Előzmények

Itt most minden ökumenikus jószándékomat félre téve kénytelen leszek a tyúkszemedre lépni. A katolikus mise attól mise, hogy van benne átváltoztatás. Lehetne egyszerűsíteni a misét, de a 8/10-e 2000 éves hagyományra épül. Már az első századokban benne volt a közgyónás, a szentírásolvasás, a zsoltáréneklés, a felajánlás, az egymással való kiengesztelődés, a hálaadás az adományok fölött, az imádság különféle szándékokra (misekánon) és a Miatyánk. Ezeket nem fogjuk kivenni, csak hogy az egyszerűségre vágyó evangélikusoknak is tetsszen.

A cölibátus meg nem emberhez méltatlan magány és nem a vagyon öröklését célozza megakadályozni:-) Vagyont így is fel lehet halmozni egy élet alatt éss arra hagyja a pap, akire akarja.

Igen, a kézfogás az tényleg jó, ez eddig is tetszett a katolikusoknál. De engem a mi jóval puritánabb, egyszerűbb vallásunknál borzasztóan zavarna, ha látványos külsőségekre kényszerítenék a híveket, pld. én vétkem, én vétkem és buzgó magamra mutogatás (jó, van vétkem nekem is, na de mégis... :-DDD), vagy a sűrű keresztvetés. Ez utóbbit most már az evangélikus liturgia is megengedi, de hát ennyi év után furcsa megszokni... Igaz, mi vegyes család vagyunk, anyósomat gyakran kísérem katolikus szertartásra, de mindig idegennek éreztem magam, pont az ilyen számomra furcsa szertartás elemek miatt. Ugyan alkalmazkodtam, de belül rossz érzés volt, mert nem tudtam, mit miért kell csinálni és mert korábban pont az tanították, Istent a szívünkkel szeressük, ne külsőségekkel..

A legszimpatikusabb eddig pont a református és az evangélikus vallás volt az egyszerűségük miatt és mert annyira minimalizálták a lelkész szerepét, és így jóval közvetlenebb volt a kapcsolat egyén és Isten között. A katolikus liturgia rengeteg utasítást és tiltást ad, jóval kevesebb az elmélkedésre való csöndes, nem beszabályozott istentiszteleti/mise idő.



Vajon Luther mit szólt volna a mostani változásokhoz?

Ezzel együtt nyilván kellenek a kompromisszumok, bár nem értem, akkor 20 év múlva már miben fog különbözni a katolikus és az evangélikus vallás? Pont az Isten tiszteletének  módja különböztette meg markánsan a két vallást. Azzal együtt, hogy tisztelem mások vallását, eddig nagyon büszke voltam rá, hogy egy ilyen emberséges, közvetlen, Istent nem rettegő, hanem szerető, tisztelő, bensőségesen szerető egyházhoz tartoztam, ahol sok felvilágosult, rendes családi életet élő, közösségi életet szervező lelkész dolgozik.



Megmondom őszintén, úgy vélem, a katolikus egyháznak kellett volna inkább átvenni a jóval emberközpontúbb evangélikus és református liturgia elemeket, arról meg nem is álmodok, hogy egyszer eltörlik a cölibátust, ami emberhez méltatlan magányra vagy épp képmutatásra kényszeríti a felszentelt papokat. Isten azért teremtette a férfit és a nőt, hogy együtt tiszteljék, szeressék őt. Nem azért, hogy egyedül kínlódja le életét az, aki papnak megy, csupán az egyház vagyonfelhalmozási szempontjai miatt, és ezért nem lehetnek örökösei, utódai és boldog családi élete ezen papoknak. Nekem ez az egyedüli óriási bajom a katolikus egyházzal, e téren kellene változás.

Igen, Isten szeret minket és nem félni kellene tőle.