2. ráadás: az Intermezzo Griegtől.

A rövid Fuga is fent van, de nem nyílik meg ezen a címen: http://www.youtube.com/watch?v=ZohNKltVypo

 Ráadásul :)  Edvard Grieg zongorás triója (EG 116)

Igazad van, tévedtem, elnézést, máshol is kértem! 

xxx 

Ma reggel a Bartók Rádió adásának kezdetére ébredtem. Mindig örülök a hétvégi Muzsikálónak, mert szabadabb, átgondoltabb, több bennük a ritkaság vagy érdekesség, mint a slágeres hétköznapiakban. Múlt héten például Handel-szerű muzsika ütötte meg a fülemet, mire kiderült, hogy a csembalószvit szerzője egy általam még sosem hallott francia, Jean-Henri d'Anglebert, aki Handel születése után nem sokkal elhunyt, de Handel
bizonyára ismerte múveit. Tehát ez a műsorsáv is kiváló.  

Grieg kamaramuzsikájáról is beszélt Mohai Gábor, mondván, Grieg nem sok kamarazenét írt: csak 3 h-z szonátát, 1 g-z szonátát; és 1 vonósnégyest, míg egy másikat nem fejezett be. Ehhez kívánkozik pár szó: 
Edvard Grieg nem mindegyik művének adott opusz-számot, és a számozatlanokat Dan Fog és az Edvard Grieg-Társaság katalogizálta. Időrendben az alábbi kamarműveiről tudnak, így tudunk; ami valamivel több az említettnél:

EG 114          1861    f-moll fúga (v4); valamivel több mint 3 perces

op. 8              1865     1. h-z szonáta (F-dúr)

EG 115   kb. 1866     a-moll Intermezzo, g-z

op. 13            1867     2. h-z szonáta (G-dúr)

EG 116         1877     Andante con moto, h-g-z; talán egy A- vagy G-dúr z3-as részlete (c-moll); közel 10 perces

op. 27        1877-78   g-moll v4

op. 36           1883      g-z szonáta (a-moll)

EG 118         1883     egy B-dúr z5-ös töredéke (az EG 120 jelű, töredék z-verseny egyik témájára/

op. 45        1886-87   3. h-z szonáta (c-moll)

EG 117         1891     a befejezetlen v4 (F-dúr), amelyből 2 tétel készült el, és a neves zongorista és                                                                 zeneszerző, Julius Röntgen fejezett be.

Írt Grieg egy d-moll v4-est is, de az elveszett.

A kisebb kamaraműveiből a vastagítottak is szerepelnek ezen a lemezen:

az ügyes molnár szabolcs egy Prokofjev-Sosztakovics-Zombola kritikában is el tudta rejteni Pendercki nevét.

(egyébként Mesterházi Máté beszélt a nevezett műsorban Pendereckiről, én így hallottam)

Lukácsházi meg angolosan mondta Engelbert Humperdinck nevét a gyerekműsorban. Az a gáz, nem a 'Kzsistof' kiejtés.

Ha jó műsorokat és jó műsorvezetést hallok a Bartókon, nagyon örülök, de mivel ebből sok van, nem írom meg ezen örömteli élményeimet. Marad az a pár apróság, hiba, ami feltűnik, hiszen nem szabadna előfordulnia a jól felkészült műsorvezetők gondosabb munkájával.

A vasárnapi Új Zenei Újságról már írtam máshol, örülve, hogy aktuális zenei részleteket is bejátszottak a kritikák illusztrálására, most viszont eszembe jutott egy Penderecki-mű kapcsán elkövetett figyelmetlenség: Molnár Szabolcs kétszer is kzsistof-nak ejtette ki a zeneszerző keresztnevét, ami hibás és szinte ki is ejthetetlen, akár egy lengyelnek, akár egy magyarnak. A lengyelben az rz valóban zsé (néhány esetben az r és z külön ejtendő), de csak ha ki is lehet annak ejteni, mint górze (vagyis gúzse kiejtve, mint felső, a góra, kiejtve gúra, mint hegy szóból eredően, vagyis a magánhangzók után mindig, de vannak mássalhangzók is, amelyek után nem törik ki a nyelvünk a zsével, mint  dobrze (jól van vagy László :). Ha nem lehet, mint említettem, és ez a zöngétlen mássalhangzók után áll elő, akkor s-ként kell ejteni, mert az már megy. Tehát Krzysztof Penderecki neve kiejtve: ksistof penderecki, ahol a keresztnévben az y egy kissé az ü felé viszi el a hangzást. Más zenei példával: a híres lengyel szoprán (Karina Skrzeszewska) nevét káriná szksesefská-nak ejtik. Más példa: przecinka = psecsinká, mint vessző. Én is tanultam, nem lehetetlen, és természetesen csak a nevek, helyszínek esetén illik egy zenei műsorban ennek utánanézni :-)

A zene nem vidám... (Gyászdal Hirosima áldozatainak)

Ma viszont egy remek riportot hallottam a Krulik vonósnégyessel, amelyben Ménes Aranka volt a műsorvezető. Ez most a kivételes dícséretek egyike. Krulik Eszter vérbeli, remek zenész, voltam már koncertjén, de a fiatal együttesének hangzása egészen kiváló, így sokat ígérő volt. Egy dologban tévedett viszont: a nemsokára kezdődő és Végh Sándorról elnevezett vonósnégyes verseny nem az első hazai rendezésű nemzetközi verseny, mert csak az én emlékeim közt is van ilyen: 1968-ban a Zeneakadémián volt az I. Nemzetközi Weiner Leó Vonósnégyes Verseny, éppen a kiváló és felejthetetlen Sebestyén Vonósnégyes győzelmével (Sebestyén Ernő, Párkányi István, Fias Gábor és Devich János felállásban). Ha volt még ilyen, írjátok be, hadd tanuljunk. Eszteréknek sok munkát és sok sikert! Szép volt a Mendelssohn-kvartett részlete is.

Illusztrációként egy érdekesség, hátha valakinek ez nem ismerős: http://www.parkanyi-quartet.com/ 

A más nyelveken is olvasható honlapból kiderül, hogy éppen az említett Végh Sándorral is kapcsolatba hozták magukat. De pár éve hallhattuk Óbudán az Esterházy Triót is Sebestyén Ernő vezetésével (Mérei Tamás  gordonkás és Aima Maria Labra-Makk zongorista társakkal). 

Valaki tud ajánlani valamilyen programot, amivel felvételeket lehet letölteni a rádió hangátárából? Akármivel próbálkoztam eddig nem sikerült. Köszönöm.

Egyik reggel a Hangfogóban tavaszi zenéket adtak: szimfóniát, versenyművet stb., végül a dánnak mondott Christian Sinding Tavaszi zsongását (norvégul: Vårbrus, ejtsd: vórbrusz!, 1896-ból). Az ismerős muzsika mellé csak annyit kell még megjegyezni, hogy szerzője norvég.

Talán itt inkább megtalálja valaki, aki továbbítja a szerkesztőnek és a műsorvezetőnek! Máshova is beírtam...

Ahogy tetszik 11.40.10-nél

:)

http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2012-04-11

Mi van Mohaival? Nem hallani már több hete a hétvégi Muzsikáló reggelekben. Hiányzik! Egyébként ezek az összeállítások jobban tetszenek, mint a hétköznapi slágeres, gügye kérdéses alkalmak; sok-sok orgona szól, kevéssé vagy egyátalán nem ismert szerzők, hosszabb művek hangzanak el...

Az Új Zenei Újság u.az: Kovács Sándor már rutinosan sajnálja, hogy valamely koncertről nincs felvétele, így egy korábbiból idéz, mással, másokkal. Érthetetlen! Ha egy zenekritikus azért megy el a hangversenyre, hogy valamit is közvetítsen felénk, éppen a zenét ne tudná megidézni? NIncs hozzá eszköze? Ez olyan, mintha egy futóversenyről, ahol valaki világcsúcsot fut, nem az akkori képpel, hanem az illető egy korábbi, netán egy másik sportoló más fellépéséről adna illusztrációt a televízió. Szeretem Kiri Te Kanawát, de az Operaház mostani Arabellája ne vele jusson el hozzánk hangmintában!

Felkészületlenek voltak Csengery Kristóffal a Vengerov-koncerttel, ill. a fiatal bolgár-török hegedűstárssal kapcsolatban is. Egy másik riportban Vitézy Zsófia tudatosan jelezte, hogy Özcan Ulucan nevének helyes kiejtése: özdzsan uludzsan, így az özkán ulukán furcsán hangzott. Utána kellene nézni, hiszen ritkán jön ide ismeretlen kiejtésű névvel megáldott vendég! Mi macarok (madzsarok) erre jobban figyelhetnénk! Egyébként csak nemrégiben változtatták meg Gebiz-re a Törökországi magyarokról ismert és elnevezett Macarköy (Magyarfalu) nevét. Az ottani idős magyarok személyijébe viszont nem is macar, hanem magyar formában szerepel a nemzetiségük.

De miért lenne a "c" betűnek "k" a kiejtése? Mert a latintól kezdve sok nyelvben úgy mondják? Persze máshol meg nem, mint a lengyelben, csehben stb.

Az Ütös nap Bartók és Stravinszkij interpretációjának kritikájával viszont maximálisan egyetértettem, az egyik legjobb Bartók-művet hallhattuk, remek előadásban. Stravinszkij fergeteges darabja néha a Carmina Burana hangulatát idézte, Medgyesi Schwartz Lúcia pedig gyenge volt, a kitűnő basszus szólót éneklő kóristáról viszont megemlékezhettek volna. 

Még felvételük is volt :-) 

Való igaz, túl sarkosan fogalmaztam, köszönöm a kiigazítást.

Ettől függetlenül, tudjuk jól, hogy ki az a mintegy fétucat nyekegő, makogó, bakizó, jópofizó, selejtes bulvár stílusú műsorvezető, akiknek már régen repülniük kellett volna. De ha nincs, nem lenne náluk jobb, az a magyar rádiózás szégyene.

A Klasszik rémes, valóban hallgathatatlan.

A szinte szó mögé azért nagyon sok remek rádióst fel tudnék sorolni, de nem akarok se sorrendet, se vitát kezdeményezni. Továbbra is azt vallom, csak konkrét műsorok és egyebek kapcsán kifogásolok személyeket és az általuk elmondottakat, mert nem vagyok elfogult senki iránt, és előítéletes sem másokkal szemben.

Azt mondhatom, hogy pl. Varga Jánosnál még nem találtam olyan hibát, amiről ő tehetne, és bárkinek az elszólását, bakiját vagy csak kifigurázom, vagy a szerkesztő hibájaként fogom fel, de mindenképp a jobbítás szándékával, legyen az bármilyen apróság. Majd hozok erre példát Szlotta Judittal is...

Elnézést! Korrekció az előzőhöz:

emerhárombartók-ot.

A Klasszik Rádió: keserű csalódás. Izgágaság, gépesített megszólalások, széttört zene (többnyire ugyanazok a törmelékek), és egyetlen fél óra alatt 8-szor, átlagosan 3-4 percenként hangzik el, hogy "klasszikefemkilencvenkettőegynyugalomrahangolva". Nem marad más, mint hallgatni az évek óta egyre unalmasabb emerhárombartók, ismétlésekkel, tapsviharokkal, ömlesztett bemutatói dátumokkal, jórészt megunt és kellemetlen hangokkal: pl. Szlotta. Ne dícsérjük nagyon Mohai Gábort, mert még gyanússá válik, hogy kiemelkedőt nyújt...!

A Kossuthon már volt egy sor kirúgó tisztogatás (bár nem elég), - azemerhárom mikor következik? Persze, ha komolyan csinálnák, Mohain kívül szinte senki nem maradna... Nem zokognék.

Az is megér egy kis fáradozást, hogy egy félórára belehallgattok a Klasszik Rádióba. Garantáltan visszarohantok a Bartókhoz az összes hibáival egyetemben...

Az is megér egy kis fáradozást, hogy csevej vagy csevely? A Magyar Helyesírás Szabályai c. könyv szerint: csevej.

Általában minden médiumra érvényes tétel, hogy lehetőleg kifogástalan hangú és beszédmódú személyek szólaljanak meg műsorvezetőként, -közlőként, különösen elvárható ez egy komolyzenei adó munkatársaitól. (A klasszikus muzsikát sugárzó külföldi rádiók rendszeres hallgatói tapasztalhatják, hogy a legtöbb helyen szinte zeneisége van a bársonyos hangú prózai szövegközléseknek is!)

A Bartók Rádióban  kifogást lehet emelni jónéhány megszólaló esetében. Itt van például Bősze Ádám produkciója. Nem annyira a hangszíne miatt érdemel elmarasztalást, hanem mert láthatóan gondja van a szövegolvasással, bántóan sűrűn hibázik. (Talán tudat alatt, mert soha nem kér elnézést a hallgatóktól, sőt, magabiztosan tovább hadar.) Megjegyzem, időnként a tartalom is a ízléstelenség jegyeit hordozza: a múltkorában egy Richard Strauss-opera közvetítésa során hosszan és részletesen követhettük felolvasásában a muzsika e géniuszának "hétköznapjait",  felesége takarítási szokásait és más rossz tulajdonságait, a nagy alkotó  papucsférj mivoltát. E termédek "csevely-idő" alatt milyen nagyszerű elemzést, ismertetést lehetett volna adni magáról a műről, annak emlékezetes bemutatóiról, a közreműködő énekesek pályájáról stb! Persze a színvonalas szünetkitöltés bizonyára több fáradozással, felkészüléssel  jár.

Felejthetetlen hangfelvételek a Magyar Rádió archívumából: tegnap este, Varga Tibor jegyében - szép volt!

Szép, hogy néha nem emerez a Magyar Rádió, de talán csak az archívum kedvéért!

Vadim Repin működött közre közel 10 éve az ismertebb Bruch hegedűversennyel és három szép ráadással, de ha már itt tartok, meg kell említsem, hogy az első ráadás - a műsorvezető Veisz Gábor bemondásával ellentétben - nem a teljes szonáta volt Eugène Ysaÿe 4. szólószonátája megidézésével, hanem csak az 1. tétel, az Allemande. Bach 1004-es partitájának Sarabande-ja esetén már nem hibázott. Apróság...

A vasárnapi Muzsikálók műsorvezetője szinte mindig a jó Mohai Gábor, de az egész műsor más mint a hétköznapiak /péntekig/. Utóbbiak mint egy büféasztalos olcsóbb étterem, ahol mindenből lehet csipegetni, de kevés a különlegesség, az ínyencség. Vasárnap viszont remek ételritkaságok, főleg komplett művek is, persze a slágerek mellett. És, főleg a gyönyörűséges orgonaművek, bár én az Orgelt orgonának mondanám Karl Richter játéka után is :-)

Ha már a magyar nyelvnél kötöttem ki: az éppen hallható 75. Bach-kantáta kapcsán megjegyzem: ha már az említett lipcsei cikkből magyarul idézett a műsorvezető, ill. a szerkesztő Miklósi András, a gyönyörűséges kantáta címét magyarul is illene bemondani.

Tehát: az 1723. május 30-án /a Szentháromság vasárnapja utáni I. vasárnapon az éhező nyomorultakról szólt az ének és a zene: Die Elenden sollen essen (A nyomorultak enni akarnak/.