A tengerekben polipfóbiám van. Az is jó, nem???

Ha egyszer majd a rendszergazda megoldja, hogy az automatikusan ki legyen írva, hogy ki melyik HSZ-ra reagál, akkor lesz csak igazán polifónia! ;)

Ez aranyos. :))))

Íme, a polifonikus fórum mintapéldánya. :D

Kedves Eccerű, én természetesen népzenekutatás alatt a népzene kutatását szőröstül-bőröstül értettem, és feltételeztem, hogy a hangszeres népzene, a világ más táján, így nálunk is, ott is megáll magában.

Ez így van, de pont a temperálás definiálja újra a "hamisság" fogalmát, és szerintem egy Rachmaninov-zongoraversenyben a hallgatónak nemigen tűnik fel, hogy a zongora nemcsak a nem temperált zenekarhoz, de még saját magához, illetve az alapját képező 'természetes' hangrendszerhez képest is "hamis". :)

Másrészt az állításom nem axióma, csak egy konkrét, de pontatlannak vélt meghatározásra adott reakció volt - ezzel együtt az ellenvetés, különösen ilyen elbűvölő mosoly kíséretében, jogos. :)

Kedves Toldiboldi! A jól felhangolt zongora is alapból "hamis" egy kicsit a temperált hangolás miatt. :))

Még egy dolog, hogy ne essünk félreértésbe! Népzenekutatás alatt én elsősorban a népdalokról beszéltem. A tradicionális hangszeres zene ott nem merül ki a népdalok kíséretében, esetleg népdalszerű tánczenében, hanem teljesen önálló létjogosultságú műfaj. Kínában például a zenei felsőoktatási intézmények ketté vannak osztva: lehet nyugati és/vagy tradicionális zenét tanulni. ILyen értelemben persze a népzenével nagyon is törődnek.

Kedves Eccerű, megerőltettem a fantáziámat. Belenéztem a téma kapcsán honlapokba. Akadt köztük kínai, koreai és más nemzetiségű honlap. Ezekből nehéz megállapítani, Kína, a Korea Köztársaság maga mennyire komolyan végez folkórkutatást, valami azért van (Ebből a szempontból érdektelen, hogy a vörös Korea fekete lyuk.).

Mint sejthető is volt, más nációk számára nem fehér folt ez a két ország. Ahol a zenetörténeti kutatásokat komolyan veszik, és pénz is van rá, ott nem engedik meg maguknak, hogy a nemzetközi összehasonlító kutatásokat végképp elhanyagolják.

Az államok többsége nemzetiségek, népcsoportok szövevénye. Erre már korábban utaltam. Európában is keresni kell, hogy akad-e valahol is színtiszta náció. Tán teljes elszigeteltségben élő, kis lélekszámú országokban a lakosság magja. Pl. Izlandon. Természetesen Kínában, Koreában sincs másként. De ahogy a hazai 13 nemzetiségből a tartósabban itt élők kutatása már a kölcsönhatások miatt is megkerülhetetlen (pl. a görögök, bolgárok, lengyelek nyilván nem érdekesek), ugyanúgy összefüggő hálót alkot a kultúrájuk más, több népcsoportból álló országokban is.

Nehezen tudom elképzelni, hogy Japánban, Kínában vagy Koreában semminemű zenetörténeti kutatás ezidáig ne folyt volna.
Kedves Vörösbegy,
erőltesd meg a fantáziádat! :) Japánban még csak-csak - és ez nyilván az ország m,éreteinek és infrastruktúrájának köszönhetően jóval könnyebb is - de Kínában nem sok minden történt. Eleve problematikus a "nép" fogalma, mivel a történelmi kínai nép kb. úgy létezik, mint a történelmi olasz (és kb. annyira is értik egymást).
Korea is nehéz kérdés, mert ugye ketté van vágva, és az egyik felébe nehéz belátni; ott amúgy is azzal vannak elfoglalva, hogy ne haljanak éhen.

Kedves vörösbegy!

1. Állította valaki ennek az ellenkezőjét? :)

2. Árnyalnunk kell egy kicsit. Ha a zongorán melléütök, akkor az nyilván nem az, aminek meg kellett volna szólalnia - a (jól felhangolt) zongora mégis eleve képtelen a hamisságra. Szerintem érdemes ezt a kétféle hibát különválasztani.

Kedves Toldi, minden hamis, ami nem az, aminek meg kellett volna szólalnia - hangrendszerektől függetlenül.

Kedves Eccerű, ne vitatkozzunk pusztán a vita kedvéért. Amit [15] első bekezdésében állítasz, annak egy félmondattal sem mondtam ellent.

Amit ugyanott a második bekezdésben írsz, abban jócskán árnyalnék. Nép, népcsoport ≠ nemzet, ezt mindketten tudjuk. Japán és Kína népzenéje nem a múlté. Ahogy a népzene nálunk különválasztható a műzenétől és annak minden válfajától, úgy nyilván ott is. Nehezen tudom elképzelni, hogy Japánban, Kínában vagy Koreában semminemű zenetörténeti kutatás ezidáig ne folyt volna. A népzenének mint a közösségi hovatartozás kifejezőeszközének mindenhol fontos szerep jut, Sesquialtera [16] utolsó mondatával ezt erősítette meg, ő sem a „japánnótáról” beszélt. Egy kategóriát emelnék még mellé a komolyzene szempontjából: a nem népzenei gyökerű tradicionális zenéket.

Az előadásmód érzelemmentessége, az érzelmek szemérmes palástolása viszont érdekes szempont. Annak idején a Los Andinos egyik fellépésén szóltak arról is egy-egy dal elhangzása előtt, hogy miről szól, és ezekben a mexikói, brazil, chilei stb. dallamokban sem lehetett tetten érni a szövegben megjelenő érzelmeket, indulatokat, nemhogy azok szélsőségeit. Éppen úgy, mint egyes keleti népeknél. Ezért még nehezebb elképzelnem a kínai népzenék hangzásvilágára épülő szimfóniát, amelyből nagy mértékben száműzve lennének a dinamikai lehetőségek. A flamenconál is azt érzem, hogy szenvedélyes, de nem érzem a zenei különbséget az öröm és a bánat kifejeződésében.

Bocsánat, egy apró pontosítás: biológiailag minden ember füle képes a negyedhangkülönbségeket érzékelni, csak van olyan kultúrkör, ahol ez egy legitim hangköznek számít, míg másutt egyszerűen rámondják, hogy "hamis".

Bocsi, vedd úgy, hogy a Vörösbegy után nincs félkövér. A html sajnos nem az erősségem. Meg 1általán a számítógép.

Ez valóban így van, de én személy szerint képtelen vagyok valakivel úgy kommunikálni, hogy nem nézek a szemébe.

Kedves Vörösbegy! Ne általánosíts teljesen, mert nem mindegyik keleti zene hordoz idegen hangrendszereket, ilyen téren ugyanis nagyon-nagyon sok különböző vonást lehet tapasztalni. Például vannak olyan népek, akiknek a füle képes a negyedhang-különbségeket is érzékelni, és az egész hangrendszerük erre épül. Viszont sok keleti nép zenéje a tiszta pentatóniára épül (milyen érdekes, mint sok magyar népdal, főként az ősibb rétegeké).

Keleti komolyzene-szerzők (vagy komoly zeneszerzők, ki hogy értelmezi) tekintetében pedig sok támpontot adhat a nyíregyházi Banchieri Singers, ők sokat járn(/t)ak Japánban, és sok művet énekelnek kortárs, ill. régebbi japán zeneszerzőktől, akik főleg mostanában egyre inkább fordulnak a japán népdalok felé.