcsak zsírt, hanem átvitt értelemben a ragacsot, a szirupot, a nyálas váladékot jelenti, vagyis az érzelgős-giccses előadásra utalt ezzel Márai./ Természetesen más művekkel kapcsolatban is vannak ilyen előadások.

Az USÁ-ba való távozása előtt Márai hosszabb időt töltött Salernóban, és köztudott, hogy Kempff is a Salerno-megyei Positanóban hunyt el, tehát valószínűleg az akkor 74 éves művészt egy ottani koncerten hallotta. Kempff különben még további 16 évig koncertezett, majd 1991 közepén halt meg.

A fakó videón átsüt az éteri zene, elég csak közben a művész arcát, illetve a szemét nézni. Magával ragadó a komplex élmény.  

Beethoven-Barber-Chopin

http://www.youtube.com/watch?v=U8IZkcfI-Wo

Ez az "Aranykor- topic " alig másfél éve villant föl. Előhozom:

-Beethoven

Aber Kissin ist selber ein Romantiker; ein eminenter Instinktkünstler, der etwa Beethoven von der Wirkungsgeschichte her begreift, weshalb sich dessen revolutionäre Energien – anders gesagt: die Schärfen, die sprechenden Einwürfe, die thematischen und rhythmischen Scharniere – in die Breite verlieren. Emil Gilels ist Kissins Vorbild, und wie einst der mittlere Gilels treibt Kissin die Musik in weite, vom Pedal generös unterstützte Klanghallen.

Beethovens «Mondschein»-Sonate ....... Auch da blendende Pianistik und nach vielen Richtungen hin besorgte Kontrolle. Frage: Wäre der erste Satz – «Adagio sostenuto» – nicht alla breve statt langsam bis zum Stillstand vorzutragen? Sollte nicht – in Beethovens Anspielung auf eine Motivzelle aus Mozarts «Don Giovanni» – leise Unruhe bei streng durchgehaltenem Metrum sich kundtun dürfen statt jenes allzu romantische Dehnen und Sehnen, wie es Rellstabs Titel fälschlicherweise suggeriert und wie es auch Kissin auf den Weg schickte? Furios raste das Finale mitsamt seinen wilden Sforzato-Spitzen über die Klaviatur. Das Seitenthema hätte wohl doch mehr räumlichen und phrasierenden Abstand verdient – Stichwort: Dialektik.

Chopin

Im zweiten Teil gab es Chopin. Zuerst das Nocturne in As-Dur op. 32, das nun allerdings diskret wie ein Aquarell über die Flächen zog, dann und zum Schluss die dritte Sonate – ein spätes, im Kopfsatz zerrissen anmutendes Œuvre, dem abermals sehr viel romantischer Auslauf gegeben ward. Deshalb vermisste wohl kaum jemand die gekappte Wiederholung der Exposition des Kopfsatzes. Überaus kultiviert und besonnen gestaltete ihn Kissin so, als hätte bereits die noch spätere Polonaise-Fantaisie die Regie geführt: eine Art von Antizipation, über die sich streiten liesse. Glänzend natürlich das Scherzo, das von der

Barber

Eine superbe Wiedergabe von Samuel Barbers Klaviersonate bildete in gedanklicher wie in emotionaler Weise das Herzstück von Evgeny Kissins jüngstem Zürcher Klavierabend. Der Pianist musizierte am vergangenen Donnerstag im Grossen Saal der Tonhalle, wo die Reihen dicht geschlossen waren. Rechtens, darf man sagen. Denn obwohl der Russe als Dreissigjähriger immer noch unterwegs ist, Höhen zu erobern und Tiefen zu finden, zählt er inzwischen zu den Kapazitäten seines Fachs. Die Technik ist staunenswert, ohne auf Effekte zu schielen, und Anschlag wie Artikulation bewähren sich aufs Beste. Souveränität aus einem Guss, darf man loben. Das ist heute schon sehr viel.

http://www.youtube.com/watch?v=iE24uGEfddk

Liszt:

http://www.youtube.com/watch?v=4vyUw79oStA

http://www.nzz.ch/nachrichten/kultur/buehne/kissins_klingende_kunst_1.15128235.html

A Fáy-interjúban azt mondja, hogy eddig egyszer volt Magyarországon, épp 14. születésnapját ünnepelte. Ennek akkor '85 októberében kellett lennie.