Nagyszerű est volt. Debussy prelüdjei tele gazdag árnyalatokkal, Kurtágba - lévén a zongorista kiváló - csaknem hiteles koncepciót tudott belevinni (nem rajta múlt, hogy ez teljesen nem ment), Schumanntól pedig a Szimfonikus etűdök op. 13. elképesztő teljesítmény volt.

A közönség persze most is kitett magáért, a darabba élesen belepittyegő telefon, mire Aimard leállt, legyűrte az indulatait, és újrakezdte. Előttem széles mozdulatokkal vakaródzó, fészkelődő, beszélgető franciák tiszteletjeggyel.

Szó szerint vegyük, Iván? Annyira az első volt a sor, hogy abban csak egyetlen ember ülhetett (ráadásul hivatalosan foglalva a helyet az ő számára)?

nem tudom, hogy a "régi"-e még, de régen nagyon-nagyon szuper volt!! szerintem mindenképp érdemes!

De tudod mit, csak azért kérdeztem meg, hogy én is el tudjam mondani, hogy én mire. De elég ebből az intelligenskedő modorból, igy is túl sok iikú-harcos van közöttünk. Szóval:
1. Melletem egy öregedő arc a legelején bealudt. De aztán kiderült, hogy mégsem, csak csukott szemmel hallgatta, mert elfintorodott az arca, amikor nem tetszett neki valami ("Ezt régebben gyorsabban szokta" [a Debussy etüdök alatt] - félszájból lökte oda a feleségének, és lehet hogy azt is mondta, hogy "Már nem a régi...")
A szünetben pedig kivette a zsebéből a mobilt, és meghökkenve mutatta a feleségének, hogy nem kapcsolta ki/halkitotta le.
2. A szünetben valamelyik láncdohányos kinyitotta az ablakot, ami nyitvamaradt, és elkezdett nyikorogni, meg behallatszott a kocsizaj a második félidőre.
2,5. A végén egy kis hölgy felpattant örömében (kb. 2-3 sor), hogy "na most állva tapsolunk", de mivel senki sem követte, körülnézett, és visszaült.
3. A haverom észrevette, hogy a harmadik sorba egy japán lány szétnyitott ujjakkal tapsol. Beleszerettünk, és a koncert után azon gondolkoztunk, hogy odamenjünk hozzá, és mondjuk neki, hogy "Konnicsiua" (=Jó napot), mivel akkor még csak annyit tudtam japánul és olyan jól elképzeltük, hogy majd beszédbe elegyedünk, meg hogy mi lesz este.
4. Nem kérdeztük meg, és gyalog sétáltunk haza a Gellért hegyen át.

A Pierre/Ligeti összes etüd (MTA diszpinytterem).

MElyikből?

Akkor (lehet hogy) én ott voltam mögötted (micsoda megtiszteltés)! Én a második sorban, a kegyetlen tolakodók versenyének győztesének helyén ültem! Lehet, hogy miattad nem látta a haverom hogyan mozognak Pierre ujjai. Te mire emlékszel a koncertből?

Az első sorban. A foglalt helyek egyike az enyém volt.

Váó! Vau! Hol ültél? Megpróbálok visszaemlékezni...

Én is ott voltam. Sőt, máson is! bibííííííí

Én voltam a bpi koncertjén. ahol Ligeti szülinapján játszotta az összes etüdjét! Bibiiii.
Tuti, hogy az lesz.

Biztos jó lesz!