Valóban. Így már jó.

Véleményem szerint a zenei családfák egy része legkésőbb UTÓLAG igenis kimutatható. Ha a teljes folyamat nem is látható át, az egyes szakaszok lezárulása UTÓLAG mégiscsak nyilvánvalóvá válik és így sokminden "kiderülhet".

Nem. Soha nem derül ki semmi. Amikor úgy tűnik, minden világos, jön egy új valami, mindent összezavar és kezdődik az egész értetlenség előlről. Nem derül ki semmi, csak legfeljebb lezárul egy rész. Az egész = végtelen (szerencsére). Mindig lesz min rágódni ...

Majd kiderül minden. - sejtelmes mosoly -

Az is lehet, hogy Kurtág igenis visszament. A csiszolatlan kőig.
Vagy tán nagyonis előre? Ki tudja? Geológus, vagy génsebész - esetleg mindkettő?

[14]De igen. Pontosan ilyen, ahogy mondod. Bár Ligeti azért ennél valamivel komolyabb. Tényleg érdemes elolvasni a könyvet, bár néha oldalakat kell türelmesen kibírni.
A gyökereket én sem úgy értem, és az Orbán-féle vonal sem ennyire egyszerű. Kurtág egyedi jelenség. Lehet, hogy csak évtizedek múlva lesz következménye.

Úgy érzem, moornál a pont. A zene köznyelve nem lehet a tonalitás vagy mi. Szerintem téves gondolat azt hinni, hogy vissza kell menni a dúr-moll-problematikához (lásd Vajda-Orbán és a magyar 'négyek'), merthogy az messze nem a gyökere a zenének.

Kurtág nem ment vissza, nagyjából 40 éve (mióta képes zenét komponálni) egységes úton halad. Persze nem előre és nem hátra - ennyit azért behozott a gondolkodásba a posztmodern.

A zene gyökere pedig valahol valóban a ritmus, dallam, hangzás (összhangzat) - egyszóval azon drága feliratok mélyén van, amik a ZAK nagytermében estére estére kigyúlnak. Ám ez nem a dó-ré-mi...

rétegek - de csak megértetted, contrapunct, kösz.
Az Orff azért jutott az eszembe, mert alighanem ennyire primitív sruktúrákból áll ez a "köznyelv". (Ritmika stb.: Nem Orff a primitív.)
De akkor rossz a "köznyelv" metafora! Amit Ligeti mond, az olyan, mintha a nagy dadaista maszatolás után valakinek bevillant volna, "na, akkor kedves költők, állapodjunk meg abban, hogy mostantól mindenki szavakból fog verseket csinálni..." Nem?

Úgy értve, hogy a legegyszerűbb, MÉG ISMERT gyermekdal. Bocs.

Valószínűleg igen, csak németnek született és a népzene - bartóki értelemben - ott már meghalt. Gondolom ezért nyúlt azokhoz a bizonyos dallamokhoz. Nevelői habitusa is hasonló, de szegény már csak ritmikai elemeket talált alkalmazhatónak. A legegyszerűbb német gyermekdal, még szerencsés esetben is, pentachord.

Orff vajon nem ezt a "nyelvet" kereste? Végül is a ma ismert ún. népzenében a későantik és középkori rétegei a legrégebbinek tűnő elemek.

és még szinkronban is vagyunk [8]

[6] Szívemből szólsz. A zenetörténet minden nagy egyénisége így, vagy úgy, de valamilyen "köznyelven" beszélt. Bartók, Sztravinszkíj vagy Ives is. Ez azonban Cage de az is lehet, hogy már tkp. Satie hatására megváltozott. Jellemző az a kétségbeesett próbálkozás, ahogyan a popzene eszközeivel vegyítenek más természetű zenéket. Ez még eddig zsákutcának bizonyult. Értelmesebb az a kísérlet, amit itthon az Orbán-Vajda-Csemiczky csoport képvisel. Sajnos igazi folklór Európában már alig van, máshonnan kell meríteni, de nagy az eltévedés veszélye. Európában mégiscsak az európai gyökerekhez kell visszatalálni. Ennio összes megnyílvánulása is arra enged következtetni, hogy talán ez lesz a kiút.

A folklór "csak" megtermékenyítő hatású lehet, de nem hinném, hogy túl nagy jelentősége lenne. A "világzenéből" sem lett semmi, ebből is csak szürke túró készülhet ("közös lónak..."). Ide ez kevés lesz (folklór).

Koszonom az ertelmezeseket. :)

[4]-hez

Ligeti szerint „talán megint kialakul egy közös zenei nyelv”, ennek azonban – mint hangsúlyozza – „önszerveződés útján kell létrejönnie.”