Sötét idők
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Vitaindító:
A hét portréja: Anton Grigorjevics Rubinstein
A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet. A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható
Kiemelt cikkeink
Eltemették Seregi Lászlót
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
Edward Perez és barátai a BJC-ben
A fiatal New York-i jazz-generáció kiemelkedő bőgőse Oláh Tzumo Árpáddal és Csízi Lászlóval lép fel.
Köteles Géza: "Puccini tökéletes zeneszerző"
Az Operaház idei évadában még négy alkalommal tűzik műsorra a Toscát. A darabról Köteles Géza korrepetitor-karmesterrel beszélgettünk. INTERJÚ
Komlós Péter: "A legfontosabb a műismeret volt"
Hamarosan elkezdődik a Végh Sándor Nemzetközi Vonósnégyes Verseny. Az előzsűri munkájáról kérdeztük a Bartók Vonósnégyes primáriusát. INTERJÚ
Papíron már össze is olvadt?
Az MNG és a Szépművészeti Múzeum a tervek szerint hamarosan összeolvad - utánanéztünk, mi a helyzet a július elsejére ígért lépéssel.
És mégis megszólal a pálca
Az idén 70. születésnapját ünneplő Medveczky Ádám és Simon Erika írónő beszélgetéséből a Kairosz Kiadó jelentetett meg könyvet.
Új keretek között folytatja a Fidelio
A Fidelio Média Kft. és kiadványai a Libri Csoport új médiacége, a Zsoldos Dávid által vezetett Libri Média részeként működnek tovább.
Friss cikkek
Ja, lemaradt az előző üzenetből, hogy a rajz Zichy Mihályé. Meg tudtok bocsátani?
Rubinstein "Démon"-hoz:
Lermontov: Démon (részlet)
Давно отверженный блуждал
В пустыне мира без приюта:
Вослед за веком век бежал,
Как за минутою минута,
Однообразной чередой.
Ничтожной властвуя землей,
Он сеял зло без наслажденья.
Нигде искусству своему
Он не встречал сопротивленья -
И зло наскучило ему.
(Galgóczy Árpád zseniális fordításából:)
Már rég hazátlan kóborolt
A puszta űrben számkivetve:
Mint perc a percre, úgy vonult
Megannyi század, ködbe veszve,
Egyhangú kört követve mind,
S hiába szerzett kínra kínt
Már nem hozott gyönyört szivének,
S mert lenn a földi bús határ
Nem állt ellen művészetének,
A kártevést is unta már.