"Fütyülök azokra, akik fanyalognak Rahmanyinovon, ez az ember elképesztő zseni volt."
Mélységesen egyetértek. Sajnos még ma is buta előítéletekkel közelítik meg Rachmaninovot. Az általad említett II. szimfónia pedig egy csodálatos remekmű - zeneszerzés-technikailag is lenyűgöző.
Ha másra nem, akkor legalább Kocsisra érdemes lenne odafigyelni, nem véletlenül hangoztatja, ahol csak lehetősége van rá, hogy Rachmaninov tévesen van beskatulyázva.

Ez a hipnózis aztán továbbterjed a hallgatókra és zongoristákra is. Most álltam fel az I. szonáta gyakorlásából egy kis időre, és mondhatom, hogy addiktív cucc. Fütyülök azokra, akik fanyalognak Rahmanyinovon, ez az ember elképesztő zseni volt.
Tyemirkanov is megérdemel egy gondolatot. Régen történt, hogy megvettem a Rahmanyinov 2. szimfóniát lemezen, feltettem és mély benyomást tett rám, hogy a kezdés lassan felgomolygó bevezetését mennyire kézben tartja a karmester. Megnéztem ki vezényli (addig nem nagyon érdekelt, mert a szimfónia kellett) és a Londoni Filharmonikusokat Tyemirkanov vezényelte. Elkezdtem rá figyelni és mindent nagyon jól csinált. Később láttam vele Kijevben egy tévéműsort és mondhatom, hogy óriási fazon. Egy kaukázusi kis faluból származik, mutatták a falut, amilyeneket sokat láttam én is, az édesanyja rendkívül egyszerű, kedves néni volt. Jurij Hatujevicsnek remek humora van, nagyon művelt és például zseniális karikatúrákat firkantott emlékezetből bárkiről, akit kért a riporter, még saját magáról is profilból. Teljesen odavoltam.
Szerintem ez nagy koncert lesz. Menjen el, aki tud.