Ha már Nocsa volt oly jótét lélek és megcsinálta szóljon ma este is Franciaország :



MARIN MARAIS : Alcide ou Le triomphe d'Hercule 



tragédie lyrique



Aurélia Legay, Déjanire

Salomé Haller, Iole

Stéphanie Révidat, Aeglé

Sophie Landy, L'Amour

Brigitte Balleys, Thestilis

Paul Agnew, Alcide

Nicolas Cavallier, Philoctète 



Les Paladins



direction : Jérôme Corréas

Ma este Alcide (Versailles-ból), este f9-től a MEZZO-n!!!

Köszönöm,köszönöm! Na asszem 7végén meg is nézem az Alcide DVD-t!

Ismétlés! Akkor is játszott a Sz. S.



mindegy  [1338] 2006.11.30. 18:06

Határ Győzőre egy több mint 10 éve írt versével emlékszem újból, amiatt is, hogy ma este a Francia Intézetben viola da gamba est lesz Marin Marais emlékére.



            VIOLA DA GAMBA



9. ELÉGIA



ahogy a sarokbaállított húrjavesztett

vén viola da gamba

elvan s ahogy a lég elvan veszteg:

- elvagyok magamba'



plédekbe burkolódzom s valamiképp

a szárnyas torpedó hasítja

közegét: kanyarogvást iramlik vélem

az ellét hullámvasútja



megszoktam nem szédít felpörgő félelem

omlásomba beletanultam:

ezen túl-vagyogatás - az elpergő Jelen

azon innen - a múltam



a vanás közelnézetében a létforgács

belesuvad az elvanásba:

látogatás-jövés-menés-susmorgás...

- de mint az abszint elvonása



az imádott alkoholé az örökrészeg

bezsongott részegesnek

én is! alig várom a becsempészett

butykosnak hogy nekiessek



titkon kortyolom-szürcsölöm-kapásból

beosztva hogy kiteljen

a mai napra rendelt elvagyogatás: el-

legyen a test a szellem



a tengerjárta nappárában a puha skót

tartán plédek alatt

a parton hol a felhúzott-térde-kulcsoló

elvan-elkuporog



s hol még a pihe toll is lendületében:

sziklányi-kőtömbnyi mázsa

már ilyen a tétel együltőhelyében -

lassított zuhanása



miénk e gyakorító lét-elem-

tanulmány: a vagyogató

keszeg somfordálás átal a lételen:

a sártest-elhagyogató



figyelés a maga-elengedés a sérült

agy-üresedésig

pánik-teleszkópon a pálya zenitjéről:

a becsapódás hogy hol késik



úgy hogy ne akadjon fenn környezeted

a bumfordi elegyen

s a jókedvű egykedvűség - a kedélybeteg

derű is benne legyen



ebben az ellétben amint jól beléhatol

tárgyába s benne elvan

az ember s ahogy effajta szakavatott

öregember ezer van



a torlás szemközt-legközepén - felhővel

rámszálló ágy-léhűlőben

ebben az istenverte szentektől el-

nevezett istálló-dűlőben



hol a hústest  akár a légy is veszteg:

- elvagyok magamba'

ahogy a sarokbaállított húrjavesztett

vén viola da gamba



/Határ Győző/

Azt bizonyára tudjátok, hogy Sándornak több lemeze is van... és lesz még.

Remélem, hogy a koncetrig visszatalál Indiából...:)

Én is javaslom. Évek óta, majd' mindegyik koncertjén ott voltam.

Hallottam a mesterét, hát..... Sándor jobb volt.

Szvsz. a legjobb gambás az országban. Nagyon impulzív. Bár nem hibamentesen játszik, de nagyon tud érzelmeket közvetíteni.

És ez a lényeg. Más gambás pontosan játszik, de kevés az érzelem.

A Szászvárosi "barátomat" meg nagyon is érdemes meghallgatni!

Rövid. Nagyon impulzív, úgy, hogy semmi ömlengés nincs benne, tőmondatos, egyszerű nyelv, azt hinné az ember, hogy ezen a nyelven nem is lehet történetet mondani. A szerző, Quignard 2002-ben (?) Goncourt-díjat kapott egy esszé-regény sorozatának valamelyik kötetéért. Amatőr csellista-gambás, több műve is szól ezekről a hangszerekről meg a francia barokkról (pl. a Salon de Wurtemberg). Ultrabalos értelmiségi volt kb a nyolcvanas évek végéig: íróként valamivel kiegyensúlyozottabb. (Egyébként voltak olyan extravagáns performanszai, amiket nálunk is lemásolt valaki: szóval volt valami házi csellókoncert-sorozata, ahol meztelenül játszott a hallgatóságnak. (Hm.) Egy ideig a versailles-i operafesztivált is igazgatta. Maraisról is írt pár esszét. 1991-ben írta a Tous les matins kisregényt/filmnovellát, nagyjából az jön vissza belőle, amit akkor lehetett tudni Saint-Colombe-ról meg Marais-ról. (Ma már többet lehet: a Sainte-Colombe alighanem legalább két személy (apa és fia), de lehet, hogy három (az idősebbik esetében olyan adatok vannak, amelyek egy és ugyanzon, de akár két különböző személyre is utalhatnak) stb., Marais életéről is többet tudni, sőt vannak feltételezések, hogy az öt gamba-kötetnek mely darabjait vette át másoktól, pl. S-C-tól.) Következésképpen a történet majdnem teljesen történetietlen. De nem a hitelesség az erénye, hanem a Sainte-Colombe halott felesége iránti szerelme. Jó író.

Köszi a sok hasznos infot! Moor! Milyen ez a könyv? Egy kis ismertető!

És azt tudjátok, hogy a Minden reggel kisregény-változata (Pascal Quignard) már olvasható magyarul kitűnő fordításban?

2008. március 2-án, vasárnap, este 7-kor:



Marin Marais műve/ke/t is játszik



SZÁSZVÁROSI SÁNDOR a Nádor teremben

/Ajtósi Dürer sor és Hungária krt. sarok, Vakok Intézete/



a Con Sordino-sorozathoz tartozó viola da gamba szólóestjén



a további szerzők műveiből is: Abel, Saint-Colombe, Hume



A koncert után beszélgetés az előadóval.

Az Alcide DVD-n van meg. Ez az, amit a Mezzo is adott!

Marin MARAIS : Alcide

Opéra royal du chateau de Versailles



Centre de musique baroque de Versailles

Paul Agnew, Alcide

Aurelia Legay, Déjanire

Salomé Haller, Iole

Nicolas Cavallier, Philoctčte

Brigitte Balleys, Testillis

Stéphanie Revidat, Aeglé

Sophie Landy, l'Amour,

Béatrice Gobin, une bergčre

ensemble Les Paladins,



direction Jérome Corréas