Hát mondjuk, aki nem bír ki 3 Schubert-szonátát (pláne a legjobbak közül) egy hangversenyen ilyen (vagy Richter-féle) előadásban, ott azért tényleg akad még némi ízlésbeli fejleszteni való. Kétségtelen, hogy ezek elmélyültebb és nem olyan csillogó művek, mint pl. Liszt sok zongoradarbja (a késői Liszt műveknél ezek szerint pánikszerűen elhagyod a Liszt-verseny helyszínét...), de gyönyörűek és lenyűgözők!

Örülük, hogy nektek is nagy élményt szerzett az előadás. Egy baráti társasággal voltam, akiknek többé-kevésbé ismeretlenek voltak a művek, ennek ellenére nagyon jól "kibírták" és rendkívül élvezték a koncertet (az affért leszámítva...)

(ezt a hozzászólást még a [12] után kezdtem el, de jött a kiscsaládom és...

[1]
Én azért nem éreztem ennyire tragikusnak a helyzetet. Még a bunkofonból is Carmen szólt... :-)) vagy :-((
Egyébként pedig valaki tényleg rosszul lehetett, mert a második felálló az orvos volt, egy jegyszedő hívta ki - ez bárhol előfordulhat.
Engem - ha már a figyelemelterelő zajokról van szó - százszor jobban zavar a tételszünetekben feltörő köhögőkórus mely az előadó türelmétől függően addig tart amíg újra játszani nem kezd.

Na, de a lényeg Leonszkaja volt, pontosabban a játéka.
Bevallom elég indiszponált lehettem, mert az első szonáta (c-moll) végképp nem tudott lekötni. A második (A-dúr) viszont az egyik kedvencem, így ez már "könnyebben ment". A csúcspontnak számomra éppen a zajokkal terhelt B-dúr lassú tétele bizonyult, ott éreztem azt, hogy most nincs más csak a zene.
A fenti pár sor persze nem Leonszkajáról szólt mint inkább az én pillanatnyi hangulatomról. Az kétségtelen, hogy nagyon profi előadást hallottunk. Talán illetlenség is ilyet mondani, nagyon férfias, energikus előadás volt ez, fegyelmezett de indulatos, romantikus elkenésektől mentes.
Kíváncsi vagyok a kritikusok véleményére.

Szellemes zsd.
Jelentkezz a Balázs Show-ba!
:)))))))))))))))))))))))))))))))))))

mira, voodosnak sajnos igaza van. Ha a jóból tényleg megárt a sok, akkor tuti, hogy Liszt-versenyből többet lehet ártalom nélkül hallgatni, mint Schubert/Richterből...:))

Imádom Schubertet,és Richter-t,de jóbol is megárt a sok...!Ezt még nem hallottad?
:))

szep retorikai fogas lett volna, de nem lett...
en ugyanis vegighallgattam mar 3 Liszt versenyt! :))) (bar az elsot meg nem vegig)
azon csodalkozom milyen egyoldalu izlesed van...
no de hat lelked rajta, hogy igy allsz Schuberttel es Richterrel
a te dolgod...

Jó ég!

Ki vagy Te mira?
Ki birsz 3 Schubert szonátát egy koncerten?
Én nem értelek!
De a Liszt versenyt nem birtad végig hallgatni?!!!

:))))))))))

Ez természetesen ízlés - azaz befogadó - kérdése, én meghallgatnám még többször is. És gondolkodás nélkül elmennék a világ végére is, ha egyszer az életben meghallgathatnám ezt a három Schubert-szonátát Richterrel. De sajnos ez már nem fog összejönni...

Sziasztok,Nagyon jó volt hallani Egy ilyen fantasztikus,átszellemült Schubertet(nekem főleg az Á-dúr szonáta és a B-dúr szonáta tetszett,de ez szubjektiv) Azt viszont én is nagyon sajnálom,hogy a II.tételben megszólalt egy mobil, ráadásul a DIÁKKARZATON! azt hittem legalább itt -úgymond- hozzáértők ülnek,akik tudják,hogy koncert elött ki kell kapcsolni a mobilt,( föleg Schubert utolsó három szonátájakor!)vagy legalább lehalkitani. Viszont ezt leszámitva fantasztikos élmény volt! Nagyon tetszett ahogy a szinekkel varázsolt,a pianói feleddhetetlenek voltak. És ráadásul Ezt a mély zongorajátékot egy nöi zongoraművész interpretálta!!!

jo eg!
ki vagy te vo(l)odos?
nem birsz ki 3 Schubert szonatat sem egy koncerten????
en nem ertelek...
de a Liszt-versenyt azt vegig birod hallgatni....

Nem szabad egy koncerten 3 Schubert szonátát játszani!!!

Még Richtertöl is unalmas....

Csak némi megnyugtatásul: beszélgettem vele egy kicsit a koncert után, és - meglepő módon - teljesen spontán azt mondta, hogy "nagyon jó volt érezni a közönség feszült figyelmét". Ezzel együtt: amikor a cisz-moll lassú tételben (!) megszólalt az a @&#>& telefon, engem is elöntöttek a kevéssé szalonképes érzelmek...

Kritika hamarosan lesz. (Nem tőlem.)

Most, hogy jól kimérgelődtük magunkat, beszéljünk kicsit Leonszkajáról is, mert azt hiszem megérdemli! :)

Nekem nagyon tetszett az előadásmódja, ti - már aki hallotta -, milyennek találtátok?!

Ki szeret egy elbutult,"mindenre vevő" közönségnek játszani?

draga ivan, es ki szeretne egy "semmire sem vevo" kozonsegnek jatszani...? szerintem nem baj, ha a kozonseg mindenevo, ha helyen tudja kezelni a dolgokat (tehat, ha nem azt varja a ZAK nyagtermeben, mint amit otthon a TV-ben megnez barmelyik, popularis zenet nyomo, musorban)

Ez művésztől is függ.De szerintem szinte biztos,hogy nem annak játszik,akinek szeretne.Ki szeret egy elbutult,"mindenre vevő" közönségnek játszani?

Én nem szívesen,aki azelőtt olyannak állt fel-manapság ez a közösségi elbutulás egyik örömteli kifejezőeszköze,aki semmilyen szinten nem üti meg a "muzsikálás" szó értelmét.

[6] "Engem azonban az legalább ugyanenyire elkeserít,hogy mennyire elbutult a közönség."

Hát igen. "LEHET", hogy a mai művész nem annak a közönségnek játszik, akinek szeretne...:(

Nemcsak elbutult, de mintha egy zak-nagyteremnyi értő közönség sem lenne már.
Azon kívül roppant bosszantja a koncertlátogatót, h nem tud pause-t nyomni, hogy kiszaladjon a hűtőhöz egy pohár ájszteáért, nem ugorhat át számokat, nem tekerhet vissza.
És még egy dolog - de ez komoly -: a zak nagyterme akkor épült, amikor a hangverseny igazi "tömegrendezvény" volt (nem véletlenül tartottak ott időnként irodalmi felolvasó-matinékat is; akkor még az irodalom iránt is többen érdeklődtek). Annyi széket tettek a terembe, amennyi csak elfért. Majd száz év alatt az átlagmagasság stb. is nőtt, az embernek mára tényleg az az érzése, hogy nem fér el rendesen, szűk a hely, a szomszédunk túl közel ül és beleterpeszkedik az intim szféránkba, ha a szomszéd a karfára teszi a kezét, én már nem tudom hova a magamét, ha a csajod-feleséged ül melletted, akkor föltehetnéd a karod a háttámlájára, mintha a vállát ölelnéd, de az olyan "mozis" mozdulat, meg a tapsoknál is gondot okoz, a lábadat nem tudod rendesen kinyújtani (az erkélyen)... Persze valamelyes önfegyelemmel le lehet küzdeni mindezt, de az öregek ebben is - az önfegyelemben - jobbak voltak. Ez esetben, biztos vagyok benne, a bunkóság a tűrőképesség hiányából fakad.
Érdemes figyelni, hogy az ERŐMŰben vajon kevesebbet köhögnek-e!
Egy nagy felújítás is ráférne a zak-nagyteremre (hát nem lesz, mint hírlik), ha kevesebb ülőhely lenne majd benne, az sem baj.

Kedves pigor!

Ez ma már szinte általánosnak számít.Engem azonban az legalább ugyanenyire elkeserít,hogy mennyire elbutult a közönség.

Gondolom utcazaj van a templomok egy részében, állandó jövés-menés, fémpénzt dobnak a perselybe távozáskor, ami bármikor lehetséges, csapódik a templomajtó, és egyéb finomságok.

Miért, még oda is csinált valaki az oltárrra? :(