Én nagyon élvezem, ha egy darabon hallom, hogy a szerzője mennyit lamentál, miközben alkot, hogy jó-e? Nem jó-e? Inkább így, vagy úgy? Brucknernél (és Beethovennél) hallatszik a küzdelem az anyaggal...

És mégis milyen gyönyörűeket alkottak. A végeredmény óriási.

Bruckner mentségére szolgáljon, hogy ő se tudta leellenőrizni, mert nem adták elő a műveit...



(Mahlernak könnyű volt, ő próbálkozhatott, mint karmester)

Beethoven mentségére szolgáljon, hogy nem tudta leellenőrizni, hogyan is szól, amit elképzelt.



Ha elkezdenénk felsoroloni, hány "hangszerszerűtlen" darab van, ami mégis nagyszerű, nem nagyon férne el a fórumon.

Hát igen. Van néhány apróság - főleg egészen fiatalkori művek - amiket orgonára írt.

Érett korszakában csupán egy orgonadarabot írt, egy rövid preludiumot (egy Perger nevű orgonistának).

Úgy tűnik, számára az orgona az improvizálás területe volt.



1Gigi!

Nem vetjük meg a véleményedet!

Ami a "nem hangszerszerű" hangszerelést illeti, szeretném azért hozzáfűzni, hogy ezt nemcsak "ügyetlenségként", hanem "modern vonásként" is fel lehet fogni.

Mivel kitűnő hegedűjátékos is volt, tisztában volt vele, mit lehet lejátszani egy hegedűn.



Más - jóval koraibb - szerzők műveiben is megtalálható egyébként ez a "hangszerelési ugyetlenség", amit te Bruckneron versz el (rajta könnyű, mert mindenki autodidakaként állítja be, figyelmen kívül hagyva számtalan vizsgáját, azt hogy Sechter a kor legjelentősebb tanára volt és hogy több évig tanult hangszerelést is - ellentétben Brahmsszal).

Példaként említeném Beethovent, akti folyton újrahangszerelnek, megerősítve egyes szólamokat.

Itt nézz körül!

A kitűnő orgonista Bruckner "papa" vajon miért nem írt szeretett hangszerére? Úgy tudom a szimfóniákhoz mérhető, jelentős orgonaművet nem hagyott ránk.



Azért meghallgattam volna a St. Florian-i apátság később róla elnevezett orgonáján, amikor improvizál...



(Bár itt Off-topic: az említett "Bruckner-Orgel"-en jó pár évig magyar orgonista, Kovács Róbert működött..)

Nem ő volt az egyetlen szerző, aki keveset törődött vele, játszható-énekelhető-e, amit ír... De tényleg, a hallgatót nemigen érdekli a muzsikus kínja.

Nem vitatom, hogy Bruckner jó orgonista volt, és azt sem vitatom, hogy a 0. a 4. a 7. szimfónia jó, és a Te deum-ot is ide sorolnám. De viszont a 9. szimfónia hangszerelésében, már nem vagyok biztos, hogy jó. Szerintem, nem értett a hangszereléshez, mert könnyű leütni egy akkordot az orgonán, de ugyanezt áttenni a vonósokra pl., már nagyon nehezen játszható. NEM HANGSZERSZERŰ! Hallgatni mindig könnyebb.

Meg lehet vetni a véleményemért.

Igaza van Tomas barátomnak.Apu-mint kitünö orgonista,Bachhoz viszonyult jobban inkább, mint Wagnerhez

s a nagymérvü wágneri rajongás, az évek alatt, egyre inkább szeretetté módosul át, viszont a müveinek jelentös részét átdolgozza,

legszembetünöbben ez megmutatkozik a harmadik szimfóniában pld, aminek elsö változatában (Barenbojnnal hallottam ) a második tétel végén, trombitaszolóval, egyértelmü az utalás a Tannhauser,zarándokkarára,

"sajnos" a végleges változatban ez kimaradt

Rengeteg Bach jellegü utalást találunk az ötödik szimfóniában is, az elsö-második tételben

persze olyat, hogy egy az egyban vatt volna át apu, Bach témákat, azt nem tapasztaltam, annak ellem

nére, hogy megvan mind a tiz szimfónia,és-gyakorlatilag- szünet nélkül hallgatom

de pld a negyedik szimfónia második és harmadik tételében, egyértelmüen érzem Beethoven -Pastoraljának közvetlen hatását

csak itt, szerencsére. nem zavarja meg óriási vikar a vadászatot

ami azt illeti, a második szimfónia is sok Bach utalást mutat

meg kell jegyezznün.hogy apu életének talán legszerencsésebb döntése volt az eredetileg 74 perces mü leröviditése 55 percre,,,

az is ténny, hogy Bruckner sokat ismétel, viszont mi, rajongói, hiába hogy sokadszor van a téma- remegö szivvel várjuk az ujabb ismétlést, és szomoruak vagyunk, ha elmarad,

egyházi müvei, gyönyörü az e moll mise, de a TE DEUM a csucsok csucsa, de a legszebb, és legszembetünöbb a hetedik  szimfonia m, második tételében zengö Te deum RÉSZLET, MINTHA APU AZT MONDANÁ

" MÉGHA HALNUNK IS KELL, AKKOR IS :tÉGED uR iSTEN, dICSÉRÜNK,,,,,

"A mai zenehallgatónak úgy tűnik, Bruckner zenéje inkább az osztrák barokk egyházi műveknek, mint Wagner stílusának nyomát viseli."



Mélyen egyetértek.



Izgalmas lenne megvizsgálni az osztrák (délnémet-bécsi) egyházzenei stílus alakulását a kezdetektől (kb. Isaac, Senfl, Hofhaimer - vagyis a I. Miksa császár innsburcki-bécsi udvarának - ideje?) egészen Brucknerig (vagy talán tovább is?).



Ugyanis egy sajátos stílus jellemző a kora-barokktól kezdve (Schmelzer, Biber) annak kimunkálóin (Fux, Caldara), klasszikus folytatóin (Joseph és főleg Michael Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert) át egészen betetőzőjéig (Bruckner).

Aki jobban ért az (egyház)zenéhez, mint én, elgondolkodhatna, miben áll ez a stiláris rokonság, mi a hagyomány?