Molnár Szabolcs (MaNcs):

Christoph von Dohnányi egy tökéletes zenekart vezetett és egy tökéletes hegedűst kísért. Ez önmagában azonban kevés volt ahhoz, hogy a teljes koncert tökéletes legyen. A második rész viszont hónapokra belénk fojtja a szót. A műsor Ligeti György koncertnyitánnyá lefokozott zenekari darabjával, az agyonjátszott Lontanóval kezdődött. Polírozott Ligetit kaptunk, hatásosat, de érdektelent. Aztán jött Vagyim Repin, a maga átható, a test nyűgeitől megszabadult hegedűhangjával, makulátlan, de nem hivalkodó technikájával, kicsit egykedvűen induló, lassanként bemelegedő játékával. Mendelssohn nagybecsű e-moll hegedűversenyét játszotta, Dohnányi békebeli főpincérként, ezüsttálcán szolgálta fel a kíséretet. Magam csak a második tétel végétől kezdtem izgalomba jönni, a harmadik tételben pedig csatlakoztam a hegedűst az első hangtól csodálók táborához. Ráadásként kaptunk cirkuszt, a gitározó vonóskar kíséretével Repin játszott valami show-elemekkel tarkított, kétakkordos, eszetlen nehéz komolytalanságot. Szünet után Mahler I. szimfóniájának előadásáról egyetlen mondatot lehet leírni: így még soha nem hallottuk. Nem az interpretáció eredetisége, nem a mindig bizonytalan zenei gondolatokból kihámozott bölcseleti tartalom mélysége volt a döntő, egyszerűen maga a hangzás tökélye, a játék fegyelme és biztonsága, a legapróbb karmesteri mozdulatokra is tökéletesen reagáló testületi virtuozitás. Az első tétel tempóinak nyugalmával és tartásával tündökölt, a második a mélyvonósok inas-izmos, de zörejmentes hangindításaival. A harmadik tételt ennél mélyebb szürrealizmussal aligha lehet játszani, annyi történt, hogy minden zenei karakter a maga eredeti formájában került a montázsba. A fináléban azon kellett még töprengeni, hogy különösebb előadói erőszakosság nélkül kezd kibomlani a szimfónia "bölcseleti tartalma".

Ellenkezőleg, nagyon vártam a koncertet - Repin az egyik kedvencem. És az is maradt. :)

Elmondom én mit hallottam: egy az első részben visszafogott zenekart, amely a Mahlerben viszont marha nagyot szólt, Dohnányi papa elvarázsolt benne. Repin meg egy zseniális hegedűs, aki picit sem volt megfogva. Szvsz jó koncert volt.

Elmondom én mit hallottam: egy az első részben visszafogott zenekart, amely a Mahlerben viszont marha nagyot szólt, Dohnányi papa elvarázsolt benne. Repin meg egy zseniális hegedűs, aki picit sem volt megfogva. Szvsz jó koncert volt.

Nem hiszem. Magam is hasonlót tapasztaltam, az első tételben. Szerintem a másodikban szép dolgok történtek, a harmadikra pedig a lendület is megjött.

Nem hinném, hogy nem értette meg egymást Repin meg Dohnányi, elég sokat játszottak együtt ezen a koncertkörúton. Itt valami másról lehet szó. Lehet, hogy Zsoldos Dávid eleve fanyalogva ült be a koncertre?