Prokofjev és Csajkovszkij az NFZ műsorán

A zenekar november 26-i műsorában elhangzó műveket nemcsak az köti össze, hogy orosz szerzők munkái, hanem az a tragikus körülmény is, hogy valamilyen módon mindkettő létrejöttéhez öngyilkosság kapcsolódik.

M. A. Schmidthof zongoraművész, a pétervári konzervatórium növendéke 1913. április 27-én öngyilkosságot követett el. Utolsó levelét Szergej Prokofjevnek címezte, akit mélyen megrázott közeli barátjának halála, és később négy művét is az ő emlékének ajánlotta - köztük a II. zongoraversenyt, amelyet 1913-ban mutattak be a huszonkét éves zeneszerző közreműködésével. A mű szenzációt keltett vad temperamentumával, progresszív hangzásvilágával, ugyanakkor nem áll távol a romantika - például Csajkovszkij zenéjének - gesztikájától. Sikere fontos lépés Prokofjev pályáján: állítólag ezt a művet hallva kérte fel Gyagilev a zeneszerzőt első balettzenéjének megkomponálására. A kézirat a tűz martaléka lett a bolsevik forradalom alatt, ezért a komponista 1923-ban újra „összerakta" vázlataiból, noha ő maga lényegesen különbözőnek találta az eredeti műhöz képest. A következő évben Párizsban Sergei Koussevitzky vezényletével mutatta be Prokofjev a zongoraverseny-irodalom eme rendkívül fejlett technikát igénylő alkotását.

Budapesti megszólaltatására Gyenyisz Kozsukin, az a mindösszesen 24 éves pianista vállalkozik, aki 2006-ban - egy évvel azelőtt, hogy végzett Dmitri Baskirov osztályában a madridi zeneművészeti főiskolán - harmadik lett a Leedsi Nemzetközi Zongoraversenyen. (Schiff András ugyanitt 1975-ben érte el ezt a helyezést.) Denis Kozhukhin nem sak a világ legrangosabb Erzsébet Királyné versenyének győztese 2010-ben, hanem generációjának egyik legtehetségesebb zongoristája is, emlékeztetve a régi nagy orosz zenész zsenikre, mint például Guilelsre, Richterre, Horowitzra.

A második részben elhangzó mű Csajkovszkij utolsó, 1893-ban komponált VI. szimfóniája, amely mind közül a legsötétebb hangvételű; ez az első befejezett szimfónia a zenetörténetben, amelynek utolsó tétele lassú; az adagio lamentoso az egyik legmélyebb zene, amit Csajkovszkij valaha írt. Második tétele, a szerző által különösen kedvelt keringő pedig aszimmetrikus lüktetése miatt rendhagyó. Az utókor számára a VI. szimfónia rejtett programjától aligha választható el, hogy a zeneszerző kilenc nappal az ősbemutató után öngyilkos lett, ezáltal a zenetörténet legmegrázóbb búcsúlevelét hagyva az utókorra.

Prokofjev: g-moll zongoraverseny, op. 16, km.: Gyenyisz Kozsukin

2010. november 26. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem